VasTaps Hangok - Meggie és a Vas-Tag Hangok koncertje a moziaulában

Képgaléria megtekintése2010.03.14. - 21:50 | Tóth Ernő - Fotók: Csizmazia Ákos

VasTaps Hangok - Meggie és a Vas-Tag Hangok koncertje a moziaulában

„A zenekar a ’60-as években népszerűvé vált ős-rock, blues, gospel és spirituálé stílusok közül válogat repertoárjában.” – olvashattuk a szombat esti AGORA rendezvény meghívójának műsorelőzetesében. Azt hiszem, ez a beharangozó jól behatárolta a közönség életkorát, összetételét. A zsúfolásig megtelt aula zömét középkorúak alkották, vagyis olyan személyek, akik még nem a gépi, hanem - a ma már ritkaságnak számító - élőzene hangjain nevelkedtek.

Az elhangzott dalok hangszerelése és előadásmódja nem a megszokott másolás volt, mivel a zenekar és énekese a saját elgondolásainak, stílusának megfelelően adta elő a számokat. Így sikerült a dalokat a régmúlt slágereinek hangulatát felidézve, azonban azokat néha teljesen új köntösbe bújtatva eljátszani. Az est válogatása főképp olyan zenéket tartalmazott, amelyeket más zenekarok általában nem visznek színpadra, de legalább olyan jók, mint a megszokott slágerek. Erre szép példa többek között a Spooky Tooth: Better by you, better than me című dala, vagy akár az előadott Queen, Tracy Chapman, Cream és Animals szerzemények.

Az előadás során szoros egységet sugárzott a dob és a basszusgitár kiváló összjátéka. A digitális zongora virtuozitása, a szólógitár mesteri improvizációi ott és olyan terjedelemben szólaltak meg, amennyit az adott dal éppen igényelt. A zeneszámok tükrözték az összeszokottságot, a befektetett igényes munkát, valamint a zenészek ilyen irányú, sok éves szakmai múltját.

Egy kis jazz-triós bevezető után a közönség kitörő örömmel fogadta Horváth Meggie színpadra lépését. Energikus színpadi mozgása, gesztikulálása, mimikai játéka csakhamar magával ragadott mindenkit. Egymás után szólaltak meg az egykori nagy slágerek, néhányszor a hallgatóság is aktívan bekapcsolódott énekével. Fokozták a jó hangulatot a humoros beszólásokkal tarkított összekötő szövegek. Tracy Chapman Give me one reason-jának és Eric Clapton Badge című dalának lüktetésére már önkéntelenül összeütődtek a tenyerek, megmozdultak a térdek is.


Rolling Stones-tól a Paint it black Mick Jagger hangján ismerős valamennyiünk számára. Viszont női hangon előadva talán mindannyian most hallottuk először. A jellegzetes gitárszóló bevezető hangjai valószínűleg ezért váltottak ki különös figyelmet belőlünk. Meggie ezt is felsőfokon oldotta meg: néhány taktus után hosszasan vele dúdolt a közönség, s ettől kezdve már nem is gondoltunk Jaggerre. „Nem csak egy férfi lehet az, aki ezekkel az érzésekkel bír, hanem egy nő ugyanúgy tud világvégét érezni. Csak erről kevesebb szó esik sajnos." - magyarázza ezzel kapcsolatos hitvallását az énekesnő.

Aztán Peltzer Géza bejelentette, hogy egyelőre még nincs saját szám a repertoárjukban. Valóban ez egy kicsit hiányzott nekünk. A képzett, tehetséges zenésztársait hallgatva reményeink szerint nem kell sokáig várni e csodára sem.

Már sajnálkozva vettük tudomásul, hogy közeledik az előadás vége. Ekkor következett Tracy Chapman: Baby can I hold you tonight nyugalmat árasztó dala. Az énekesnő gyönyörű éneke, a második versszakban belépő orgonakíséret precízen beállított, odaillő hangszíne, a zenekar által kidolgozott és az eredeti felvételeken sohasem hallható, hátborzongatóan szép vokál megtette hatását. A szűnni nem akaró vastaps kikényszerítette, hogy ráadásként még egyszer meghallgathassuk.


„Nekünk az a boldogság, ha a közönség élménnyel tud hazamenni. Mert ez az élmény csak az övék és azt senki nem veheti el tőlük." - nyilatkozta Meggie. Azt hiszem zenészkollégáival még sokáig érezni fogják ezt a boldogságot.

A zenekar tagjai: Horváth Meggie (ének), Vincze Attila (gitár, vokál), Peltzer Géza (dig.zongora, vokál), Rácz Roland (basszusgitár), Tompa „Bube" István (dob).

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás