Tánc és szerelem – A Pogánytánc a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2020.08.29. - 01:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Megint egy nagyszerű darabot láthatunk a Weöres Sándor Színházban, Valló Péter rendezésében, Brian Friel: Pogánytánc című drámája hamisítatlan ír hangulatot varázsol a színpadra.

A színházba való bejutás ezúttal kissé szokatlan, az ajtóban testhőmérséklet méréssel fogadnak, kézfertőtlenítők állnak rendelkezésünkre, a maszk használata ugyan nem kötelező, de erősen ajánlott, a nézőtérre szakaszosan vezetik a közönséget. A személyzet valóban mindent megtesz azért, hogy zavartalanul élvezhessük az előadásokat, és ne terelje el a figyelmünket a fertőzéstől való félelem.

A Pogánytánc helyszíne egy eldugott falucska Írország északnyugati csücskében, Donegal megyében, s bár a település látszólag messze esik a civilizációtól, a távolság nem jelent akadályt abban, hogy a technika legújabb vívmánya, a rádió eljusson oda, és felforgassa a Mundy család életét. A rádió mai szemmel elavultnak tűnik, ám akkoriban, 1936 nyarán a világot hozta be a családok életébe, és nem utolsó sorban a zenét. Igaz, nem működik mindig jól, pont akkor hallgat el, amikor a legfelhevültebben táncolnak, de mégis ott van. A Pogánytánc egy emlékezéstörténet, Michael (Kálmánchelyi Zoltán) felnőttként emlékszik vissza hétéves korának nyarára, anyjára, a nagynénjeire, Jack bácsira és az eseményekre. A Mundy-lányok közül egyik sem ment még férjhez, élik a maguk vágyakkal, álmodozásokkal teli életét falusi házukban.

A tanárnőként dolgozó Kate (Nagy Cili) a legidősebb nővér felelősségének súlyával igazgatja a családot, elkötelezett katolikus, ezért aztán nem örül, amikor húgai részt akarnak venni az aratási ünnepségen, hiszen egy pogány szertartásról van szó, ahol a termékenység ősi istenének áldoznak állatokat, és vad, féktelen tánccal ünnepelnek. A zene kísértésének azonban még ő sem bír ellenállni és csatlakozik testvérei táncához. Az egész falu az aratóünnepségre készül, a Mundy-lányok sem tudják kivonni magukat alóla.

Maggie (Alberti Zsófi) a család igazi tréfacsinálója, aki rendszerint humorral próbálja oldani a családi feszültséget, ám kiderül, lénye sokkal összetettebb, egy mélyen érző lélek lakik benne. Agnes (Dunai Júlia) látszólag elmerül a kötögetésben és a ház rendbe tételében, az élete azonban nála is jóval mélyebb rétegeket rejt. Rose (Nagy-Bakonyi Boglárka) kissé esetlen figurája azonnal a szívünkbe zárja magát, s szellemi visszamaradottsága ellenére őt sem kerüli el a szerelem, amit Kate aggodalommal figyel. Chris (Herman Flóra) az egyetlen, akinek gyermeke született a lányok közül, bár törvénytelenül; ez a gyermek Michael, a történetet elbeszélő. Az apa hol megjelenik a nő életében, ilyenkor természetesen elhalmozza ígéretekkel, hol eltűnik, mély depresszióba taszítva Christ. Gerry (Lábodi Ádám), az apa meglehetősen ellentmondásos figura. Életmódjával ő testesíti meg a szabadságot, korábban tánctanárként dolgozott, gramofonokat árul, tele van tervekkel, ígéretekkel, ám nem mindent árul el magáról: van egy olyan élete is, melyet a lányok előtt nem fed fel.

A ház rutinját nem csupán a rádió borítja fel, hanem Jack bácsi (Szerémi Zoltán) váratlan visszatérése is. A férfi elismert misszionáriusként dolgozott Ugandában egy lepratelepen, hazatérése után azonban már nem önmaga. Gyötri a malária, memóriazavarral küszködik, gyakran még a lánytestvérei nevét is elfelejti, egyszerű hétköznapi szavak sem jutnak eszébe. Közben kiderül, hogy az afrikai pogány hitvilág is mély benyomást tett rá, például Michaelt nem törvénytelen gyereknek hívja, hanem látható elismeréssel szerelemgyereknek, hiszen Ugandában ez természetes.

A darab szerzője Brian Patrick Friel ír drámaíró, novellista, a Field Day Theatre Company alapítója. A 2015-ben elhuny Frielt az egyik legnagyobb angol nyelven alkotó, kortárs drámaírók között tartják számon. „Ír Csehovnak" is nevezik, amiért Írország hangját sikerült univerzálissá tennie. Műveit előszeretettel hasonlítják Samuel Beckett, Arthur Miller, Harold Pinter és Tennessee Williams drámáihoz. Tagja volt az Amerikai Művészeti és Irodalomtudományi Akadémiának, a Brit Királyi Irodalmi Társaságnak és az Ír Irodalomtudományi Akadémiának, munkásságát több díjjal jutalmazták. Drámái rendkívül népszerűek a New York-i Broadway, Írország és az Egyesült Királyság színházaiban.

Az 1990-ben írt Pogánytáncban különböző világok ütköznek össze egymással, egy régi és egy új (lásd gramofon és rádió), a szabadság és a tradíciókhoz való ragaszkodás, katolicizmus és nem keresztény hitek, szabad szerelem és törvényes házasság. És természetesen táncot is látunk a darabban: a játszók bebizonyították, hogy nemcsak kiváló színészek, hanem jól táncolnak is, Herman Flóra koreográfiája lenyűgöző. Kálmánchelyi Zoltán karaktere kiválóan jeleníti meg a felnőtt férfit és a hétéves kisfiút - mindkettőt hitelesen. A Mundy-lányok is hiteles, jól megjelenített karakterek, nagyon jól át tudjuk élni a helyzetüket. Lábodi Ádám szívtipró figurája méltán számíthat rá, hogy levegye lábukról a nőket, Szerémi Zoltán alakítása most is remek, ahogy tőle megszokhattuk.

Valló Péter rendezése igazi ír élményt hozott az életünkbe, mely napjainkban is elgondolkodtató.

Szereplők:
Michael/Kálmánchelyi Zoltán
Kate/Nagy Cili
Maggie/Alberti Zsófi
Agnes/Dunai Júlia
Rose/Nagy-Bakonyi Boglárka
Chris/Herman Flóra
Gerry/Lábodi Ádám
Jack/Szerémi Zoltán

Díszlettervező: Valló Péter
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Duró Győző
Zene: Badics András
Koreográfus: Herman Flóra
Kellékes: Jenei Ferenc
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Katona Mária
Rendező: Valló Péter