Kék rózsa és balladák – Karanténinterjú Bognár Stefániával

2021.01.22. - 10:15 | Rozán Eszter

Kék rózsa és balladák – Karanténinterjú Bognár Stefániával

Nemrégen látott napvilágot Bognár Stefánia Kék rózsa című verseskötete, melyben provanszál balladák találhatók. A járványra való tekintettel karanténinterjút készítettünk a költőnővel a munkásságáról, versekről, az Accordia Művelődési Körről.

Egész életedben matematikaoktatással foglalkoztál, először középiskolai, majd főiskolai tanárként. Mi vonzott a versek felé, mikor kezdtél el írással foglalkozni?

Nyolcadik osztályos szótárfüzetemben van valószínűleg az első versem, mely így hangzik:

„Szeretnék verset írni
Sokat, sokat,
Teleírni hosszú-hosszú
Oldalakat."

„Előttem egy nagy könyv,
Ez az Élet könyve,
Benne sok vers
És ezeket
Kiírom belőle."

Felmenőim között nem volt irodalmár. Édesapám nagyon szeretett olvasni, szinte versengve olvastuk az otthoni és a könyvtári könyveket. Az iskolákban - mind az általánosban, mind később a gimnáziumban - kiemelkedően jó magyar tanáraim voltak (ugyancsak matematika tanáraim is!). Szülőfalum kultúrotthonában egyszer Simon István délutánján vettem részt, amitől egészen lázba jöttem: végre egy „igazi élő költő!" A középiskolában nem okoztak gondot a kötelező olvasmányok, lelkiismeretesen végigolvastam őket, sőt, elhatároztam, hogy Jókait is elolvasom. Más tantárgyak is lévén 70 könyvig jutottam el.

Termékeny költő vagy, sorban készülnek a köteteid., a legutóbbi 2020-ban jelent meg Kék rózsa címmel. Miért éppen ezt a címet választottad?

Miért Kék rózsa?  Márta barátnőm kedves szokása, hogy virágképet küld leveleiben, vagy gépit, vagy saját kertjéből valót.  (Márta irodalomtörténész, író, profi kertész.) Egy éve is lehet már, hogy egy furcsa, művi kék rózsát küldött, amibe azonnal beleszerettem. Már csak egy könyv kell alá, gondoltam. Szaporodtak a balladák, egyértelmű volt a dolog, legalábbis nekem. A fénymásoló barátaimhoz küldött állókép nekik színt játszott (fél napomba telt, míg két gépet kombinálva megállítottam). Aztán a kiadó is problémázott, hogy nem ismert az eredete, nem optimális a felbontása stb. Küldött másik változatot, azt viszont én nem bírtam elfogadni, vagyis a balladák nem fogadták el. Mondtam, próbáljanak mást, én meg majd a kék rózsámat bekereteztetem, ha kötetben nem is lesz, legalább azt fogom nézegetni. Másnap itt volt borítótervként a kék rózsa. A könyveket személyesen hozták el, jókat nevettünk a történeten.


A kötet bevezetőjében használati utasítást adsz az olvasóknak, melyben megemlíted az Accordia Művelődési Kört. Mit kell tudnunk erről a körről?

Életem későbbi szakaszában ki tudja, miért, csak a költők érdekeltek. Persze Ady, Vörösmarty, Tóth Árpád kicsit később ért el hozzám, mint József Attila vagy Petőfi. Eléggé komolyan zenéltem is, ezért nem okozott gondot a kötött forma sohasem. Pályázat útján kerültem az Accordia Kiadóhoz, melynek tulajdonosa Dr. Balázs Tibor volt, a kiváló irodalomtörténész, különleges tehetségű költő, író, aki a Littera Nova Kiadót is vezette. A bemutatókat a munkatársával, Gyimesi Lászlóval tartották.

Élmények, barátságok, tapasztalatok, vonatozás, tanulságos beszélgetések fűznek hozzájuk. Az Accordia Művelődési Kört Balázs Tibor alapította. A távolság (Budapest) miatt akkor még nem vettem részt benne. Éppen egyik könyvem ügyét intéztem, amikor az igazgató megkért, hogy adjak matematika szakvéleményt egy könyvről, aminek témája művészet és a matematika kapcsolata volt. Lelkiismeretesen teljesítettem a feladatot.  Attól kezdve kérésre külső munkatárs lettem. A munkám során rengeteget tanultam tényanyagban és szemléletmódban is. A „19. századi" jelzőmet megpróbálták lefaragni, kevés sikerrel, ez azonban nem vette el a kedvemet, rendszeresen kísérleteztem a különböző műfajokkal. Balázs Tibor halálával egy korszak véget ért, de utána Gyimesi Lászlóval még három évig ápoltuk az Accordia Művelődési Körben a megszűnt kiadók szellemét, légkörét. Sorra vettük a versformákat, mintákat írtunk. Remek csoport alakult ki, vártuk a havi találkozásokat.  Felszabadultan, vidáman töltöttük a délutánokat, és közben mindenki azt raktározta el, ami legjobban megérintette.

Azt írod, hogy beleszerettél a provanszál balladába, sőt, függőségbe estél. Mi az, ami megfogott benne?

