Művészetek Vhölgye dek oltással

2021.06.23. - 07:15 | Levy

Művészetek Vhölgye dek oltással

"Kortársunk, Bihari Puhl Levente, azaz Levy, van akkora festő, mint Dalí volt. Előrebocsátom: az állítás igazában nem vagyok teljesen biztos, de hogy Levyben a magyar Dalít világra szóló szenzációként felfedezni csak megfelelő kommunikáció kérdése lenne, arra mérget veszek." – írja Kútszegi Csaba a Kútszéli Stílus magazinjában 2013-ban, „Magyar tájat, magyar Dalival” címszó alatt, bemutatva a Művészetek Vhölgye dek oltással nevezetű levyntgard alkotásomat.

A mű története arra az időre nyúlik vissza, amikor Ágotámat megtámadta az apáti templom tornya.


MŰVÉSZETEK VHÖLGYE DEK OLTÁSSAL
olaj-vegyes technika, 143 x 114 cm, 2010.

2005 táján készítettem feleségemről egy fotót, amikor arca teljesen művészi volt: egy franciás hatású festmény hangulatát láttam benne. Az egész mellkép tele volt művészeti asszociációkkal: haja, szeme, kinyílt kardigánja az előtűnő bordó melltartó csipkéivel.


A Bakony délnyugati völgyében található Kapolcs, és még 7 falu: Nagyvázsony, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti és Hegyesd. Ide tartozik még Pula és Öcs.

Sokat jártam ezen a vidéken, és igen megtetszett. Először 1983-ban voltam Kapolcson, akkor olivin kristályokat kerestünk Évivel. Az idők múlásával, 1989-ben Illés Sándort - a majdani Sanyi papot - helyezték siófoki kápláni tisztéből Monostorapátiba plébánosnak. Abban az évben, ősszel biciklivel is elmentünk oda. Andi első Völgy-látogatása ekkor, l989 szeptemberében volt, amikor Illés Sanyit meglátogatni vittem bicajon, saját szerkesztésű, hátrahajtható bicikliülésen. A hosszú úton jókat aludt, de mikor a vigántpetendi magaslat szerpentinjéhez értünk, felébredt. Megérintette ez a gyönyörű táj, és elém tárta ezt az ezernyi érdekességet rejtő vidéket. A nap alkonyi sugarai aranyozták be a völgyet és hegyeket.

A csigavonalban elterülő falvak úgy telepedtek meg itt, mint számtalan, színes különlegesség, gondolataink kivetülései, ahogy ebben a misztikusan asszociatív tájban felépültek. Mindegyik falu mást és mást mesél, más hangulatokat ad, de mégis egy szűk területi egységben helyezkedik el. Igaz, Hegyesd már a vulkanikus Tapolcai-medence szélén található, s éppen ezért antropogeológiailag is változatossá teszi, s egyben fiatalítja a falvak együttesét.

Ezt a tájat kellett aprólékosan megfestenem, s Ágotám legizgalmasabb vidékének epicentrumába helyeznem.

A templomtornyok számomra szakrális erotikát hordoznak: az égi teremtőcsatorna fallikus antenna képét, ahol a transzcendentális erővonalak a templom belsejében - mint parabolaantenna adóvevőjében - lévő áldozati oltáron koncentrálódnak. Az Isteni teremtés, erő és jelenlét, ami a templomokban összpontosul, az áldozati asztal köré gyűlt hívők jelenlétében, mely a nagy gyűjtőhely: a megtermékenyítő gyülekezet, közösség tárhelye. Az innen - mint ezoterikus, transzcendentális erő - az ima a tornyon át (mint antennán) lövell ki, ill. bele a szakrális anyába, az égbe, ahol megtermékenyülve igazgatja újjászületett életünket.

Ez a transzcendentális támadás tette Ágotát művészetek termékenyítő asszonyává, s így nem csak kardigánjának pecsétje ez a jelkép, hanem több formátumban is megtalálható a képen. Az apáti templom erőteljes támadása - mely a MONSTORIAPÁT c. művön folytatódik - ezt a szakrális élményt, de alul a vigántpetendi tájból előtűnő falucska templomtornya is ezt a szakrális erotikát mozgatja, a bokrok szőrzetének heréiből, tárhelyéből kinövő formájával.

A templom antennája, a megtermékenyítő imát pulzáló tornya több változatban is felbukkan: bal oldalt, a táj felső sarkánál ugyanúgy, mint a szerzetesek fején lévő glória, mely a műholdkövető parabola antennához hasonlóan keresi a távoli üzeneteket. Azokat az üzeneteket, melyek e Mindenségben áradnak, s hozzánk, emberekhez elméinken keresztül jutnak le szívünkbe.

Dicsőség fényei, mint glóriák !

A taliándörögdi transzban álló szerzetesek imáin át hirdessetek Örömhírt, hogy Isten szeretete minden embert átölel!

A szerzetes formáját a kapolcsi római katolikus templomban láttam, s innét került a műre.

A csigavonalban elhelyezkedő falvakból Ágota körül láthatunk párat (balról jobbra: Vigántpetend, Taliándörögd, Kapolcs, Nagyvázsony, Hegyesd) Csigavonalak, csigaházak találkozása a Völgyben. Ez a társítás teszi teljesen összekapcsolódóvá a völgyet a hölggyel, hisz ez a völgy az a szép, erotikus völgy, melyre sok nő olyan büszke.

E völgyben zajlik a művészetek élete, sikamlós csigalassúságú folyamatok ömléseként. Így a bordó, csipkés melltartó lett itt a kendőzetlen vonzalom és látvány szinbóluma, s így válik a völgy csigaházává, amint művészi csigák házait tartja a keret alján. Maga a keret is egy nagy völgy, egy női dekoltázs. Ez a fa - mint dek - alkotja a mű hordozóját, a két nagy mell domborulatát.  Itt kapja ez a dek az oltást, ami egyben egy nagy, izgalmas magömlést gerjeszt, mégpedig a pénzmag ömlését.

Nagy, arany bálvány, pénzéhes pitvarokat töltene,
ha minden szempár alkohol-tekintete
belenézne bokrok alá,
és sárban fekve várna reá.

Hisz a hölgybe táplált pénzéhes mag ezernyi férfi-tusakodás erejeként termékenyít meg minden érintetlen tájat, hol a megcsörrenő mobiltelefonokat eltört borosüvegek nedvével avulja el. Százezer pénz és izgalom, mely végül a mátrai táj helyett Mártai tájjá változtatta a kapolcsi völgyet, ahol az állandóan fülre tapasztott mobiltelefonnal ragaszkodik a kapcsolatok tartásához.

Így ragad bele a Völgybe, de az egész kompozícióba az a mobiltelefon, mely Levy első készüléke volt, s pénzleszívás mellett - mint imperialista tett - alig hajtott csigaháznyi hasznot, kivéve, amikor Ágota örömteli kacagását duruzsolta Levy fülébe a Művészetek VHölgye fogantatásának idején.

A színielőadásban Ynda bújik elő, s így hív Janus-arcú kacsintásai közé ékelődött nehéz kőből épült, aranyozott ívvel körbevett, de mégis ígéretes és örömteli szerelmek művészetével teli kapolcsi kerítésoszloppal. Ecsetvégére tűzött pajzsán hirdetve azt a könnyű álom-repülést, melyet Vallon álmodott festményre siófoki pipa-festőszer aromás műtermében. Ez a rongy-repülőn átsuhanó szórakozott professzor hol az égen ábrándozik, hol Szász Bandi kék arcában, hol pedig Márta Pista patkányos gondolataiban.

S mikor pokrócra terített alkotások között lábainkkal port keverünk a művekre, a Völgy sarában mumifikálódott patkány képében láthatjuk a burzsoázia által lefitymált emberi értékeket.

Patkányos művészetek alantas és zűrös gondolatai ivódnak bele a rejtett, szőrös erotikába, templomok és völgyek pókhálósan sáros, zegzugos ornamentikáiba, ahol földimogyorófőzelékkel tömnek tele alkoholtól rothadó szájakat.

A Völgy e titkait tartalmazó poloska pedig beleragad az igyekezetbe, mielőtt a Völgyet létrehozó dombok melltartójának csatjai közé bújna.

Kapcsolódó írásunk:

Festői körutazás a Művészetek Völgyében

2021.06.19. - 09:35 | Levy

Festői körutazás a Művészetek Völgyében

„Ugye, nem adsz el anyukám!? Ugye lesz, mit ennünk? - ilyen, és hasonló kérdések hagyták el Monostorapátiban a Transzapáti Kertész száját 3 évvel világra jötte után, egy dohos kunyhóban, 1950-ben, hogy aztán jó 3 évtized múlva megszülje a Művészetek Völgyét - legalábbis Levy számára, aki általa jutott el az apáti szőlőhegy oldalába fúrt földközi verembe, melyben Laci ma is lakik.

Új hozzászólás