Szakács László festőművész (1909 - 1990) - A rendszerváltozás utáni években sokat hallhattunk és olvashattunk olyan kérdésekről, felvetésekről, melyek azt fogalmazták meg: vajon vannak-e rejtett, ismeretlen, a kommunizmus évtizedeiben mellőzött életművek? Meg kell vallani, a nyilvánosság elé eddig sok ilyen nem került, pedig aki egy kicsit tájékozott a múlt századi Vas megyei képzőművészetben, annak tudnia kell, hogy (errefelé is) van ilyen bőven.

Szakács László festészetéről mindenesetre mindezidáig nem olvashattunk, pedig már negyedszázada nem él köztünk, születésének századik érfordulója is megemlékezések nélkül, munkásságát feledve múlt el. Szakács László 1909. november 16-án született Celldömölkön evangélikus családban. Édesapja, Kovács József kovácsmester, édesanyja Németh Zsófia volt. Három gyermekük született, László volt a legidősebb. Az I. világháború alatt az édesapa katonai szolgálata miatt a család az anyai nagyszülőkhöz, Kemenesszentmártonra költözött, Szakács László így az elemi iskolát itt fejezte be.

A falu gyermekkori élményvilága elsősorban a művész tájképfestészetében érezhető, de a puritán, "szegényes" csendéletei is részben ide vezethetők vissza. Kemenesszentmártonból járt be a celldömölki polgári iskolába, annak elvégzése után 1928-ban Dr. Zongor Gábor ügyvédi irodájában írnokként kezdett el dolgozni. Szakács László a celldömölki járási bíróságon irodagyakornok lett. Első fennmaradt rajzai, festményei erre az időre esnek. Celldömölkön ez idő tájt több festőművész is élt, Rács Reich Imre (1901-1962), Reich Imre (?-1938) és Smidéliusz Béla (1875-1945).

Szakács az Ifjúsági Egyesületben ismerkedhetett meg a nálánál 15 évvel fiatalabb Móritz Sándorral. 1948 májusától kapcsolódott be a Derkovits Szabadiskola munkájába, ettől az időtől nagy fordulatot vett élete: szenvedélyévé vált az alkotás, tehetsége rendkívül gyorsan bontakozott ki. Mind Burány Nándorral, mind Radnóti Kovács Árpáddal baráti kapcsolatba került, akik tanársegédnek is kinevezték a Derkovits-körben. A Keresetlen, eszköztelen, spontán festői előadásmódja, összefoglaló formaszemlélete, tiszta szerkezetű, mégsem unalmas kompozíciós megoldásai, szomorú, melankolikus és bensőséges hangulatvilága egyedivé tették festészetét.

Helyi és országos csoportos kiállításokon 1948 és 1971 között közel negyedszázadig vett részt. E záró évnek a tavaszán Miniszteri Dicsérettel nyugdíjazták. Ezzel párhuzamosan festőként is teljesen visszavonult, annak ellenére, hogy szinte halála pillanatáig alkotott.

/Forrás: "Csöndes estéli zsoltár..." részlet Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész írásából./

A tárlatnyitón köszöntőt mondott Pálné Horváth Mária, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár intézményvezetője, a kiállítást Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg. Közreműködött Kovács Róbert és Gregorich Zsófia, az Ádám Jenő Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanárai. A kiállítás rendezője Németh Katalin.

A tárlat megtekinthető 2020. augusztus 7-töl 2020. szeptember 11-ig vasárnap és hétfő kivételével 9-18 óráig.