A szintetizátor születése - az elektronikus zenei forradalom (1.rész)

2010.01.29. - 01:00 | Király Zoltán

A szintetizátor születése - az elektronikus zenei forradalom (1.rész)

A XXI. század tömegkommunikációs világa rengeteg szórakoztató elektronikai termékkel lát ugyan el bennünket, de vajmi kevés teret és információt nyújt nekünk, "fogyasztóknak" - vagy ha úgy tetszik, haszonélvezőknek (azaz kezdő vagy haladó zenészeknek) - arról, hogy a vásárolt kütyünk valóban azt a célt szolgálja-e, amiért vettük, s kiszolgálja-e azon művészi igényünket, amit egyéni kreativitásunk megkövetel a hangszerrel szemben.

HIRDETÉS

Az is igaz, teheti fel joggal a kérdést a T. Olvasó, hogy mit nekem ezen rovat, hiszen annyi márkatermék katalógus van a világon, ami megírja majd az okosságot, hogy én simán el tudom dönteni, melyik berendezés is legyen a nagy E. Csakhogy abban a pillanatban, amikor kicsit közelebb kerülünk a kényesebb témához (a hangszerhez) - például, hogy miképp alkossak meg egy 1/64.-es ritmust azzal az X kütyüvel precízen, vagy egy adott hangot hogyan editáljak (szerkesszek) - már megáll a tudomány és akkor döbbenünk rá, hogy mi voltaképp nem ezt akartuk, a gépünk (hangszerünk) meg nem azt nyújtja, amit elvártunk tőle. A pénzt meg kidobtuk az ablakon. Ezért sem szeretném, hogy azok az olvasók, akik kezdő (stúdió)zenészek is -bár ez nem feltétel - így járjanak, ahogy azt az előbbi példa már megmutatta! A gépzene a közeljövőben igyekszik olyan hasznos, művészi/társadalmi célt betölteni a zenei kultúra jegyében, amiben a hangszerek (élő, digitális) műfaji, piaci versenyében azért szükségünk lehet egyéb információkra, használatuk, működésük s történelmük tekintetében is. Itt is alapvetően mérvadó a mit-miért-hogyan hármas. Az írással az évek alatt megszerzett tudás és tapasztalat segítségével szeretnék az olvasó szemében egy korrekt támpontot adni, legyen szó bármiről, ami a zeneíráshoz, és/vagy a mai modern hangszerekhez köthető. Nos, akkor lássuk a drótmedvét....!

Ahhoz, hogy megértsük minden egyes analóg és mai modern, digitális jellel működő szintetizátorok alapelvét (beleértve még a kiskorukban, a nagyitól kapott, egérhangon cicergő „gagyi", kísérő automatikás szintinket is), íme néhány alapfogalom, ami nélkül elengedhetetlen bármilyen más, komolyabb eszköz megértése.

Sampler

Egy olyan hangszer, amely mintákat rögzít és játszik le, általában lehetővé téve annak billentyűzetre való kiosztását és az azzal a hanggal való játékot különböző hangmagasságokon.

Sampler

(A mai modern szintetizátorok, alapvető logikai-működési alapelve is ugyanez.)

Sequencer

Egy olyan egység, amely felvesz és visszajátszik a felhasználó által meghatározott előadási utasítás és üzenet sorozatokat, általában MIDI adatok formájában. A legtöbb sequencer lehetővé teszi az adatok editálását és lemezre való kimentését.

Sáv (Track)

Egy sequencer-ben található független memóriaterületek elnevezése. A szalagos magnókkal való hasonlóságból kifolyólag, a sequencer-sávok az idő folyásának megfelelően párhuzamosak és lejátszáskor szinkronban vannak egymással.

Scrub

Egy audió hullámformán történő manuális előre vagy hátra haladás egy adott pont megtalálásának és editálásának (szerkesztésének) céljából.

SCMS

Az SCMS a "Serial Copy Management System" kifejezés rövidítése. Ez egy olyan funkció, amely úgy védi a szerzői jogot, hogy nem engedélyezi a digitális audió készülékeken (mint a DAT, vagy az MD) keresztüli digitális-másolat készítést.

