Egy lélek állt ... - Hindi Fatima dalestje a sárvári Tinódi Gimnáziumban

Képgaléria megtekintése2010.03.01. - 09:30 | Makrai Tamás

Egy lélek állt ... - Hindi Fatima dalestje a sárvári Tinódi Gimnáziumban

Tavaly augusztusban, amikor Fatima először lépett a reflektorfénybe, és egy egészestés koncerttel állított emléket elhunyt édesapjának, már akkor sokakban felmerült a kérdés, hogy mikor készül el első nagylemeze. Fél év áldozatos munkája meghozta az eredményt, aminek válogatott dalait a sárvári közönség hallhatta először. Az „Angyali töredék" címet viselő koncertturné hatalmas sikerrel debütált a sárvári Tinódi Gimnázium dísztermében, február 27-én, szombat este.

Hat óra után pár perccel elsötétült a terem, a színpadon lassan kigyúltak a fények, a hangszerek lágy dallamba fogtak, majd egy lány lépett ki a sötétből, miközben saját versét énekelte. Ez a lírai költemény vezette be a közönséget az angyali töredékek közé. Az estén olyan dalokat hallhattunk, melyek körülbelül egy év munkáját hordozzák magukban, és a hallgató minden érzékére hatottak.

„Az égen, mint vitorlás úszunk
egy oltárhoz, hol a boldogság
kezdődik: a szivárványhoz.
Itt ketten leszünk a világnak
háttal, tovatűnünk a csillaghullással."

Hindi Fatima: Csillagtemetés (részlet)


Reményik Sándor: Egy lélek állt... című verse után - mely megadta a választ arra a kérdésre, hogy miért éppen az Angyali töredék címet viseli a koncertturné - az augusztusi emlékműsorból ismert Apám imája, Palesztina és az Ibrahim következett. Ezeknek a daloknak a központjában az édesapára való visszaemlékezések álltak, keleties, melankolikusabb hangszereléssel.

Az est vendégelőadója, a szombathelyi Kondor Tamás saját szerzeményű és előadású - kandalló tüze mellett szeretkezésre csábító - zenéje terelte át a koncert folyamát a líraiabb, érzelmesebb dallamok medrébe. Ennek a blokknak a nyitányaként Fatima ismét egy saját maga által írt, megzenésített verset adott elő Szeretsz, nem szeretsz címmel. A műsor magas színvonalát tovább emelte a háttértáncosok jól koreografált mozgása, és balett mozdulatokkal megtűzdelt tánca. A Nehéz nekem és a Könnycsepp után ismét Kondor Tamás bűvölte a billentyűket, valamint a közönséget az Angel-lel.


A koncertturné záró akkordjait azok a dalok adták, amelyek az elmúlt pár hónapban íródtak, és segítették megfogalmazni a fellépők zenei stílusát, azaz a lírai pop -ot. (One Day, Nem hiszed). A műsor végének közeledtével a sárvári énekes lány bemutatta a zenekar tagjait, valamint külön megköszönte mindazok segítségét, akik közreműködtek abban, hogy létrejöhessen ez az este. A több mint másfél órás előadás zárásaként eljátszották a már rádióból is ismert Kubá-t, illetve ráadásként az utolsó dalt, a Last Song-ot.

Hindi Fatima dalestje nem csak csodálkoztatott, hanem el is gondolkoztatott az emberi lét mivoltán. Honnan jöttünk? Tényleg Isten gyermekei vagyunk? Mi magunk is angyali töredékek lennénk?


Reményik Sándor: Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás