Vidám történetek Muravidékről – Irodalmi Műhely az ŐrvidékHázban

2021.06.20. - 11:15 | Rozán Eszter

Vidám történetek Muravidékről – Irodalmi Műhely az ŐrvidékHázban

Hosszú szünet után újra könyvbemutatóra került sor az ŐrvidékHáz Irodalmi Műhelyében. Bence Lajos József Attila-díjas szlovéniai magyar költő, tanulmányíró Egyszer én is – Muravidéki rövid történetek című kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Lelkes közönség gyűlt össze a forró kánikulai délutánon az ŐrvidékHázban Bence Lajos muravidéki költő, tanulmányíró legújabb kötetének bemutatóján. Az Egyszer én is - Muravidéki történetek című könyv - a tanulmányok és versek után - a szerző első novelláskötete, mely szókimondó, sajátos humorral megírt novellákat tartalmaz. A történetek kitaláltak ugyan, de valós élethelyzeteken alapulnak.  A program Haydn-feldolgozásokkal kezdődött Jankovics Zoltán hegedűművész előadásában.


Farkas Csaba köszöntője után Kepe-Kocon Lilijana, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársa elmondta, Lendváról nemcsak kerek perecet és hegyi nedűt hoztak, hanem írott szót is. Az MNMI hasonló szerepet tölt be a Muravidéken, mint nálunk az ŐrvidékHáz. Megtudtuk, hogy 1988-ban Szombathely volt az első város Magyarországon, amely meghívta az intézetet, hogy mutassa be a muravidéki magyar kultúrát. Az írott szó fontos eleme a kisebbségi lét megőrzésének, az intézet mintegy 350 könyvet jelentetett meg eddig.

Ezután Devecseri László író, költő méltatta költőtársát.

Bence Lajossal Tanai Ibolya beszélgetett. Bence Lajos legújabb kötetével meglepetést szerzett a környezetének, mivel egy új műfajban próbálta ki a magát, a versek és tanulmánykötetek után a novellák vidékére látogatott el. A szerző Göntérházán született, egy olyan szlovéniai magyarok lakta faluban, mely kis lélekszáma ellenére sok értelmiségit, diplomás embert, költőt adott a szlovéniai magyarság számára. Bence Lajos az ELTE-n végzett magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, majd irodalomtudományból bölcsészdoktori fokozatot szerzett. A szíve azonban visszahúzta Szlovéniába, azóta ott tevékenykedik. Tanított a lendvai kétnyelvű középiskolában, gazdag tapasztalattal rendelkezik a kétnyelvű oktatásról. Előfordult például olyan eset, amikor a magyar párti, szlovén szakos tanító a bemutató óráján csak magyarul beszélt.

Novelláskötetét az olvasói pozitívan fogadták, egyik kritikusa például azt mondta, hogy ő is szeretne ilyen novellákat írni. Bence Lajos a komorabb hangvételű versek után tudatosan döntött úgy, hogy az elbeszélései vidámabbak lesznek. Az inspirációban Márai Füveskönyvének szlovén változata is segítette. Miközben lapozgatta a könyvet, a nemzetépítő elmélkedések mellett olyan címre bukkant, hogy a Sárgarépa, ami szíven ütötte. Rájött, hogy egyszerű hétköznapi dolgokról is lehet írni kedves és vidám történeteket, mint például a hegyi kutyákról. A kötet a ráismerés érzését adja az olvasóknak, saját magukra ismerhetnek benne. Hétköznapi szituációk jelennek meg az elbeszélésekben, a nevek gyakran csak monogrammal, kezdőbetűkkel vannak megjelölve, a városi kéregetők, cigányok sem hiányoznak a történetekből. Ismerős helyekkel, emblematikus lendvai helyszínekkel is találkozhatnak az olvasók, ilyen például a Korona vendéglő.

Az estet a kötetből való felolvasás színesítette, a Bence Lajos novelláit kedvelőknek pedig jó hír, hogy hamarosan következik a kötet folytatása.

Új hozzászólás