Tamás, először is arra kérlek, hogy mutatkozz be légy szíves! Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, mióta ukulelézel?

Kedves Eszter, szeretném neked megköszönni a megtisztelő felkérést, örömömre szolgál, hogy interjút adhatok. A zenével a születésem előtt kapcsolatba kerültem édesanyám révén :), hiszen a pocakjában voltam, amikor ő már kórust vezetett. Alsó tagozatos koromban kezdtem zongorázni, és szolfézsra is jártam. Akkortájt (a '80-as évek második felében) láttam életemben először ukulelét Szekszárdon, a Kaláka együttes koncertjén. Akkor persze nem tudtam még, hogy 2010-ben lesz egy saját ukulelém...

Honnét származik az ukulele?

Ahogy a bevezetésben utaltál rá, az ukulele húros hangszer, tulajdonképpen a gitár kicsi, négyhúros változata. Sokan mint hawaii gitárt ismerik, hiszen a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere. Az ukulelét általában Hawaii zenéjével azonosítják, ahol a neve durva fordításban "ugróbolhát" jelent. Az 1880-as években alakult ki a portugál braguinha és a rajão keveréséből. 1879-ben három ember érkezett a Ravenscrag fedélzetén Portugáliából Hawaiira, Honoluluba, akiket az első ukulelekészítőkként tartunk számon: Manuel Nunes, José do Espírito Santo és Augusto Dias.

Ha körülnézünk egy hangszerboltban, nemcsak egyetlen méretben találunk ukulelét, vannak egészen aprók és nagyobbak is. Milyen változatai léteznek?

Nagyon sokféle méretben készülnek ukulelék az egészen miniatűrtől a majdnem gitárméretűig, így, ha minden méretet szeretnénk felsorolni, nem lenne egyszerű dolgunk. Maradjunk a sztenderd méreteknél a legkisebbtől a legnagyobb felé haladva: a szoprán a legkisebb (eredetileg ilyen méretben készítették az ukuleléket), ezt követi a kicsivel nagyobb koncert méret, majd a tenor, végül a bariton. Aki nem látott még élőben ukulelét, annak nagy élmény először találkozni egy ilyen kis hangszerrel, mert a gitár méretéhez szokott szemünk elkerekedik, hogy alig több mint 50 cm-be milyen gyönyörű hangszer „fér bele" (kb. 53 centi hosszú egy szoprán ukulele). Az említett méretek kb. 6-8 centinként növekednek, így jutunk el a 74 centis baritonhoz. A legtöbb ukulelésnek előbb vagy utóbb kialakul a gyűjtő szenvedélye, és többféle méretben is beszereznek ukulelét (sajnos én sem vagyok kivétel), mert vannak dalok, amelyek szoprán méretűn cincognak aranyosan, más számokat viszont koncert vagy tenor méretűn lehet kényelmesen elpengetni.

Az ukulele hangolása eltér a gitárétól?

Igen, eltér - de van közöttük rokonság -, ráadásul mindkét hangszert sokféleképpen lehet hangolni. A gitár sztenderd hangolása EADHGE, az ukuleléé GCEA. A gitár húrjai közül a legfelső a legmélyebb húr, és lefelé haladunk az egyre magasabban szóló húrok felé, míg az ukulele hangolása érdekes abból a szempontból, hogy a legfelső G-húr magas, aztán következik egy mély C, majd E és A. Ez a hagyományos ún. re-entrant húrozása az ukulelének - és ez hozzájárul a jellegzetes hangzásához is -, de vannak, akik mély G-húrral szerelt ukulelén játszanak.

Ha egy gitár húrjait és egy ukulele húrjait - lefogás nélkül - végigpengetjük, nem sok rokonságot fedezhetünk fel a hangzásban. Azonban, ha kicsit elmélyülünk a két hangszer hangolásában, mégis nagyon sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy aki tud gitározni, annak szinte csak megszokás kérdése, hogy ukulelén játsszon. Ez fordítva inkább úgy igaz, hogy az ukulele kiváló előtanulmány a gitárhoz, de azért a gitár nehezebb és a hat húrja miatt összetettebb hangszer. A két hangszer hangolása közötti zeneelméleti összefüggést ehelyütt nem fejtegetném, mert a hangszerek ismerete nélkül nehezen követhető, és talán nem is annyira érdekes, de az ukulele.hu-n a bariton ukulele kapcsán már részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel.

