Repüljetek! - 3 nővér a Soltis Lajos Színházban
Képgaléria megtekintése2020.02.18. - 02:00 | Misel - Fotók: Büki László 'Harlequin'
"Az előadás egy emlék- és álomkaleidoszkóp, ami egyben a mindenkori társadalmat provokáló felkiáltójel" - Február 15-16-án két díszelőadást tartott a Soltis Lajos Színház és a Szentendrei Teátrum a 3 nővér című darabból. A "szokásosan szokatlan" formában színre vitt, általuk fiktív dokumentációnak keresztelt előadás teltház előtt aratott zajos sikert.
Az idén 40 éves jubileumát ünneplő Soltis Lajos Színház rendszeres látogatóinak nem újdonság, hogy afféle kísérletező, alternatív megoldásokat sem nélkülöző előadások részese lehet e falak között. Ennek oka talán az a nem elhanyagolható tény is, hogy a társulat nagyobbrészt fiatalokból áll, akik szívesen szakítanak a megszokott formákkal.
Ha valakinek ismerősen csengene a cím és Csehov drámájára asszociálna, nem tévedne, de valószínű meglepődne, ha a megszokott, klasszikus módon színre vitt előadást várná, szöveghű interpretációval. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy ennek ismerete nélkül viszont nem könnyen lesz értelmezhető a kétfelvonásos darab. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy a fiatal orosz rendező, Sardar Tagirovsky éppen a fiatal társulatban rejlő lehetőségeket látta meg, és a darab inkább szól az Y vagy talán már a Z generációnak, az ő látásmódjukat tükrözi. A színrevitel során alkalmazott technikai megoldások, a számtalan, mai korra történő utalás, mind pedig a beszéd és játékstílus már az ő számukra teszi könnyebbé a befogadást. Ezt egyébként magam is tapasztaltam az előadás során, ahol a nézőtéren szép számmal helyet foglaló fiatalok lelkesen reagáltak minden poénra.
A darab szinopszisa alapján a csehovi szereplők megvannak, de maga a történet nem követi szigorúan az eredeti mű kronológiáját, tulajdonképpen ugrál az időben, "ide-oda utazik a négy nap emlékei közt". Bevallottan nem is törekszik történetmesélésre, inkább az életünkben fellelhető örök dilemmákra keres válaszokat, vagy az emberi esendőségnek tart görbe tükröt ifjúi kérlelhetetlenséggel.
Senki sem sajnálja a rossz házasságban vergődő, örökké filozofálgató Versinyint, Irina egy kényes hisztérika, Olga frusztrált és munkába menekülő vénlány, Mása boldogtalan és érzéketlen nő. Itt van minden csehovi: az örökös elvágyódás, az oroszos semmittevés, bölcselkedés az élet értelméről, a haszontalan emberek sora.
Nem véletlenül hangzik el többször is a darabban: "Repüljetek!" Mozdulatok, gesztusok is szimbolizálják ezt, ami a három nővér egyfajta röghözkötöttségére is "gyógymódot" jelentene. Akik persze nem "repülnek". Az üzenet azonban egyetemes, nemcsak a nővérekre értelmezhető, hanem az ő sorsukon keresztül mindenkire, aki nem akarja az idők végezetéig örök "tehetetlenségre", csodavárásra kárhoztatni magát.
A darab az irónia, humor, és a dráma eszközeivel élethelyzeteket villant fel, és ezeken keresztül mutatja be a három nővért, nem emelve ki őket túlzottan a többi szereplő közül, jelentőségük is kiegyenlített, sőt: igazából mindenkinek van egy kis „jutalomjátéka" is. Ha nagyon akarom, ebben talán a mindenki egyaránt fontos elve is benne van.
Ahogy Csehovnál, itt sem célja a darabnak, hogy ítélkezzen - a nézőre bízza, hogy saját értékrendje és világról alkotott képe alapján vonjon le következtetéseket. A nagyszerű színészi játékból ki kell emelnem az Andrejt megformáló Bruckner Roland, és a feleségét alakító Horváth Viktória játékát.