SCSI (Small Computer Systems Interface)

Egy magas sebességű, igen gyors kommunikációs protokoll, amely lehetővé teszi a számítógépek, sampler-ek és lemezegységek közötti kommunikációt. Kiejtése "szkázi".

Szekvencia

Egy zenei előadási parancs és információkészlet (hangok és vezérlőüzenetek), amelyek egy sequencer-ben vannak eltárolva.

Szinkron

Két egységet akkor nevezünk (össze-) szinkronizáltnak, amikor a mindkettő által kibocsátott események egy meghatározott közös időzítés szerint vannak programozva.

Szinkron sáv

Egy szalagra rögzített időzítési referenciajel. Lásd SMPTE időkód.

A szintetizátor születése

Leon Tyeremin

Századunk első évtizedében próbáltak először elektronikus úton hangokat, zenét előállítani. A szintetizátor, a hangok analóg módon való szintetizálása avagy „mintavételezése" Thaddeus Cahill nevéhez köthető. Voltak persze korábbi kísérletezők is, mint az olasz futurista, Luigi Russolo művész és zeneszerző, aki 1912-ben számos más érdekes ötlete mellett létrehozta zajelőállító készülékét, az Intonarumorit. Számtalan feljegyzés és érdekes szerkezetek, zenedobozok, muzsikáló verklik teszik a történetet bámulatossá. Thaddeus telharmóniuma kétszáz(!) tonnányi hardware-t tett ki; az eszköz/berendezés telefonvonalakon továbbította az általa generált hangokat a hallgatóknak. Készülék- és „ön" szórakoztatási formában csak sokkal később, 1920-ban tűnt fel, amikor egy orosz illető, Lev Szergejevics Termen - későbbi felvett művésznevén Leon Tyeremin - az orosz elektronikus zseni (az ő nevéhez köthető a közismert lehallgatókészülék, a poloska is, amelyet az akkori orosz kormány kisajátított, Tyeremin-t pedig eltávolította a kutatói pozíciójából) feltalálta a szintetizátor első változatát, mely Tyeremin néven vált ismertté. A berendezés hátborzongató érdekessége az akkori technika szellemével nézve, hogy a hangszeren játszó előadó fizikai kapcsolat nélkül, elektromágneses hullámok révén állította elő a hangokat. (Napjainkban ezen az alapelven működik a D-Beam controller, ami az infravörös fény útján érzékeli az emberi testet (kezet) a hangszeren való játék során.) A régi Tyeremin esetében a használónak volt lehetősége arra is, hogy különböző hangszíneket hozzon létre és hangerőt szabályozzon a gép érintése nélkül. (Napjainkban a szintetizátorgyártás egyik fő alakja Robert Moog és vállalata, a Brig Briar Inc.)

Háború utáni évek: 1940-1950

A második világháborút követő időszakban az elektronikus zene arra volt hivatott, hogy haladó komponistákkal az élén felülmúlja a tradicionális hangszerek határait.
Karlheinz Stockhausen

A nagy számban írt modern elektronikus zenei kompozíciókat csak kezdetnek tekintették a konkrét zene és hangfelvevők kialakulásánál 1948-ban, hogy aztán mihamarabb kialakulhasson az első analóg szintetizátor. Az első konkrét zenei művet Pierre Schaeffer írta, aki olyan avantgard- klasszikus komponisták oldalán dolgozott, mint Pierre Henry, Pierre Boulez és Karlheinz Stockhausen. Stockhausen több évig dolgozott a kölni stúdió elektronikus zenei részlegének tagjaként, ahol elektromosan keltett hangokat próbáltak ötvözni hagyományos zenekarokkal.

Max Matthews számítógépet kezdett használni zenekomponáláshoz a Bell laboratóriumban, 1957-ben. Ugyancsak ismert komponisták voltak még ezen a területen Edgar Varese és Steve Reich. A Radiophonic - a BBC különleges hangeffekt műhelyében - Ron Ganier és Delia Derbyshire megalkotta a Doctor Who című televíziós produkció zenei témáját.

A történelmi áttekintésről egyenlőre ennyit, a továbbiakról következő cikkben olvashatnak.

A végére hagytam a legnagyobb durranást! Két videót, a Tyeremin-hatás elvén működő szintikről. Akkor és most.

Új hozzászólás