Milyen dalokat lehet játszani az ukulelén? Csak akkordkíséretet lehet, vagy klasszikus darabokat is pengethetünk rajta?

Szinte bármilyet, ez az ukulelés fantáziájára van bízva, és a hangszer lehetőségeitől függ. Azt tudni kell, hogy az ukulelén nem fogunk mély hangokat találni, drum&bass-feldolgozással inkább ne kísérletezzünk :). A kezdők többnyire akkordozással vágnak bele az ukuleletanulmányaikba, ami azt jelenti, hogy néhány könnyebb akkordot megtanulnak (vagyis az ukulele húrjait bizonyos pontokon lefogják az ujjaikkal), a pengető kezükkel pedig mind a négy húrt lepengetik, és így életre kel az ukulele, és a kezdő ukulelés máris a zene nyelvén fejezi ki magát. Ez a játékmód - ahogy fent írtam: akkordozás - elsősorban arra alkalmas, hogy az ukulelés az általa kedvelt valamelyik dal (könnyűzenére gondolok) kíséretét pengesse. A kezdeti hónapok, esetleg évek elteltével a legtöbb ukulelésben kialakul az az igény, hogy újabb technikákat fedezzenek fel, sajátítsanak el, amely eszközül szolgál majd ahhoz, hogy a könnyűzenei vagy akár komolyzenei darabokat is szofisztikáltabb módon szólaltassanak meg a hangszerükön.

Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az ukulelének 2-2,5 oktáv a hangterjedelme (ez is mérettől, típustól függ), ami 24-30 (némely típusnál esetleg 1-2-vel több) hangot jelent, ez pedig ugyebár elég messze van a zongora 88 billentyűjétől. Vagyis az ukulele kis mérete magában hordozza a hangterjedelmi korlátot. Ha már a zongorával hasonlítottuk össze az ukulelét, azt is megjegyezhetjük, hogy az ukulelének 4 húrja van, ezért egyszerre legfeljebb négy hang megszólaltatására képes (az extrém ukulelehúr-hackereket nem számítva), míg a zongorán akár 10 (vagy még több) billentyű is leüthető egyszerre (persze ennyit nem szoktak leütni). Ezek a korlátok azonban nem szokták szegni az ukulelések kedvét, sőt inkább kihívásnak tartják, hogy a lehetetlennek tűnő dolgokat is kihozzák az ukuleléből.

Ukuleleoktatással is foglalkozol. Kinek ajánlod ezt a hangszert?

Aki még nem ukulelézik, annak azt, hogy kezdje el, aki már csinálja, annak azt, hogy abba ne hagyja. A világ legjobb dolga ukulelézni tanulni, hiszen nagyon hamar jön a sikerélmény. Azok is bátran belevághatnak, akik az énekórákra esetleg nem szívesen emlékeznek vissza, felnőttkorukban mégis megjött a kedvük a zenetanuláshoz. Nem kell tudni a zeneelméletet ahhoz, hogy valaki hobby szinten akkordkíséreteket játsszon. Ha valaki hónapok, évek múlva késztetést érez, bármikor megtanulhatja az elméletet. Még az sem hátrány, ha valaki nem tud kottát olvasni. Mindenki el tudja dönteni, hogy milyen szinten kíván elmélyedni a zenetanulásban, de ahogy utaltam rá, zenei előképzettség nélkül is bátran ukulelét lehet ragadni, és érdemes belevágni. A legfontosabb persze a rendszeres gyakorlás! A sikerélmény is akkor jön hamar, ha napi 15-20 percet vagy akár fél órát rá tudunk szánni. Mindig el szoktam mondani a tanítványaimnak is, hogy egy szombati egész délelőtti gyakorlás nem váltja ki azt, ha előtte egész héten elő sem vettük a hangszert.

Nagyon szeretek tanítani egyébként, mert ilyenkor közelről megismerem a diákjaim személyiségét talán jobban is mint hinnék. Erről nagyon részletesen írtam egy blogbejegyzésben „Így ukuleléztek ti" címmel, ezt a Kedves Olvasók szíves figyelmébe ajánlom: https://www.ukulele.hu/blog/igy-ukuleleztek-ti

A gitározni tanulók réme a barré-fogás, amikor egy ujjal egyszerre több húrt kell lefogni. Vannak nehezebb akkordok az ukulelén is?

Az ukulelések életük első akkordját 10 mp alatt szokták megtanulni. És van olyan akkord, amit csak hetek vagy hónapok kitartó gyakorlása után tudunk magabiztosan lefogni. A kezdőknek valóban az egyik első nagyobb nehézséget a barré akkordok lefogása jelenti, vagyis az, amikor olyan akkordot kell lefogni, amelyben a mutatóujjunkkal mind a négy húrt lefogjuk, és még a maradék ujjainkat is le kell tennünk meghatározott bundokra. Viszont jó hír, hogy mivel az ukulele sokkal kisebb a gitárnál, és csak négy húrja van, így a „mumus" barré akkordokat is könnyebben elsajátíthatjuk ukulelén, mint gitáron. Amikor az alap barré akkordokat megtanultuk, az egy nagyon nagy lépés, hiszen ekkorra már gyakorlatban és - akarva-akaratlanul - zeneelméletben is egy bizonyos szintre eljutottunk. Innen tovább tudunk lépni az olyan ritkábban használt, szokatlan és nehéz akkordokra, amelyekkel még színesebbé tehetünk egy-egy dalt.

Hogyan segít a zene a személyiségfejlődésben?

Egy kiváló videót találtam erről néhány évvel ezelőtt, amelynek az angol szövegét lefordítottam, és készítettem is róla egy blogbejegyzést „A hangszeres játék jótékony hatásai" címmel. Kérlek, engedd meg, hogy erre a kérdésedre úgy válaszoljak, hogy bemásolom az általam ott leírtakat. „Amikor egy zenész elkezd játszani a hangszerén, valóságos tűzijáték bontakozik ki az agyában még akkor is, ha kívülről ez nem is látszik, csupán annyi, hogy a zenész koncentrál. Az elmúlt évtizedekben rendkívül nagy előrelépést tettek a kutatók, mivel különböző rövidítésnevű műszerekkel vizsgálták az agyi tevékenységet. Tanulmányozták az agyból érkező jeleket olvasás, matematikai feladatok megoldása közben, és megfigyelték, az agynak mely része aktív. Amikor a vizsgált személy zenét hallgatott, már akkor tűzijáték alakult ki, az agy számos területe mutatott aktivitást, ahogy a beérkező ingereket - dallam, ritmus - az agysejtek feldolgozták és egy egységes zenei élménnyé gyúrták össze. Ehhez képest, amikor a zenét játszó embert vizsgálták, úgy találták, hogy az egy olyan komoly torna az agynak, mintha a testnek egy teljes átmozgató edzés. Ha tehát valaki hangszeren játszik, azzal az agyának minden területét alaposan megmozgatja különösen a látásért, hallásért és a motorikus mozgásért felelős részeket. A hangszeres játékból - mint agyi edzésből - származó előnyök aztán az élet minden területén kamatoztathatók. A hangszeres játék - ellentétben a zenehallgatással - a nyelvi és matematikai területekért felelős agyi területeket is aktivizálja, amelyek nem ugyanabban az agyféltekében vannak, így a két félteke közötti kapcsolatért felelős terület is folyamatos inger alatt áll. A zenészek memóriája jobban fejlődik, illetve könnyebben fejleszthető, mindez tetten érhető az emlékek tárolásában és hatékony felidézésében is. Elmondható, hogy bármilyen más - akár művészeti - tevékenységgel összehasonlítva nincs olyan, amely a hangszertanuláshoz, hangszeres játékhoz lenne fogható."

