A kapott sajtóanyagban szinte minden fontos dolog szerepel Gil Scott-Heron munkásságáról és eddigi útjáról. Annyit tennénk mindehhez hozzá, hogy amióta ennek a városnak a betonját koptatjuk, még ilyen volumenű zenész nem adott itt ingyenes koncertet, és előtte sem, reméljük, hogy a jövőnk ebben a tekintetben is rózsásabb lesz. A biográfia alá pedig belinkeltük az idei új album egyik gyöngyszemét, amely által remélhetőleg még többen lesznek kíváncsiak a fellépésre, melyről lemaradni, a nem bocsánatos bűn kategóriába sorolandó tett.

GIL SCOTT-HERON / http://gilscottheron.net /

1949. április 1-én született afroamerikai költő, zenész és spoken word előadó.

Gil Scott-Heron Chicagóban született, de a Tennessee állambeli Jacksonban nevelkedett. Jamaikai születésű apja volt az első fekete futballjátékos, aki az '50-es években bekerült a Glasgow Celtic focicsapatába. Anyja a New York Oratorial Society énekese volt, apja a hivatásos futballkarrier mellett költőként is tevékenykedett. Gil 13 éves volt, amikor Bronxba költöztek. Íráskészségére hamar felfigyeltek, ösztöndíjat kapott, diplomáját kreatív írásból szerezte.

A hatvanas évek forrongó Amerikája érlelte meg erősen társadalomkritikus hozzáállását, egy időben kapcsolatban állt militáns afroamerikai mozgalmakkal is. Már 1970-ben megjelent első albumán is kemény média- és fogyasztói társadalomkritikát fogalmaz meg. De nem tud elmenni szó nélkül az önjelölt fekete mozgalmi vezetők képmutatása mellett sem, dühíti a fehér középosztály tudatlansága és érdektelensége azzal kapcsolatban, hogy hogyan élnek a gettóban a társadalom szegényebb rétegei. A lemezborítón olyan nagy elődöket említ jelentős befolyásként, mint John Coltrane, Otis Redding, Billie Holiday, Langston Hughes, Malcolm X és Nina Simone.

További zenei pályafutását örökre meghatározza Brian Jacksonnal való közös munkája, a jazz, blues és soul zene fúziójával kísérleteztek, a lírai tartalom pedig az akkori társadalmi és politikai kérdésekhez kapcsolódva jelent meg - dühösen szövegelve és a Scott-Heron-i karizmatikus, soul-os énekstílusokban egyaránt.

Ezek az albumok, különösen az 1970-es évek eleji "Pieces of a Man" és "Winter in America" befolyásolták és segítették az olyan későbbi afroamerikai zenei műfajok létrejöttét, mint a hiphop és a neo soul.

A „The Revolution Will Not Be Televised" című dala azóta is hiphop előadók generációit ihleti meg, és ad útmutatást, Scott-Heront sokszor a rap keresztapjaként is emlegetik.

Ez a tisztelet 1997-ben a Wu-Tang Clan dupla albumának, a Wu-Tang Forever-nek kezdő számában is megnyilvánult, mostanában pedig a Barack Obama által csak „hülyegyerekként" emlegetett rap szupersztár, Kanye West szeretne költői nyomdokaiba lépni...

Tizenhat év hallgatás után idén újra az érdeklődés középpontjába került, "I'm New Here" című albumát a legendás, független cég, az XL Recordings (Radiohead, The White Stripes, Bassement Jaxx, Sigur Rós, Beck, The Prodigy) gondozásában jelenteti meg. A cég alapítója és tulajdonosa, Richard Russell maga irányította a készülő anyag munkálatait.

Az "I'm New Here" Scott-Heront úgy ábrázolja, amint az elmúlt évtizedek függőségi problémáin felülemelkedve életét mérlegeli védjegyszerű énekstílusának erejével és bölcsességével. Vízióit Russell vibráló, elektronikus zenei világa közepette osztja meg.

A páros az albumot 2007-ben kezdte el felvenni, nagy részét az utóbbi tizenkét hónap folyamán New Yorkban a Clinton Studiosban rögzítették.

"A héten, amikor az NME kihirdette az elmúlt évtized 50 legjobb felvételét, a következő évtized legjobbjainak egyikét hallottam. Elismerem, hogy ez vérlázító kijelentés, különösen egy ilyen, öncélú és súlytalan megnyilatkozásokkal teli világban arról, hogy mi a friss és menő. De amikor az album, amiről beszélek, ennyire kérlelhetetlenül csavar ki és dolgoz fel egy 21. századi jelenséget, majd azt egy meglehetősen érdekes jövő irányába mozdítja, azt gondolom, a polémia szükséges." - Jude Rogers, The Guardian.

Hivatkozás: http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/04/11/Gil_Scott-Heron_The_Revolution_Will_Not_Be_Televised/