A Balaton nekem abban az időben a nyarat jelentette, ilyenkor azonban túl zajos egy elmélyedt festészeti vállalkozáshoz, így mi sem volt természetesebb - siófoki lakos lévén - minthogy a Sió felé vegyem az irányt. Mintegy 3 km-nyi kerekezés után értem el a folyót, melynek medrében alig volt víz, épp siófoki zsilipapály idején. Az egyik kanyarulatban a kavicsos rész már annyira száraz volt, hogy simán leköltözhettem oda, s bevackoltam magam egy jó, kis félnapos festésre. Mindez 1977-ben történt, festészetem hajnalán, amikor még a művész-olajfestéket sem ismertem, s a képet ipari olajfestékekkel, festékboltokban kapható sörteecsetekkel kentem az előtte nap alapozott műszaki rajzlapra.

EGY HIDEG TAVASZI NAP A SIÓNÁL - olaj-papír, 49 x 61,5 cm, 1977.

Azóta több mint 40 év telt el, és festészetem egyik leggyakrabban feldolgozott, ábrázolt témája a Sió maradt. Itt, Siófok határában találtam meg azt a nyugalmat, békességet, táj-esszenciát, amit a Balaton - hiába is igyekezett - nem tudott megadni. A Balaton óriási volt, a Sió pedig közeli, még egy kavicsot is át tudtam hajítani fölötte. Abban az időben még vadregényesebb volt a két part, s csicsali-express szürkészöldre festett vashídjának betontalapzatán találtam inszektáriumom első pohos gyászbogarait. A pacsirták, barázdabillegetők, egyéb mezei madarainak csivitelését májusban már a kakukk tette változatossá. A vízen különféle hosszúlábú gázlómadarak lépegettek komótosan, halakat keresve, s csak akkor röppentek föl, amikor a hídon átzörgölődött egy-egy vonat, eleinte fekete gőzös, majd a kispiros.

Első pecázásom is itt, a híd alatt történt, egy magam gyártotta zsebpecával,  melynek zsákmánya majdnem egy szép, fejlett mocsári teknős volt, de mielőtt horogra akadt volna, egy lepkefogó hálóval kimerítettem a vízből. Őt is hazavittem, s egy rögtönzött kerti medencébe iktattam be. Bizonyosan nem érezte túl jól magát, mivel egy hét után meglógott.  A Sió partján sétálgatva, bicajozva, vagy épp ücsörögve, mélázgatva szólalt meg egy dal, mely továbbvitt a folyó kanyarulatain át, más-más, egzotikus tájakra, megelevenítve a dal minden akkordját, és Mecky visszhangzó refrénjeit.

Ez a sokak számára semmit mondó világ számomra mégis tele volt fényekkel, színekkel, hangulatokkal, a természet apró, szinte láthatatlan varázslataival: bokrok, nádak, sás, a köztük megcsillanó víz, napsütés, alkony és hajnal ezernyi színe, de lehetett vad szélvihar, tajtékzó eső, vagy zúzmarás hó, köd, ezek mind-mind a Sión találtak, miközben a vízen Roger Waters vadludai is átgázoltak.

Itt készült 1993-ban első monokróm tájképsorozatom is: 50 x 70 cm-es táblaképek, borongós, októberi hangulatok, szemerkélő esőben, mindegyik festmény más-más 3 színnel festve, az adott hangulatoknak megfelelően. Semmi extra, csak a szokásos egyszerűség, mégis legkifejezőbb tájképeim közé sorolom ma is ezt a kollekciót, melyeken számomra ugyanúgy ott bujkál a meleg napfény, a reveláció érzése, mint akár valami nevadai tájakon. A sorozat a siófoki Janus Hotel szobáiba vonult, ott kaptak időszakos bemutatóhelyet.

NÁDAS A SIÓ-PARTON                                                                 SIÓ-PARTI TÁJ

SIÓ A DÓZSA GY. U. VÉGÉNÉL

A Sió-parti táj vegyes technikával is elkészült, s öcsém - aki szintén nagy szerelmese és festője a Siónak - Csongor kislángi szobájának falát díszíti.

SIÓ-MENTI TÁJ - olaj, vegyes-fatábla, 50 x 70 cm, 1992.

Ugyanezt a témát 2000-ben újra feldolgoztam, Sió-menti dal címmel. Előtte évben tartott zenés estet a siófoki művelődési központ színháztermében a Siófoki Férfi Dalkör, s tőlük hallottam először dalt a Sióról. A festményen ezt a témát próbáltam kifejezni.

SIÓ-MENTI DAL - olaj-fatábla, 50 x 170 cm, 2000.

A kanyargó folyóról (hogy valaki meg ne szóljon: csatornáról) nyugati irányban is elkészült egy szintén monokróm festmény.

KANYARGÓ SIÓ - olaj-fatábla, 40 x 110 cm, 2002.

Szürreális allegóriában foglaltam össze Sió-parti élményeimet. Hold és nap-narancsok alatt sorakozó piramisok, az egykori jegenyék, és Szinyei Pacsirtájának ég-zöld színei.

SIÓ-PARTI ÉLMÉNYEIM - olaj-fatábla, 90 x 100 cm, 1993.

A Sión rám is várt egy út, s így sikerült végigkísérnem folyását egészen Gemencig. Petőfi költészetében megjelenő Tisza köszön vissza bennem a Sión. A somogyi és tolnai lankák, dombok, mezők közt látogatást tesz egy pillanatra Fejér megyében is, gyakrabban alacsony vízállással, de időnként elárasztással fenyegetve még Simontornya várát is.

SIÓ-MENTI TÁJ  (Siójut) - 7 x 14 cm, 2004.

KANYARGÓ SIÓ (Mezőkomárom) - olaj-fatábla, 30 x 60 cm, 2003.

SIMONTORNYAI LÁTKÉP - olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2015.

CSÓNAKOK A SIÓN  (Gemenc) - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

Utolsó festményem a Sióról 2013-ban készült. Egy kisebb méretű fatáblán élesztettem újra Sióhoz kötődő élményeimet, hangulataimat, érzéseimet, gondolataimat. Semmi szürrealizmus, semmi absztrakció - csak a Sió, magasztos egyszerűségében.

SIÓ-PARTI NOSZTALGIA - olaj-fatábla, 21,5 x 28,5 cm, 2013.