E téma kapcsán egy rövid gondolat erejéig a kisgyermekek zenei nevelésére szeretnék még kitérni. Sokan azt gondolják, hogy mivel kicsi hangszer az ukulele (de ide behelyettesíthetünk bármilyen más kis méretű hangszert), „adjuk oda a 2-3 éves kisgyereknek, és kész". Természetesen ettől a gyermek nem lesz muzikális, nem fog tudni rajta játszani, csupán egy újabb „tárgyat" lát az ukulelében, amelynek meg lehet tépni a húrjait :). Ezzel szemben a kisgyereknek az a fontos, hogy a szülők mutassanak nekik példát élő énekszóval és hangszeres (pl. ukulelén történő) játékkal. Ne a picinek adjuk tehát oda a hangszert, hanem mi magunk játsszunk rajta és énekeljünk hozzá! Hogy mit? Erre ad választ a Ringató program: a kisgyermekkori zenei nevelés - bátran kijelenthetem, hogy a világon egyedülálló - módszerét a Ringató foglalkozásokon ismerhetik meg a kedves (leendő) szülők, ezt nagyon-nagyon szeretném a figyelmükbe ajánlani. Több Ringató foglalkozásvezető is játszik ukulelén (és még sok más hangszeren). Azok a gyerekek, akik szeretetteljes közegben nőnek fel, miközben a szülőktől, nagyszülőktől, testvértől dalokat és hangszeres játékot hallanak, egészen biztos, hogy máshogy állnak majd a zenetanuláshoz, amikor abba a korba érnek.

Volt már olyan tanítványod, aki annyira antitalentumnak bizonyult, hogy egyáltalán nem tanult meg ukulelézni?

Kicsit szeretném messziről indítani a válaszomat: kövezzen meg mindenki, de én nem (vagy legalábbis nehezen) hiszek abban, hogy létezik olyan önmagában, hogy „tehetség". Gondoljunk csak bele, hányszor halljuk, hogy azt mondják valakire, hogy „milyen tehetséges", amikor valamit jól csinál - legyen az pl. sport vagy valamilyen hangszeren történő játék. Ilyenkor valóban a tehetséget látjuk? Egészen biztosan nem. Ilyenkor a sok edzéssel, gyakorlással, verejtékkel elért eredményt láthatjuk. Hiszek abban az unásig ismételt gondolatban, mely szerint maximum 5-10% a tehetség, ezt meghaladóan hatalmas munka előzi meg azt a kimagasló teljesítményt, amit csodálunk másokban, és „tehetség" -ként hivatkozunk rá. Nincs ez másképp a hangszeres játékban sem. Ez nem adatik meg senkinek. Ezért meg kell küzdeni. Az ukulele éppen azért kiváló választás, mert ez a küzdelem nem nehéz. Végig kell járni egy utat, lesznek kisebb vagy nagyobb nehézségek, de abszolút és sokszorosan meghálálja magát ez a kis hangszer. Van, akinek a ritmizálás megy nehezebben, de könnyebben megtalálja az akkordokat, van, aki „ösztönösen" jól ritmizál, van, akinél egyik sem kiemelkedő, mindegyiket azonos szinten „hozza magával". Vagyis ez a tehetség. Amihez érzékünk van anélkül, hogy gyakoroltuk volna. Az a bizonyos néhány %, amelyik velünk született. De ebből még nem lesz hangszeres tudás. Ezt a néhány %-os kell ápolgatni, gondozni, nevelni, hogy végül megszólaljon a Let It Be ukulelén, és még ezer másik dal.

Muszáj volt ilyen nagy kitérővel indítanom a válaszomat, és még nem is válaszoltam konkrétan, de talán sejthető a válasz: nem. De nem azért nem tanult meg, mert antitalentum lenne. Olyan ember - meggyőződésem - nincs. A képlet ennél sokkal egyszerűbb: aki nem gyakorol, nem tanul meg ukulelézni. Az, hogy kinek mire áll rá könnyebben az agya és a keze, vagyis mi az, amit könnyebben el tud sajátítani... talán ezt jelenti a tehetség, de az csak egy kis minimális csírája a tudásnak, ezért, ha valaki nem gyakorol, akkor a tehetsége mit sem ér. Az ukuleletanulás is olyan, mint bármilyen más agyi vagy fizikai tevékenység: kicsit egyszerűsítve, ha nem csinálsz fekvőtámaszt, nem leszel izmos. Ha nem gyakorlod az E-dúrt ukulelén, sosem fog menni :). Ha nem játszol végig sokszor egy dalt, el fogod rontani vagy elfelejted. Azt szoktam mondani, hogyha már 50-szer eljátszottál valamit hibátlanul, akkor „kezd menni", és ha még 200-szor eljátszod hibátlanul, és úgy érzed, hogy most már nem tud meglepni egy akkord sem az adott dalban, akkor tudod.

Ha valaki éppen most vásárolt magának egy ukulelét, mit tanácsolsz, hogyan kezdje el a tanulást?