Amikor a provanszál balladát „tanultuk", a házi feladat csak egyetlen ballada megírása volt az adott hónapban, belőlem viszont úgy jöttek a balladák, mint az áradat. Nem értettem, honnét van ez az ihlet. Kérdeztem is Gyimesi Lacit, hogy tényleg ballada-e, amit írtam. Biztosított róla, hogy igen. Aztán már nem is tudtam mást írni. Egyre csak ontottam őket, a számuk közeledett a 300-hoz, amiből a könyvben 216 van. A provanszál ballada témája bármi lehet, csak a versforma adott. Több olyan balladám is van, amiben távoli tájak költészetébe vezetem az olvasót. Az első versszak egy kis ízelítő, a másodikban és harmadikban egyéni érzéseimről vallok a témával kapcsolatban. Persze, ahány ballada, szinte mind más. Ha ér valami bosszúság, vagy rossz a közérzetem, megírok egy-egy balladát. Ugyanazzal ünneplem az örömöt is.


Benke Éva (b) és Bognár Stefánia a könyvtárban

Hogyan alakult a Kör sorsa a továbbiakban?

Sajnos, a 3 éves derűnek is vége szakadt. 2019 őszén éppen Miskolcon vettem át a szépirodalmi életműdíjat, amikor hazaérve szembesültem a hírrel, hogy Gyimesi László súlyos állapotban kórházba került. Reménykedtünk. Még írta, hogy vegyem át a csoportot. Minden segítséget megígértem, de ilyen távolságból felelőtlenség lett volna vállalni (akkor „még" 82 évesen). Minden bizakodásunk ellenére 2020 őszén csoportunk Gyimesi többi tisztelőjével együtt - maszkosan - búcsúzott tőle az óbudai temetőben. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, versek, prózák, viccek, zenék, színházi linkek jönnek-mennek.

Mennyiben van hatással a gondolatok szabad áramlására, hogy kötött versformában kell írnod?

A szabályok világában telt életem, talán innen a vonzódásom a kötött formákhoz, persze sokat kellett tanulnom, de a Kör próba-verseit készítve már jártasságra tettem szert, nem gátol semmiben a forma követése, inkább szórakoztat. Kipróbáltam mindent, sőt magam is alkottam formákat.  Az egész világ leírható bármilyen formában vagy akár forma nélkül.

Beavatnál minket egy kicsit a versírás titkaiba? Hogyan születik meg nálad egy-egy költemény?

A versek a legváltozatosabb körülmények között születnek. Gyakori a hajnali vagy éjszakai ébredés, amikor gyorsan feljegyzem az indító sort vagy témát. Jöttek sokszor mosogatás közben, buszmegállóban. Utóbbi esetben skandálom az úton a részletet, hogy ne merüljön feledésbe. Rengeteget ingáztam, sok vers készült vonaton. Általában azok a jók, amik rám törnek. Kézzel felskiccelem, aztán a begépeléskor finomítom. Egyik barátom arra tanított, hogy hangosan olvassam át, ha kész. Később, akár hetek, hónapok múlva is vegyem elő, és ha kell, korrigáljam.

Befolyásolja-e a COVID-19 járvány a versírási kedvedet?

A COVID-19 fokozta az írás-kényszeremet. Mivel kiterjedt levelezést folytatok, kitaláltam a vírus-híradót. Valér és Vince párbeszédéből lehet megtudni, mi történik velem és a környezetemmel, így nem kell külön-külön tájékoztatnom mindenkit.  Egy antológia kapcsán pedig az egyik híradóval dobogós lettem. Nagyon jólesett, hogy prózai művel is ilyen sikert értem el.


Min dolgozol most?

Legújabb gyűjteményem, a Karanténi elégiák nyersanyaga közel 300 oldalt tesz ki. Egyelőre nem akarok vele semmit sem kezdeni, változatos anyagát alkalomszerűen hasznosítom, ha úgy adódik.

A papír-rengeteg rendezése közben néha értékes darabok akadnak kezembe, ezeket biztonságba helyezem.

Tél gyermeke

A tél fáradt gyermeke vagyok,

leveleken tapos talpam,

nevelték őket a tavaszok,

hogy nevethessenek rajtam,

ha gázolok az avarban.

Múlásba hívó világomon,

övezve sok árnyalakkal,

az angol keringőt táncolom.

 

A hópelyhek apró angyalok,

ők a tisztaság, a dallam.

Takarót kap sok profán dolog,

szél-galopp szól mind halkabban.

Sejtelem tudássá pattan,

amely túlnő a nyár-álmokon,

tőlük elszakadok lassan,

és már hó-táncomat ropom.

 

Ez a diffúz mozgás lázba hoz,

földközelben, hol magasban,

tartok tőle, hogy elolvadok.

Volt, hogy már belenyugodtam,

de míg mondanivalóm van,

elröppen a feladás-jogom.

Valóban? Csak gondolatban?

Ámultok rebellis-táncomon.

 

Ajánlás:

Drága Tél-Herceg! Oktalan

ne dühöngj lázongásomon.

Inkább halld meg esdő szavam,

a tangónál légy táncosom!

***

/Fotóink illusztrációk, Bognár Stefánia 2019-es könyvbemutatóján készültek a Berzsenyi Dániel Könyvtárban/

Új hozzászólás