Günther és a bajuszorientált erotika

A svéd származású művész, Günther, az internetes videó letöltő oldalak egyik legkeresettebb produkciója. Alighanem mindenki hallott már a piszlicsáré kinderbajusszal hódító énekesről, aki igazából az égegyadta világon semmit sem csinál, pusztán csak bezsugázik pár dallamosan kiejtett sort. Nem hiányozhatnak persze kedvenc ánuszakrobata cicababáink sem, még akkor sem, ha ezt már idehaza is lelőtték számtalanszor. Szem nem marad majd szárazon, ha Günther homoerotikus gesztusaira, túlbenzinezett bundesliga hajára, vagy éppenséggel védjegyének számító bajuszára vetünk egy pillantást. A dalszövegek persze a tinivilágot is kenterbe vágják, a kommersz illat pedig elborítja az egész képernyőt. Kétségtelenül újabb rúgás ez a modern pop-kultúra oltárába, ám bármennyire hihetetlen, kereskedelmileg sikeres és eladható. A klipek felvonultatnak pár buzoid formájú entitást is, így gyengébb idegzetűek kizárólag orvosi felügyelettel vessék bele magukat a rózsaszín álomvilágba.

Csokis Tibi és banális szamármulatós

Feltételezzük, nincs lélek, aki ne emlékezne még arra az afrikai fiúra, aki éveken keresztül mattolta a hazai színteret, és aki a fekete kontinens szívéből érkezve a magyar mulatós nótáival és persze petrencés rúd méretű merülőforralójával hatalmas karriert futott be. Bizony, Ő volt az elnyűhetetlen Fekete Pákó, aki azóta már a méltán respektált celebek sorát gyarapítja. Akkor és ott sokunk úgy gondolta, hogy ez bizony a Nostradamus által megjósolt világvége kezdete, valami rettentő faramuci fintora a sorsnak, ám a kínzás itt még korántsem ért véget. Köztudott persze, hogy idehaza a mulatós zene valamiféle erős fellegvár, hiszen jöhet bokszoló-, masszőr-, vagy riporter-mulatós, egy mindig közös bennük, jelesül, hogy eszik, mint a vattacukrot. Éppen a napokban szörfözve találtunk egy egészen elképesztő, szavakkal alig méltatható tüneményes valamit (már mégse írhatom azt, hogy alkotás), ami kapcsán a rekeszizom hatalmas hadműveletbe kezdett. A már önmagában is mosolyt fakasztó Csokis Tibi névre hallgató művész bizony nem kerülgeti a forró kását, az utóbbi évek egyik legmókásabb produkcióját pakolta le az asztalra. Túl azon persze, hogy az ember egy ilyen klip megtekintése után óhatatlanul megreked a fejlődésben, azért betegre is neveti magát. A mélypont a szamár szerepvállalása a dalban, na és persze az, hogy ezt bizony rémesen komolyan is gondolták.

Ultimatum, amivel kergetni lehetne

A keményebb zene feltétlen híveinek is szolgálhatunk egy igazi csemegével, amely hetekig, hónapokig sakkban tartotta az elképedt rockereket. Számos stílusirányzat rendelkezik bizonyos sarkosságokkal, klisékel, melyek a maguk pőre formájában is megnevettetőek, ám amikor ezek halmozva jelentkeznek, az felér egy szilveszteri Sas-kabaréval is. Tudvalevő, hogy a heavy metalnak is léteznek hasonlóan ijesztő jellemvonásai, például a harcos témák jelenléte, a denevéreket jobb belátásra bíró sikító férfi énekhang, no és persze a kőkemény bőrszerkók. Ez önmagában nem is lenne olyan megmosolyogtató, ám amit ebben a röpke három percben az Ultimatum zenekar nyilvánosság elé tár, az bízvást pályázik a nonszensz skatulyára. Az enyhén Conan, a barbár kinézetű énekes áriázását már nem tudjuk állva figyelni, feltétlenül ülőalkalmatosság kell, ezt két lábon fizikai képtelenség elhordani. A klip megtekintése után már tudjuk, hogy igenis létezik kollektív büntetés az égiektől, ez az Ultimatum anomália bizony bűntény az emberiség ellen.

Anti Fitness Club, avagy telizsebes cukorrock

Léteznek bizonyos zenekarok, amelyeket egész egyszerűen megcsinálnak a szó minden értelmében. Kiemelik a szürkeségből és a hiányzó űrt kitöltve piacra pozícionálják. Perceken belül visszaintegetnek majd a különböző harsány médiumokból, bulvárlapok tömkelege vetődik rá a témára, előkerülnek a celeb showk, majd a reklámokból is mosolyogva kacsintanak ránk. Bizony ez a piár, amely istápolja a tiszavirág életű sztárokat, függetlenül attól, hogy az adott produkció vérciki vagy éppenséggel kabátszaggató. Nos, nem nehéz kitalálni, melyik kategória jeles képviselője az identitás zavaros tinibuborékok számára előirányzott Anti Fitness Club szirupos, keserédes gumirockja. Itt bizony nincsen kegyelem a hallójáratoknak, és persze a jó ízlésnek sem, tekintve, hogy az ártatlan szörföző ezeket a dalszövegeket hallva alighanem még a Kennedy-gyilkosságot is magára vállalná. Semmi kétség a felől, hogy távol tőlünk Guatemalában valami hasonszőrűvel kínozhatják a rabokat, hogy kicsikarják belőlük a kívánt vallomást. Külön derűs perceket okozhat az enyhén feminin hormonokkal feltupírozott kinézet, nesze neked, biológia. Itt aztán maszatolhatunk, nem kis erőfeszítésbe kerül a másodlagos nemi jellemvonások megállapítása.

Postás Józsi, avagy a szakma varázsa

Hihetetlen, hogy az elhivatottság mire is képes, ugye? Nos, kérem szépen, tessék kapaszkodni, hódít Postás Józsi az ártatlan szakmabeli, aki mindösszesen csak a munkája rejtelmeibe kíván beavatni minket, egy rettentően szirupos mulatós dalban, amely még a legelhivatottabbak zsebében is kinyitja majd a bicskát. Csak úgy pattognak a cirádás mondatok, a házőrző kutyáról, a villanyszámláról, no és persze nyugdíjról meg a tizenharmadik havi fizetségről. Végighallgatva Józsi elszánt ars poeticáját, bizony visszakívánkozunk az őskorba a mamutok meg a szakócás vadászatok világába, merthogy ott ilyesmi még aligha fordulhatott elő. Ez a pár perc kétségtelenül tömény agyleszívás, menthetetlenül pusztul majd a szürkeállomány mindamellett persze, hogy hasunkat fogva nevetünk. Igen, ez valahol kifizetődő spórolás, hiszen nem kell drágán jegyet váltatunk a Fővárosi Állatkertbe, pár kattintással ingyen és bérmentve megtekinthetjük ezt a produkciót is.