Az internet kiapadhatatlan forrása az ukulelés oktatóanyagoknak. Természetesen „hazabeszélek", amikor az Ukulele Magyarország honlapját, az ukulele.hu-t ajánlom. A látogatókat igyekszem blogbejegyzések és az ahhoz tartozó videók segítségével végigkalauzolni az ukuleletanulás egyes fejezetein. Ehhez természetesen időre és türelemre van szükség, hiszen le kell ülni a gép vagy a telefon elé, és türelmesen elolvasni a sok ismertetőt, magyarázatot, végig kell nézni a videókat. A vírushelyzet most nem is tesz mást lehetővé.

A tanulás legjobb módja egyébként szerintem a csoportos tanulás. Szerencsére a vírus első hulláma előtt, 2019 őszén és 2020 legelején tudtam ukulele-tanfolyamot tartani, aztán egyet 2020 augusztusában, és lett volna 2020 februárjában, márciusában és októberben is, de ezeket nem tudtam a vírushelyzet miatt megtartani. Igazán jó érzés, amikor egy teljes napot arra szánunk, hogy a kezdő ukulelések elinduljanak a tanulás útján. Én igyekszem sok információt töményen átadni, a résztvevők pedig energiával töltenek fel. Nagyon szoktam élvezni a tanfolyamokat, úgy érzem, hogy pillanatok alatt elrepül egy-egy tanfolyami nap.

Alig várom, hogy lecsengjen ez az átkozott vírus, és újra szervezhessek tanfolyamokat!

Szívügyednek tartod az ukulele-kultúra terjesztését, ukulele találkozókat szervezel (melyek pillanatnyilag a járvány miatt szünetelnek), közös zenélésre buzdítod az ukuleléseket. Miért jó együtt zenélni? Mekkora az érdeklődés az ilyen jellegű programok iránt?

Hogy miért jó együtt zenélni? Kérlek, engedd meg, hogy itt is az egyik blogbejegyzésemben foglaltakkal válaszoljak:

„Miért éppen zene?

1. A zene tudomány.

2. A zene olyan, mint a matek.

3. A zene egy idegen nyelv.

4. A zene maga a történelem.

5. A zene a testet is neveli.

A zene mindez egyszerre, de legfőképpen művészet.

Ezért tanítjuk tehát a zenét:

Nem azért, mert azt szeretnénk, hogy Te legyél a világ legképzettebb zenésze.

És nem is azért, mert azt szeretnénk, hogy egész életedben mást se tegyél,

csak énekelj és hangszeren játssz.

Hanem azért, mert a zenén keresztül még inkább ember leszel,

felismered az igazi szépséget,

és közelebb leszel a világ végtelenségéhez.

Lesz mindig valami, amibe kapaszkodni tudsz,

több lesz benned a szeretet, az együttérzés,

a finomság, a kedvesség és a jó,

röviden: több lesz benned az élet."

Ez a levezetés nem saját irományom, hanem a Facebookon találtam sok évvel ezelőtt, és annyira megragadott, hogy lefordítottam, és kitettem az ukulele.hu-ra, mert szerintem kiolvasható belőle az a nehezen megfogalmazható érzés(halmaz), amely miatt szeretjük a zenét és szeretünk ukulelézni.

A programok iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Helyszíntől és időponttól függően 20-40 fő szokott ukulelével vagy anélkül érkezni, és így szoktuk egy közös nagy ukulele zenekart alakítani. Ahogy utaltam rá ukulele nélkül is szoktak érkezni a találkozókra, mert oda azokat is várjuk, akiknek nincs ukuleléje (még), viszont szeretnék kipróbálni. Gyakran kapok e-maileket, Facebook-üzeneteket, amelyben írják, hogy milyen jók voltak a találkozók, és ugye lesz megint. Erre is azt tudom csak mondani, amit a tanfolyamra: amint lecseng a járvány, lesz.

Ha személyes kapcsolattartásra nincs is most lehetőség, megtaláltad a megoldást az együtt zenélésre. Mesélnél egy kicsit erről?

