A bábok hallgatnak és mesélnek – Tizenötéves a Mesebolt Bábszínház
Képgaléria megtekintése2010.03.19. - 00:30 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Március 17-én egy rendhagyó, mondhatni eddig példanélküli kiállítás vette kezdetét a Thököly utcai Irokéz Galériában. Eddig a helyszín sem nagyon fogadott be a saját profiljától ennyire eltérő témájú tárlatot, és az országban sem volt még példa ilyen nagyszabású bábügyi bemutatóra. 15 bábszínház ünnepelt a 15 éves Mesebolt Bábszínházzal, a jubileum pedig a Tavaszi Fesztivál nyitánya is volt egyben.
Mint azt dr. Ipkovich György is elmondta - illetve ezzel is kezdte -, ahogy felért a galéria emeleti szintjére, és áthaladt a tizenöt nagy magyar bábszínház „standja" közti vékony folyosókon, egyből elragadták emlékei. Az időben röpke félévszázadot ugrott vissza, 1960 tájékára, amikor az akkor még vadregényes KRESZ-park elején, az utoljára kaszinóként fungáló Brenner-villa helyén működött a bábszínház. Nem a Mesebolt, hanem az elődje.
Korai gyermekkorunkban a színekkel és a formákkal való ismerkedésünk szinte legfontosabb kellékei a bábok. Nem véletlenül vesszük körbe gyermekünk ágyát és szobáját plüss és egyéb figurákkal, hisz rajtuk keresztül ismertetjük meg őt a világgal. Az sem baj, ha egy elefánt rózsaszín, a legfontosabb az érdeklődés felkeltése. A következő lépcsőfok, amikor ezek a jóbarátok életre kelnek, mozognak és meg is szólalnak - először csak a szülői, nagyszülői izmokat dolgoztatva, és az ő hangjukon, aztán később - manapság jobbára a tv-képernyőn, rajzolt formájukban - óvodai bábelőadásokon, illetve rendezvényeken. Szerencsés esetekben intézményesített bábszínházakban. Szombathely ebből a szempontból annak mondható, hisz a lelkes „fanatikusok" immár másfél évtizede tartják életben városunk Meseboltját, jó ideje az MMIK épületében. Manapság, amikor már hatévesen Barbi és Rihanna a kedvenc, amikor szinte semmire sincs pénz, nemhogy kultúrára, ez sebtében átgondolva sem tűnik egyszerű dolognak. Mint ahogy a megnyitón kiderült, nem is az.
A Szombathelyi Tavaszi Fesztivál nyitóeseményeként már eleve gesztus-parádét sejdítettünk, hisz a helyszín is „külsős", és a megye, valamint a város számára sem hálátlan feladat jubiláns „kultúracsinálót" méltatni, köszönteni. Holott a bábszínházat nem kényeztették el eddig hivatalaink szereplési lehetőségekkel, sem egyéb mással.
A lépcsőn felérve, egy eddig sosem tapasztalt látvány fogadta a látogatót, hisz az addig tágas kiállítótér helyett egy zsúfolásig megpakolt előtérbe ért, beljebb, a nagyteremben pedig ugyanezt tapasztalta, kettes szorzón. A tizenöt év okán tizenöt bábszínházat hívtak meg - Kulturális Minisztériumi pályázati forrásból, illetve a fenntartó városi illetve megyei önkormányzat segítségével -, az évforduló méltó megünneplésére, bemutatva mindazt, amit a mai hazai bábszínházról tudni lehet, stílusok, fejlődés, gyökerek és irányok tekintetében.
Kénytelenek vagyunk eltekinteni az elhangzottak ismertetésétől, hisz ennek a délutánnak a mosolygós és talán kicsit fennkölt megemlékezésről, a tiszteletadásról, és a további útról szabadott volna szólnia. „Tizenöt évünk elszelelt, s tizenöt év alatt színházra nem lelt" - a kisarkított József Attila-idézettel Kovács Géza igazgató a bábszínház működési körülményeiről pottyantott nem túl elegáns fricskát a jubileumi ünnepség hófehér piszoárjába. Hogy mindez ne képzavarként avanzsáljon a T. Olvasóba, egyértelműsítjük: ahogy alapjáraton a piszoárba nem szarni szoktak, úgy egy jubileumi ünnepséget sem illik a politikai erődemonstráció oltárán feláldozni. A beszéd ugyanis felettébb indulatosnak tűnt, és inkább egy zárt közgyűlésre, mintsem a kiállítás látogatói elé valónak éreztük.
Tudjuk, hogy aki kulturális intézményt vezet, az manapság hadban áll több fronton is, de ezt a háborút nekik kellene végigharcolniuk, polgári áldozatok nélkül. Beszédében megszólíttatott a polgármester, aki mi mást tehetett volna, válaszolt, mire a következőként szót kapó Kovács Ferenc, közgyűlési elnök reagált, és már el is ment a kedvünk az ottléttől. Szerencse, hogy legalább abban egyetértettek, hogy ez az elmúlt tizenöt év elismerendő, és ennek tárgyiasult mementójaként az alapító igazgató, Horváth Jánosné Katika átvehetett egy írásos elismerést is, a hozzá dukáló virágcsokorral egyetemben. A díj odaítéléséről a megyei önkormányzat zárt ülésén döntöttek egyhangúlag, ami még az elnöknek is értelmezhetetlennek bizonyult. Mármint a zárt ülés.
Részünkről egyfelől köszönjük, hogy ha csak percekre is, de visszareppenhettünk a boldog békeidőnkbe. Igaz, bárhogy is próbáltunk bábos emlékeket sorakoztatni, csak az örökre belénk ivódott, zseniális Kemény Henrik hangján megszólaló népi hős, Vitéz László, és az ő igazságosztó és ördögűző palacsintasütője találtatott...
Kívánunk minden, a gyermekeket szórakoztató, és ezzel életre is nevelő bábszínháznak további jó munkát és rendezett, biztos körülményeket. Gratulálunk az elmúlt másfél évtizedhez a Meseboltnak, a kiállítás létrehozóinak, és felhívjuk az olvasók figyelmét a mára beköszöntött tavasz alkalmából való tárlatlátogatásra. A kiállított anyag ugyanis olyan, amit senki más nem érintett, csak avatott kezek. Idilli és meseszerű. Mert "apák örökét játszani anyanyelvünkön igen nagy becs, ha a játék befogadásra lel..." (MárkusZínház - Pécs)
A kiállítás április 2-ig, minden nap 9-12 és 14-18 óra között tekinthető meg, a belépés díjtalan.
A kiállítást kísérő programokról ide kattintva olvashat!
A bábszínház jogelődje 1989-ben alakult félhivatásos együttesként a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az öt alapító népművelő (Császár Erika, H. Nagy Katalin, Kiss Andrea, Pallos Mónika, Pető Ferenc) 1994-ben megszerezte a hivatásos bábszínész képesítést A színház jelenleg önálló épülettel nem rendelkezik, a Megyel Művelődési és Ifjúsági Központban bérel helyiségeket. A színház meghatározó szerepet tölt be Szombathely és Vas megye óvodás és iskolás korú gyermekeinek színházi nevelésében. Évente 220-290 előadást játszik, főleg bérletes formában. A színház látogatóinak létszáma: 32-40.000 fő évente, melynek csaknem 30%-a felnőtt. A bábszínház eddigi munkáját, a hazai bábjátszás megújítására irányuló törekvéseit, s nem utolsó sorban a Weöres Sándor műveiből készült Táncol a Hold című előadást a XII. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál neves európai és hazai szakemberekből álló zsűrije UNIMA diplomával jutalmazta. Forrás: www.meseboltbabszinhaz.hu |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás