Az elmúlt időszakban rengeteget foglalkozott Kosztolányi Dezsővel. Hogyan talált rá, mi izgatta benne?

Valójában az elmúlt húsz évem, tehát hozzávetőlegesen életem fele telt el úgy, hogy Kosztolányival, illetve vele is foglalkoztam. Első publikációm 2000 körül jelent meg róla, az első kötet 2004-ben, a legutóbbi 2019-ben. Így kimondható, hogy több-kevesebb intenzitással mindig jelen volt pályámon, még akkor is, ha közben másokkal, elsősorban Radnótival foglalkoztam.

Egyetemi éveim alatt vált ennyire fontossá - és egészen konkrétan Karinthy felől közelítettem hozzá. Első tudományos publikációim még Karinthyról szóltak, aztán jött egy olyan dolgozat, amelyben mindketten szerepelnek, végül Kosztolányi maradt. (Meg azért időnként Karinthy még mindig, idén is publikáltam róla.) Íróként is foglalkoztatott, mit lehet kezdeni az Esti Kornél-novellákkal, a szintén tavaly kiadott Hakni című novelláskötet ennek nyomait is tartalmazza.

Pár hónapja jelent meg a Ha nem volnátok ti - Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei című kötete. Miért ez a kényes téma érdekelte?

Egyáltalán nem érdekelt a téma, nem akartam foglalkozni vele. Híres író szerelme? Amúgy is foglalt terület, a majmolás meg távol áll tőlem. Szóval eszem ágában nem volt Kosztolányi nőügyleteit bolygatni - és szerintem nem is tettem. Ez a könyv másról szól, mert ez a könyv, legalábbis remélni merem, magukról a nőkről szól. Persze azért Kosztolányi is benne van.

Szóval nem akartam, és ha van olyan, hogy egy téma találja meg a kutatót, akkor ez a legszorosabb értelemben így történt ebben az esetben. Légrádi Gergely ügyvéd és író keresett meg azzal, hogy hozzájutott egy jelentős Kosztolányi-kézirategyütteshez, és hogy ha azt egy szakember feldolgozná, szép kis bibliofil kötetben ki lehetne adni. Minden így is történt, csak kicsit másképp. Az anyagról kiderült, hogy sokkal messzebbre mutat, mint eredetileg gondoltam: a Kosztolányi-Radákovich Mária-levelezés, mert erről van szó, nagyobb részt már ismert volt - de arra jöttem rá, hogy maga Mária teljesen ismeretlen. Róla annyit tudtunk, hogy Kosztolányi utolsó nagy szerelme volt. Azaz egy helyben jártunk, mert önmagával magyaráztuk a jelenséget. Szóval kiderült, hogy egy nagyobb feladat talált rám - így nem is kis bibliofil kiadvány lett belőle, hanem egy nagy bibliofil kötet (amelyet két változatban adott ki a Központi Antikvárium), ugyanakkor a széles olvasóközönség számára elérhető formátumban pedig a Jaffa Kiadó. Nagyon szép példája volt ez az összmunkának.

A könyvben hosszasan foglalkozik a Szeptemberi áhítatot ihlető Radákovich Máriával, alapos életrajzot közöl róla. A kutatások alapján milyen nő volt Kosztolányi kései „szerelme?"

Ha én most itt el akarnám mondani, gyakorlatilag beidézhetném a könyvet. De megpróbálom nagyon röviden összefoglalni: egy olyan, vidéki származású polgárasszony, aki szinte mindenben eltért Kosztolányi feleségétől, Harmos Ilonától. Vidéken született, és bármily meglepő, Kosztolányi számára ez is jelentéssel bírt - a publicisztikájából nagyon jól kiolvasható, hogy magára is mindig mint vidéki emberre gondolt. Mária deklasszálódott magyar nemesi, katolikus család sarja - éppúgy, mint Kosztolányi. És ebben persze benne van az is, hogy Mária nem asszimilálódott zsidó. Fiatalabb is volt, ezért vélhetően csinosabb is, mint az ötvenhez közeledő feleség, nem sok köze volt az irodalomhoz és a kultúrához, hímezgetett szépen a visegrádi üdülőben. Le lehetett nyűgözni. Kosztolányi meg is tette: az a termetes és ismert személy csak úgy ugrálta a fejeseket a Dunába, majd spontán bemutatkozott.

A kutatások során sikerült feltárni Radákovich Mária családját, őseit, hogy milyen családi viszony volt a Vas Gereben néven nagyon népszerű Radákovits Józseffel. Sikerült felderíteni, hogy az apja miért és hogyan akart kétszer öngyilkos lenni, és ez a szomorú tény hogyan tér vissza a szerelem idején. A kutatás tudott róla, hogy Mária vallásos volt, és ez Kosztolányira is hatással volt - most már azt is lehet tudni, honnan eredt ez a vallásosság. És ami még nagyon fontos, de most már igazán nem akarok szpojlerezni, azt is sikerült megtudni, ki volt Mária férje, és Kosztolányi miért félt tőle annyira, hogy még a sötétítőfüggönyöket is behúzta a szobájának ablakain. Nota bene: az megvan, hogy mit keresett a felszarvazott férj Kosztolányi dolgozószobájának ablaka előtt? Hiszen azért kellett behúzni a függönyöket, hogy ne lásson be.

Az interjú itt folytatódik