A 2006-ban tartott Afrikai-Magyar Vadászmúzeumának megnyitóján határoztam el, hogy szívének csücskét, Afrikát festem meg, amin fő témaként őt, magát ábrázolom, melyhez az alaptémát a megnyitó meghívóján látható vadászképe adta.

A mű fokozatosan fejlődött a kiteljesedésig.

Először is készítenem kellett egy Afrika alakú táblát. Ezzel indulva helyeztem az egész kép mélyébe a Vadászt.  Mint ahogy a szív mélyébe került dolgok honolnak, úgy néz ránk a mű mélyéről egy sikeres vadászatának eredményével. Ezt a részletet szándékosan koronaakác táblára festettem, mivel ez nálam az afrikai akáciákkal van párhuzamban. A bőségesebb szemléltetés kedvért koronaakác termést is felragasztottam, s ezzel a szentjánoskenyérre is utalok, (ez is afrikai akácféle). Éretlen fügék, akácmagok bepanírozva kakaóval már egészen trópusi, afrikai ízeket és élményt adnak a homokos, sivatagi tájjal együtt.

Jobb oldalon a szavannák bozótjaiból fel is sejlik a Kilimandzsáró havas csúcsa, előtérben akácia-foszlányokkal.

A kereten viszont már afrikai foszfiúk - mint vadászok - leselkednek.

Afrikai hatások, színek, a bennszülöttek festékei: vörösek, barnák, sárgák - egyfajta földfestékek, mind a természettel együtt élő afrikai népre és a vadászra  utalnak, hisz Kopka  László mellett sok afrikai vadász is pályázott legalább megélhetési trófeákra.

Elképzelt vadászatok a barlangok, sziklák oldalán. Ez látható a bodzafából készült, természet faragta oldalsó kereteken, aminek alsó része egy trópusi, mahagóni fából hasított, lankás domb, mely mögött a szavannák, és Kisbágyon bágyadt napja készül nyugovóra.

A fel-felvillanó afrikai táncok, hangok egy-egy tüzes néger képében mindig előjönnek, s színesítik a kisbágyoni esős délutánokat. E szülőföldi táj bújik meg a kukoricás mögött, a háttérben a Mátra vonulataival.

Kukorica és datolya együtt keverednek bele az Afrikát járt vadász mindennapjaiba, hol vaddisznók, hol elefántok agyarait villantva föl, s afrikai művészek totemoszlopait idézve meg. Ízek, csemegék.

Kopka-vadász a táj, és élet szerelmese, aki így jutott el Szirákra, ahol ismeretségünk kezdődött 1998 májusában. Akkor töltötte meg autóját egy egész kiállításom anyagával: táj- és állatos témájú képeimmel. A 2006-os megnyitójára pedig egy oroszlánt adtam át neki egy mahagóni lapon, mint igazi, német oroszlánt, hiszen az a Löwe ecsettel lett lőve.

LEO MAHAGONI - olaj-mahagóni, 33 x 27 cm, 2005.

Természet, állatok, festészet, vázlatok
Puskával lövésre,
Ecsettel döfésre
Mezőben, erdőben
Festmények termében
Csendesen várjatok

A mű befejező akkordjaként egy tölgylevelet nyomtam Afrika homokjába, és ez ott zöldellve hirdeti Európa szívének, a magyar erdőnek ezernyi ízét.