A méltatás szerint: „A Savaria Múzeum a szakkönyvkiadók számára ismert nehézségek ellenére is szép tipográfiával, minőségi műszaki szerkesztéssel, méltó formába öntötte a kutatók és érdeklődők számára ezt a nagyon különleges szakkönyvet."

A 727 oldalas, gazdagon illusztrált könyv tipográfusa és a borító tervezője Bonyhádi Károly tervezőgrafikus-művész volt. 

A díjat szeptember 17-én adta volna át a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Budapesten, a 91. Ünnepi Könyvhét keretében, az ünnepi esemény azonban a járvány miatt elmaradt.

Az idei díjazottak összefoglaló kiadványa

Vig Károly tudományos közleményeiben, könyveiben, előadásaiban számtalanszor bizonyította, hogy milyen csodálatosak a rovarok, hogy érdekfeszítő a rovarok tanulmányozása, és hogy ebben mi, magyarok mennyire élen járunk. Bár rovarász elődeink munkásságát csak nagyon kevesen ismerik, annak gyümölcsét - néha szó szerint értve - mindnyájan élvezzük.

Milyen üzenetet közvetíthet a jelen olvasója felé az elmúlt évszázadok rovartani kutatásit bemutató könyv? A szerző a Magyar Rovartani Társaság elnökeként, naponta találkozik azzal az érdeklődéssel, ami a gyermekekben és a fiatalokban lobog a rovarvilág sokszínűsége iránt. Sajnálatos, hogy ez a lelkesedés előbb-utóbb kikopik, és elutasításba fordul. Pedig érdekünk fűződik a rovarok megismeréséhez, mert létük alapvetően áthatja mindennapjainkat.

A könyv a kezdetektől 1910-ig, a Magyar Entomologiai Társaság megalapításáig tekinti át hazai rovartani kutatások történetét. A szerző szakított azzal a felfogással, hogy csak a legnagyobbak életútját ismertette, mert a feledés homályából kutatók tucatjait emelte újra rivaldafénybe. Tette ezt azért, mert meggyőződése szerint nem elég egy piramisnak a csúcsát megmutatni! Meg kell ismertetni mindenkivel azokat az alapokat is, a névtelenek munkásságát, amelyekre legnagyobbjaink eredményei támaszkodnak.

A társadalom számára egyes vizsgálatok gyorsan megtérülő eredményeket hoznak, mások hatása csak évtizedek múlva mérhető. A Föld megismerésének története is hasonló léptékeket, értékrendet mutat. Az első nagy expedíciók végezték az úttörés, a térképezés nehéz munkáját, a hídfőállások kiépítését, majd őket követték a részleteket feltáró, a mindennapok léptékét vizsgáló kutatók. Jobbára ekkor léptek a színre a természetvizsgálók, botanikusok, zoológusok. Az ő dicsőségük a társadalom átlagembere számára már messze nem akkora mértékű és értékű. Nevükkel, küzdelmeikkel és eredményeikkel - a legnagyobbakat leszámítva - csak a szakkönyvekben találkozhatunk, és kevéske dicsőségük is jóval mulandóbb. Valljuk be őszintén, igazságtalan értékítélet nyomán történik mindez.

Szenzációhajhász, csak a legnagyobb rekordokat számon tartó világunkban mindenki az első sorra, a dobogó legmagasabb fokára figyel, és gyorsan elfelejti a hétköznapok eminenciásait. Különösen igazságtalanok vagyunk a „nemszeretem" lényekkel foglalkozó kutatókkal, amilyenek a rovarászok is.

A kiadvánnyal a hazai tudománytörténet nagy adósságát is sikerült rendezni, és hiánypótló művet adni az olvasók kezébe. Reményeink szerint a könyv hozzájárul ahhoz a szemléletváltozásához is, amely egyenrangú félként kezel minden körülöttünk létező élőlényt, így a rovarokat is!