Az előadást, ahogy azt már oly sokszor tapasztalhattuk, szépen kiegészítette a Gregorich testvérek által megszólaltatott muzsika. Dicséret illeti a látványért felelős Bajkó Blankát is. A színdarab meglehetősen hosszú, három és fél óra, egy rövidke szünettel megszakítva. A két, igencsak mozgalmas felvonás alatt annyi benyomás éri a nézőt, hogy tulajdonképpen azt tudnám javasolni, hogy aki teheti, tekintse meg kétszer is, mert a rengeteg kis jelenet, mely a nézőtér közé kiterjesztett színpad különböző pontjain zajlik, de jelentősége van, elveszhet.
Kiknek ajánlanám a darabot? Mindenekelőtt a fiatal generációknak, akik már olvasni nem igen szeretnek, de kortársaik játékával és zenéjével még megszólíthatók. Emellett nyitott, befogadó gondolkodású felnőtt társaimnak, akiket nem lep meg a mai kor kifejezésmódja, kíváncsiak és nem csak legyintenek az utánuk következők gondolataira. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az alternatív színjátszást, vagy egyáltalán, akik szívesen áldozzák estéjüket egy izgalmas kulturális programra.
Szinopszis:
A Három nővér egy olyan dráma, amelyben több szimbólum lapul, mint hétköznapi valós helyzet. Pedig a hétköznapi valóság látszatát teremti meg az olvasható szöveg. Képzeljünk el egy olyan történetet a 20. század elejéről, ami egy olyan pár év alatt játszódik le, ami négy nap kb. 1-1 órájáról szól. Legalábbis az eredeti szöveg szerint. Akár egy modern filmsorozat négy része.
Egy fiktív dokumentációt mutatunk meg két részben. Ebben a két részben az emlékek és álmok természetével fogunk játszani, az elmúlás és a búcsú érzetét felerősítve. Ide-oda fogunk utazni a négy nap emlékei közt álomszerű módon. Mint ahogy vágyakozni és félni szoktunk, olyan módon, ahogy egyik emlékből kerülünk a másikba, miközben a világ tovább épül és halad a maga útján. Miközben épül a 20. század háborús rendszere és újrafelosztása, fogyasztói társadalma. Miközben kiépül a 21. század elejének közönye és képmutató virtuális rendszere.
A három nővér, pontosabban a négy testvér nélkül elmúlik a 19. század varázsa, elmúlik a sóvárgó dallamok és festmények világa. Hiszen a három nővér olyan, mint a mesebeli három királylány, akik nélkül megszűnik a varázslat, a művészet világa. Múzsák nélkül nincs ihlet. Ihlet nélkül nincs élet. Ezek a múzsák sokszor kicsinyesek és lusták, de végső soron nem akarnak nyerészkedni vagy tudatosan ártani a környezetüknek. Az ő jószívűségük az, ami számomra a Soltis Lajos Színház tehetséges művészeinek, alkotóinak sajátja. Ebből a szempontból közelíthető meg Csehov Három nővérének érzékenysége, Soltis Lajos szellemi hagyatéka, ami az előadásunkban jelentős szerepet kap. Megpróbáljuk fiktív módon dokumentálni a Három nővér letűnt alakjait, hogy bemutassuk őket a mának kíméletlen, provokatív és szeretetteljes gesztussal. Ez az előadás egy emlék- és álomkaleidoszkóp, ami egyben a mindenkori társadalmat provokáló felkiáltójel. /Sardar Tagirovsky/
Szereposztás:
Olga: Nagy Zsuzsi
Mása: Ténai Petra e.h.
Irina: Boznánszky Anna
Natasa: Horváth Viktória
Andrej: Bruckner Roland
Versinyin: Vasvári Csaba
Tuzenbach: Ivák Bence
Szoljonij: Piller Ádám
Kuligin: Boda Tibor
Csebutikin: Nagy Gábor
Ferapont: Károly Bálint
Fedotyik: Szacsvai István
Rode: Tóth Ákos
Anfisza: Nagyabonyi Emese
Protopopov: Pesti Arnold
Muzsikusok: Gregorich Zsófia, Gregorich Domonkos
Rendezte: Sardar Tagirovsky
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1885 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások