A Kerekdomb Fesztivál részeként hallgathattunk előadást a Zsadányi Pincészet emeleti termében "A muzeális borok jelentősége a világban és Tokaj-Hegyalján" címmel. A borkóstolóval egybekötött előadáson Ungváry Krisztián történész mutatta be a készletek keletkezésének történetét.

Az aszú a "tokaji bor koronája" - tartják Tokaj-Hegyalján és egész Magyarországon a bort kedvelők. A legenda szerint, amikor XIV. Lajos megkóstolta a tokaji bort, a „le vin des rois et le roi des vins" elnevezéssel illette, ami latinul vált ismertté: „vinum regum, rex vinorum", azaz „királyok bora, borok királya".

A régi borok iránti kíváncsiság és a borok készítésének világába való betekintés indított bennünket arra, hogy a fesztivál "borsodi borsodrához" csatlakozzunk. Az asztalon minden kóstolásban résztvevő előtt 7 pohár volt, az alátéteken pedig az évjáratok -1956, 1968, 1972, 1988, 1996, 2002, 2017- jelölték a kóstolásra váró tételt.

A hét "vezér" - balról jobbra "öregedve"

Az előadás elején Ungváry Krisztián arról beszélt, hogy a muzeális borok elnevezés magában foglalja a hitelességet, tehát a vásárlót biztosítani kell arról, hogy az általa vásárolt bor valóban abból az évjáratból és területről származik. Emellett nagyon fontosak a tárolás körülményei is. Ez eredetet nem egyszerű igazolni, különösen az 1995 előtt készült borok esetében - ahogy az előadó elmondta, az ún. pincekönyvek megsemmisültek. A pincekönyvek tartalmazták azt, hol szüretelték a szőlőt, amelyből a bor készült, hogyan gondozták a szőlőt, hogyan készült a bor és hogyan tárolták.

1995 előtt a borkészlet gyarapításának két módja volt. Egyik a palackozott, címkézett formában, az adott évben vagy később vásárolt bor "készletezésével". A magánkézben lévő gyűjteményekben ezek a borok beazonosíthatóak és hitelesek maradtak. A másik mód, hogy az előzetesen kiválasztottak borokat - amelyeket palackoztak és címkével láttak el - a borgazdaság pincéjében tárolták. A tokaji borok esetében a tárolás a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát pincéiben történt, amely 1993. január 1-jén az átalakult Tokaj Kereskedőház Zrt-vé.

Ungváry Krisztián érdekes és értékes információkkal gazdagított

A borok évjáratának pontos meghatározását nem segítette az a tény sem, hogy 1948-ig a budapesti neves hotelek (pl. az Astoria) és vendéglátóhelyek számára hordóban adták el a tokaji nedűt.

Ungváry Krisztián előadásában kiemelte, hogy a régi, muzeális borok nem a mai borok korábbi változatai, így nem tekinthetjük azokat elődeinek sem. Napjainkban másként történik a szőlőtermesztés, más fajtákat termelnek, más módon történik a szőlő feldolgozásának technológiája. A jelenlegi technológia homogén szőlőfajtákat dolgoz fel, jó minőségű palackozással és a megfelelő tárolási feltételekkel biztosítja az egységes, kiváló terméket.

A másik tény, hogy a muzeális borok nagyon drágák, így előfordulhat hamisítás is. Azt is megtudtuk az egyébként borászként is jegyzett előadónktól, hogy minél fiatalabb az aszúból készült bor, annál nehezebb hamisítani.

A történelmi bevezető után kezdődött a borkóstolás. Elsőként a Vay Borászat 2017-es évjáratú, 6 puttonyos aszúja került a poharakba. A 2017-es évben a kedvező időjárásnak köszönhetően nagyon jól érett a szőlő, és viszonylag magas volt a savtartalma. Ez a bor még nem tekinthető muzeális bornak, hiszen ezt a kifejezést általában az 5 évnél idősebb és 8-10 évig palackban tárolt borok esetében használják a borászok. A bor kellemes zamatú volt, jól kiérezhető volt belőle a gyümölcsös íz.

Meszes pincék palackja

A következő kóstolt aszúbor a vendéglátó pincészet, Zsadányi Pincészet 2002-es évjáratú 5 puttonyos aszúja volt. Az évről (2002) előadónk elmondta, hogy meleg őszi napok jellemezték és nagyon sok szőlő termett ebben az évben. A bor ízét lekvárossága és hangsúlyos savtartalma határozta meg, ahogy az előadó fogalmazott: "játékosabb aszú jött létre".

A harmadikként kóstolt 5 puttonyos aszú 1996-ból származik, készítője Tokaj Hétszőlő társaság, amely az első külföldi befektetők által jegyzett cég volt Tokaj-Hegyalján. A bor nagyon érdekes ízű volt, nagyon markáns "olajos" jellegű.

Az 1988-ból származó 6 puttonyos aszúra - Páll János Pincészetéből - azért esett Ungváry Krisztián választása, mert a privatizálás első éveiből származik, elkészítése valószínűleg különbözött a többi gazda módszerétől. A szőlőt szemenként szedték le a tőkéről, így az aszúszem íze kiérezhető és savtartalma is magasabb, mint a korábban kóstolt aszúké.

Az eddig ismertetésre és kóstolásra került borok közös jellemzője, hogy címkézettek, ezáltan könnyen azonosíthatóak voltak.

A környék borászai is megtisztelték a bortörténeti előadást

A következő 3 boros üvegen nem volt címke, beazonosításuk azonban így sem maradt el. Előadónk megmutatta, hogy a palackok alján rovátkák találhatóak, ezekből lehet következtetni az üveg előállításának idejére. Az üvegpalackokat Sajószentpéteren készítették, az 1970-es években a palackokba helyezett dugók pedig Portugáliából származtak, és nagyon rövidek voltak. Az 1972-es év a szőlőtermés szempontjából kimagaslóan jó év volt. Ebben az időszakban még a szőlő nagy része karón termett.

Az ötödik tételnél - a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát aszúja - Krisztián egy sűrűségmérővel megállapította, hogy 1060 tömegszázalékos borról van szó, amely azt jelenti, hogy egy 5 és 6 puttonyos közötti aszúról beszélhetünk. Ez az 1972-es tétel számunkra az "igazi tokaji aszú" megtestesítője volt, sorok írója is erre szavazott a kóstoló végén. Színe sötét barna, ízében jól kivehető volt a szentjánoskenyér és a karamella. Egy jól megöregedett muzeális tételt kóstoltunk, amit antik ízek jellemeztek.

A portugál dugó

Magyarországon a 80-as években még boltokban (is) kapható volt az 1972-es és 1976-as évjáratú tokaji aszú. Sőt, az 1972-es év minőségben és mennyiségben is annyira kirobbanóan jó volt, hogy az állami gazdaság átalakuláskor a Tokaj Kereskedőház tulajdonába került 12000 palack 1972-es évjáratú tokaji aszú.

Az 1968-as év a szőlőtermelés szempontjából azért volt jelentős, mert ekkor indult el a szőlőrekonstrukció. Ebből az évből származott az általunk kóstolt 5 puttonyos aszú, amelynek tömegszázaléka 1052 volt. Ez a bor valószínűleg egy reprezentációs csomag részét képezhette, mert a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát ún. "meszes pincéjében" volt tárolva. A bor színe világos, illata tiszta volt, természetes jellege szinte a friss aszúborokéval vetekedett. Értéke akár a 100.000 Ft-ot is elérheti. Fotósunk erre a tételre tette le voksát.

Egy órára "művelt alkoholistákká" váltunk

A legrégebbi évjáratú aszúbor 1956-ból származott, szintén a borkombinát tulajdonából. A tétel érdekessége volt, hogy valószínűleg akkor szüretelték a szőlőt, amikor az 1956-os forradalom zajlott. Színe sötétebb, mint a 68-as évjáratúé, íze kakaós, keserű csokoládés.

A borkóstolás összegzéseként elmondhatjuk, hogy nagyon kellemes órát töltöttünk Ungváry Krisztián, borász, történész és további borászok társaságában, akik megtisztelték az előadást.

Nagyon pontos aszúbor kormeghatározást láttunk és kiváló aszúborokat kóstoltunk. Bepillantást nyertünk a borok életgörbéjének alakulásába és megtudtuk, hogy 20-30 év után a borok új életet kezdenek. Az érlelés után a bor íze, színe, illata nagyon lassan változik, így az általunk kóstolt tokaji aszúborok - a 2017-es évjárat kivételével - már teljes íz-, szín- és illatvilággal rendelkező muzeális borok voltak.