Felsőnána így talált helyet a térképen, s buggyant elő abból a tolnai dombok között húzódó völgyből, ahonnan ez a 3 fickó eljött nekem segíteni Siófokra, építkezni, és ahová oly sokszor jutottunk el az ezredforduló táján. A két elszármazott orcáját kerámialapra meg is festettem.

JOSEF STARK - olaj-kerámia, 25 x 25 cm, 2002.

II. IMRE - olaj-kerámia, 33,5 x 33,5 cm, 2002.

Ferit már korábban ismertük Szekszárdról, a Béla téri plébániatemplom keresztény gyülekezetéből - ahová mi is ellátogattunk időnként - és amikor '94-ben elkezdtem Siófokon építkezni, ő volt az első segítségem. Egyenesen Felsőnánáról érkezett. Rá egy évre a bátyja, az országos kőműves Józsi is megjelent, s addig kevertette velem a betont és maltert, míg fel nem épült a kétszintes lakóház, műteremmel. Közben megérkezett Imi is, bútorozni, mivel az ő keze munkája során készült el nyílászáróink, szekrényeink nagy része. Imi (szakmájára nézve asztalos)  mozgássérült volt már abban az időben is, s amikor feleségem ebédelni hívta - merthogy ő is nálunk lakott - már akkor szólt neki, hogy jöhet, amikor a kaját feltette főni, s így tálalásra, időben meg is érkezett. Barátság-szeretet, ez volt a vezérszó és motiváció azon az építkezésen, és a két serény ember jelszava is, s így pénzt nem fogadtak el munkájukért. Én azonban nem maradtam adós: festményekben emlékeztem meg róluk.

Nánán aztán még sok kedves embert ismertünk meg, többek közt Feri szüleit: aprócska, mosolygós anyukáját, és a mérgelődős apját, Károly bácsit, majd Enikőt, Feri bájos kis feleségét, akit Erdélyből hozott. A legvidámabb napokat azonban pár házzal arrébb, Imiéknél töltöttük, amikor a faluba látogattunk. Itt ismertük meg Imi nővérét, Ancsát, és az ő fiát, a lelkes gyülekezeti pásztort, Atillát, akit csak Fábynak hívtunk. Virgi néni, Imre bácsi - Imi szülei, és a nagy disznótoros vacsorák, jó kis vörösborokkal. Le is bágyasztotta idősebbik Imrét, nekem pedig prédikálásra nyitotta számat, és Imivel együtt zengedeztük a testvéri szeretet mindennél többet érő fontosságát.

Részlet a CORPUS SYLVANICUS c. olajfestményből

Imi hite nagy volt, még ha negyed mustármagnyit is nyomott csak - nem véletlenül vette férjül Szilvia, ez az égből földre szállt, keresztyén csoda. Ilyen jelenséggel a történelemben sem találkoztam - Megjegyezhetetlen nevű betegségére hiába szedett gyógyszereket, injekciókúrákat, hiába járta rehabilitációk sorát, az orvosok így sem jósoltak számára 8-10 évnél többet. Ebben az állapotában hallott Jézus ma is élő gyógyító hatalmáról, elhagyott mindenféle orvosi gyógymódot, s a hit általi gyógyulásba vetette minden erejét. Igaz, még nem gyógyult meg, de a mai napig él, virul, lefektető humora sem változott az azóta eltelt 30 év alatt. Felsőnánai kirándulásunkat nem is szabad mással kezdenem, mint egykori házuk előtt omladozó, öreg kerekes kúttal.

KEREKES KÚT NÁNÁN 1. - olaj-18. sz-i tetőcserép, 36,1 x 18 cm, 2017.

A nánai dombok közé kimerészkedve egy pillanatra megálltunk a Nagyboldogasszony tiszteletére épített kegytorony mellett, majd a fehér Lada-combi kizakatolt velünk Tolna megye geometriai középpontjának közelébe, ahol az akkor 9 éves Tomi fiam át is vette a kormányt, s csak úgy porzott mögötte a márciusi eső hiányától száraz, kanyargós mezei utak tömege. Ennek köszönhető, hogy az éledező táj kibontotta rejtett titkait számomra, és olyan területek kerültek ecsetvégre, melyeket idegen talán sohasem lát meg, mert a táj és természet csendesen vetkezik le, egészen odáig, amíg a festő asszociációit fel nem kelti. 

NYAGYBOLDOGASSZONY KÁPOLNA
olaj-18. sz-i tetőcserép, 36,1 x 18 cm, 2017.

Viharos felhők suhantak felettünk, a fákon még alig látszott, hogy tavaszodik, a tavalyi kórók-dudvák-gazok is áthatolhatatlanul szegélyezték a Tolnában oly jellemző, sárga, löszös földutat.

VIHAROS ÚT - olaj-farost, 20 x 25 cm, 2010.

A domb túlsó fele legelésző birkacsorda közé vezetett, s az ég tenyérnyi foltokban látszott csak a szél által hajtott felhők között, miközben valahonnan, távolból megszólalt egy juhos dal, teljessé téve ezt az élményt (nem a dal szövegével és témájával, hanem a zenei hangulatával).

FELHŐS NÁNAI TÁJ - olaj-vászon, 70 x 100 cm, 1999.

Így értünk arra a tágas mezőre, ahol régi, téglákból-kövekből épített, romos hidat találtunk egy csordogáló patak fölött, melynek vízét már szép kékre festette a fölötte magasodó ég - merthogy a vihar más vidékekre költözött, s az ég kékjén csak néhány fehér felhő úszott kelet felé. Évek múlva, amikor a hídról újból festményt készítettem - mely kép Felsőnánán függ egy kulturális kreatív család szobájának falán - tudtam meg, hogy a hidat elbontották. Kár...

AZ EGYKORI KŐHÍD - olaj-farost, 30 x 40 cm, 2015.

A nánai patak emlékeimben még tovább kúszik, a múlt történeteit hordozva medrében, miközben a jövőt táplálja vizével.

NÁNAI DOMBOK KORATAVASSZAL - olaj-fatábla, 40 x 50 cm, 1999.

A Zsiguli tett egy hátraarcot, Tomival helyet cseréltem, és elindultunk az ismert úton visszafelé. A nap vörösre festette az ég alját, ismét felhők tették még színesebbé az alkonyodó tájat, a birkák egy utolsó találkozásra még megvártak bennünket. Az azóta lehullott eső az úton pocsolyákat, egy távolabbi völgyben pedig kisebb tavat töltött, amint a festő fantáziájában megjelent ez az idilli felsőnánai táj.

FELHŐS NÁNAI TÁJ 2. - olaj-fatábla, 40 x 80 cm, 2004.