A járvány első hulláma alatt Facebookon közvetítettem a „Pengess velem" fantázianévre keresztelt hmmm... „valamicsodát". Nem koncert volt ez, de nem is oktatás, de talán inkább ez utóbbihoz állt közelebb. Hétről hétre kitaláltam egy érdekes témát vagy kerestem egy jó dalt, amelyhez mutattam egy két technikát, fogást, akkordot, és így készítettem élő adást - nevezzük így -, amelynek - a blogbejegyzések videóival szemben - megvolt a maga spontaneitása és izgalma. Ez persze nem együtt zenélés, hiszen én csinálok valamit, és közben lesem a Facebook-kommenteket, hogy vajon nem recsegett-e a mikrofon :). A járvány őszi hulláma alatt már próbáltam interaktívabbá varázsolni az online pengetést, így alkalomszerűen meghirdetett időpontokban Zoomra csatlakozva akkordozgattunk kicsit egymásnak, és ezen keresztül is ismerkedtek egymással a magyar ukulelések. Szerintem csinálunk ilyet még a közeljövőben is.

Sajnos jelenleg a technika (sehol a világon!) nem teszi lehetővé a tényleges közös online zenélést, hiszen a hang és a kép is késik néhány tizedmásodpercet, ez pedig elég ahhoz, hogy a hangszerek ne szólaljanak meg egyszerre minden résztvevőnél. Így marad az „egymás után pengetünk" módszer.

De hogy az ördögben tudnánk mégis együtt zenélni? - tettem fel a kérdést, és jött is a válasz. Néhány külföldi videón felbuzdulva arra gondoltam, hogyha keresek egy közismert és nem túl nehéz dalt, és kitalálom, hogyan tudná sok ukulelés együtt eljátszani úgy, hogy nem lesz belőle hangzavar, talán születhet egy közös ukulelés produkció. Az volt az elgondolásom, hogy készítek egy blogbejegyzést és hozzá egy videót, amelyben megmutatom, mit hogyan kellene játszani, és egyben felkérem az ukuleléseket, hogy játsszák el az adott dalt, és ezt rögzítsék videón, majd küldjék el nekem. Amint összegyűlik a nyersanyag, én összevágom, és máris kész a virtuális magyar ukulele zenekar.

A hirtelen ötletet a tettek követték, és így készült el Magyarország első össznépi ukulelés videója, mely „össznép" jelen esetben 11 résztvevőt jelentett, akik elküldték nekem az „Ó, gyönyörű szép" kezdetű karácsonyi dal akkordozásáról készített videóikat, én pedig ezeket összevágva elkészítettem virtuális karácsonyi ajándékként a videót.

Jelen interjú válaszainak írásakor a 2021. február 2-i ukulele világnapjára készülünk, vagyis az előbb leírtakhoz hasonlóan egy titkos dalhoz várom az ukulelések akkordozós videóit. Örömömre szolgál, hogy Eszter, tőled már meg is érkezett a videó:)!

Működtetsz egy Facebook csoportot is. Kik csatlakozhatnak hozzá?

Az Ukulele Magyarországnak elsőként a Facebook-oldalát és hozzá Facebook-csoportot, valamint a YouTube-csatornáját hoztam létre, ezeknek már sok-sok éve. Nemrég - a trendeket követve - elindítottam az Instagram és a Twitter oldalakat is, bár ez utóbbi kettőre ritkábban teszek ki anyagokat. Mindenkinek szeretettel a figyelmébe ajánlom ezeket a közösségi felületeket. A Facebook-csoportban (Magyar Ukulele Klub a neve) igazán pezsgő élet alakult ki: napról napra újabb videók kerülnek fel az itthoni ukulelésektől, ezen kívül igyekszünk minden ukulelés kérdést „megszakérteni". Nagyon jó a társaság, úgyhogy mindenkit bátorítok arra, hogy csatlakozzon akkor is, ha még nincs hangszere.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a következő linkeket, ezeket említettem a fentiekben:

https://www.ukulele.hu

https://www.facebook.com/ukulelehungary

https://www.facebook.com/groups/magyarukuleleklub

https://www.instagram.com/ukulelehungary

https://www.twitter.com/ukulelehungary

https://www.chordtime.com

A ChordTime egy speciális internetes alkalmazás, amit azoknak készítettem, aki az akkordváltásokat szeretnék gyakorolni (nem csak ukuleléhez használható, tulajdonképpen bármilyen hangszerhez).

Melyik a kedvenc zenekarod, ki a kedvenc énekesed és milyen zeneszámot javasolsz a szigorítások idejére a túléléshez?

Több blogbejegyzésemben és az ukulele-tanfolyamokon és -találkozókon is vallok erről, és ezt most is szívesen megteszem. Szerintem nem született még a Lennon-McCartney pároshoz fogható elképesztően zseniális és termékeny zeneszerzőpáros, így a kedvencem és nálam az első helyről kirobbanthatatlan a Beatles (helyesen „The Beatles") együttes. Hosszan ecsetelhetném, miben zseniálisak ők, de ezt helyettem megtette már egy fél könyvtárnyi szakirodalom. Sokan úgy gondolják, régi, idejétmúlt unalmas zenét játszanak. Az első igaz: régi. (Én erre mindig azt mondom, hogy nem attól jó egy zene, hogy új.) Olyan fantázia van a zenéikben, hogy keresve sem lehet hasonlót találni. Unalmas? Kétségtelen, hogy rengetegszer halljuk és hallgatjuk őket, ezért szoktam néha „felfedező zenehallgatásokat" csinálni, vagyis kíváncsi vagyok, hogy ismert vagy kevésbé ismert zenészek hogyan dolgozzák fel, hogyan adják elő a Beatles-dalokat. Van, hogy szuper jól, máskor kevésbé. Na és egy ukulelés? Nosza, elő kell venni az ukulelét, és végigakkordozni egy Beatles-dalt. Máris nem lesz unalmas. Máris nem lesz idejétmúlt, amikor nem talál oda az ember a fránya H-dúrra. Amint elmélyed az ember a „Here Comes the Sun" szerkezetében, akkordváltásaiban, a „hátborzongatóan gyönyörű" jelzők mellé felírja a „kiválóan megszerkesztett, mérnöki pontosságú" jelzőket is a dal mellé. És sorolhatnám még a dalokat és a hozzájuk tartozó jelzőket. Az pedig semmivel sem összehasonlítható érzés, amikor a régen ismert dalokat az ember először játssza le saját maga a kis hangszerén!

Ha kedvenc énekest is kérdeztél, és a Beatlesből nem szabad már senkit említeni, akkor természetesen Elvist kell említenem és a rock & roll többi „nagyját": Chuck Berryt, Jerry Lee Lewist, Little Richardot (őket láttuk személyesen is a Kisstadionban 1997-ben a barátnőmmel, aki azóta a feleségem :) és édesapámmal, aki maradt ugyanő :). Ha még visszafelé megyünk az időben, akkor a kedvenc zongoradarabjaimra, a ragtime-okra gondolok, amelyeket a XIX-XX. század fordulóján komponált Scott Joplin. De akkor ugráljunk kicsit összevissza, és hadd említsem Freddy Mercuryt és a Bohemian Rhapsodyt, amelyik az egyik örök kedvenc dalom, és már az egyetemen dolgoztam, amikor egy karaoke esten elénekeltem. Szerencsére akkor még nem létezett kamerás telefon, így egy-két éles memóriájú kollégán kívül talán már senki nem emlékszik rá. Az utóbbi években fedeztem fel Caro Emeraldot, akiről írtam 3 blogbejegyzést is (két dalfeldolgozást, illetve a budapesti koncertjéről), szerintem az elmúlt évtized legigényesebb populáris zenéjét köszönhetjük neki. Még legalább 10 oldalt meg tudnék tölteni együttesekkel, előadókkal, dalokkal, amiket szeretek ezért vagy azért, de rövid leszek, és komolyra fordítom a szót: hallgassatok sok Bachot és Vivaldit, Mozartot, Beethovent, Chopint és Sosztakovicsot. Egy élet nem lenne elég ezeknek a zseniknek a megértésére, én is „csak a felszínt kapargatom", pedig Beethoven 5. szimfóniájának minden hangját tudom kívülről.

Kitartást és sok erőt kívánok mindenkinek ezekben a vészterhes időkben! Hallgassatok sok zenét, mossátok meg a szíveteket, lelketeket egy-egy gyönyörű dalban legyen az vidám vagy szomorú. Ez segít. Ha pedig a szívetekhez öleltek egy hangszert, az már nem egy tárgy lesz, hanem a személyiségetek része, amellyel valamit tudtok közölni, valamit ki tudtok fejezni akár saját magatoknak, akár a hallgatóságnak. Csak lazán, bátran, szeretettel és kitartással!