Tömény hangulatjavító – Függöny fel! (Még egyszer, hátulról) a Weöres Sándor Színház előadásában
Képgaléria megtekintése2010.03.19. - 15:30 | vorinori - Fotók: Csizmazia Ákos
Ezúton szeretnénk megkérni minden kedves olvasót, hogy azonnal dobja ki kedélyjavító csodapiruláit, folyékony, alkoholtartalmú tudatmódosítóit, valamint mindazt, amiről eddig azt hitte: átlendíti a rosszkedven, ugyanis a Weöres Sándor Színház társulata megtalálta a depresszió ellenszerét!
Fel a fejjel, fel a függönnyel!
Kár lenne tagadni, hogy olyan világban élünk, ahol a gazdasági válság, a létbizonytalanság és az egyre erősödő kilátástalanság bárdja ott lebeg a fejünk felett; ahol az utcán, vagy a boltban egy idegenre mosolygás felér egy kétszeres anyagyilkossággal, és ahol reggelente a tükörbe nézve csak két dolog tűnik biztosnak: az olimpia - karikák - a szem alatt, és a rozsdásodó glória a fej felett. Az átlagember nagyjából háromféleképpen reagál az ilyesmire: vagy sajnálja magát, vagy homokba dugja a fejét, vagy pedig tudatosan keresi a lehetőséget bármilyen örömködésre. Akármelyik csoportba tartozunk is, az biztos, hogy a társulat által kínált tömény hangulatjavítóból kortyolva színesebben látjuk majd a világot.
Ilyen, ha a színészek színészek bőrébe bújnak
Az elixír a következőkből áll: adott egy néhány fős, szedett-vedett, kedvesen szerencsétlen színtársulat, Lloyd, a rendező (Trokán Péter), aki a csapatát látva egyre jobban kezdi átérezni, hogyan érezhette magát Isten, amikor a vaksötétben elkezdett teremteni, és egy könnyed bohózat, amit annál problémásabban sikerül eljátszaniuk, minél többször próbálják.
A darabot a két felvonás során háromszor néztük meg, és a főpróbától az előadáson át az utolsó fellépésig - és ezzel együtt az összeomlásig - nyomon követhettük a kasszasikernek semmiképp nem nevezhető bohózatot. A nehézségek ellenére a szeretnivaló, ám színészi kvalitásokkal nemigen rendelkező angol banda tagjai teljes erőbedobással, hatalmas lelkesedéssel próbálják hitelesre formálni karakterüket. Eszerint Roger (Horváth Ákos), az ingatlanügynök Vickivel (Péter Kata), a könnyűvérű lánnyal érkezik a Mallorcán tartózkodó házaspár villájába, gondolván, hogy senki sem lesz otthon, ezért úgy tesz, mintha az egész ház az övé lenne. Megjelenik azonban Mrs. Clackett (Kiss Mari), a házvezetőnő, és betoppan a ház két tulajdonosa is, akik elvileg nincsenek is otthon, gyakorlatilag viszont titokban hazaszöktek külföldi útjukról.
Az emberek mellett kétségkívül nagy szerepet kapnak az ajtók a darabban, ugyanis ahány ember, annyi ajtó, így a házban tartózkodók „egyik ajtón be, a másikon ki", azaz folyamatosan elkerülik egymást, és sokáig nem veszik észre, hogy társaságuk akadt. A tárgyak viszont mintha maguktól vándorolnának egyik szobából a másikba, a szardínia eltűnik és felbukkan, a táskák önállóan jutnak fel az emeletre, és a káosz közepén Vicki nem is kérdezhetne mást, mint hogy „Hol a cucc? Mert az előbb ide...aztán hova?"
Most akkor leállunk?
Fokozódik a zűrzavar, amikor akcióba lép a nagyothalló betörő, Selsdon (Szabó Tibor) aki saját véleménye szerint simán lehetne divatdiktátor is. Mrs. Clackettből időközben krokett, plakett, brikett, valamint bankett lesz, egy kiesett kontaktlencse pedig átmenetileg a földre kényszeríti a csapatot. Persze itt mindenki másnak képzeli a „betolakodókat", mint akik valójában, és úgy tűnik, minden sarokban ott áll egy szatír, egy vízvezetékszerelő, egy betörő, vagy ami a legszörnyűbb: egy lakó. Philipnek (Szerémi Zoltán), a házigazdának ez már túl sok, és elkezd vérezni az orra, mint ahogy stresszhelyzetben általában. Az ajtók pedig nem záródnak jól, vagy ellenkezőleg: mindig kinyílnak, esetleg egy idegen rejtőzködik mögöttük, de neki mindegy is, mert ő teljesen hülye az ajtókhoz, a kilincsekhez, hülye a lényeghez, és ezt ő is tudja. Pedig a lényeg annyi, hogy a 8 színész közül legalább 5-en nem értik a darabot, aki értené az süket, vagy képtelen teátrális mozdulatok nélkül működni, és amúgy is mindig rosszkor töri be az ablakot az, akinek minden második kérdése: „Leállunk?".
A káosz közepén, nyakig a ...félreértésekben
De nem állnak le, pedig a felfokozott helyzet a tetőfokára hág a későbbiekben. Kiderül, hogy mindenki mindenkivel, és ráadásul mindenhogy, és mindenhol, és valaki semmiről sem tud, sokan azonban még ennyiről sem, ezért féltékenységi jelenetek és csaták veszik kezdetüket a színfalak mögött. Sajnos azonban nem tudják zavartalanul ütni-vágni egymást, mert egyrészt az előadás megy, a nézők látni szeretnék, amiért eljöttek, másrészt pedig Selsdont, az ügyefogyott betörőt azonnali hatállyal el kell távolítani a whiskytől. Összecsomózott lepedők és cipőfűzők írják át a forgatókönyvet, feltűnik egy balta is, és egy kaktusz, aminek hallhatóan nem örül senki. Egy ruhából hirtelen virág lesz, amihez van (t)öv is, az egyetlen betörő helyett pedig biztos, ami biztos, három jelenik meg egyszerre. De hogy milyen fordulatok lesznek még ezután, és hogyan abszolválják végül az előadást a színészek, azt nem áruljuk el. Ami biztos: ha nem lennének füleink, körberöhögtük volna a fejünket.
Tessék elmenni, megnézni ezt a kiváló előadást, amit Jordán Tamás rendezett, és tessék nagyokat nevetni, mosolyogva hazamenni, és másnap reggel a buszon ülve is a poénokon vihogni. Ha meg már túl vannak rajta, akkor még egyszer. Hátulról!
Michael Frayn: Noises Off című bohózata egy alkalmai színtársulatot mutat be, amely kasszasikerrel kecsegtető turnéra indul. A főpróbán minden készen áll, épp csak beragadtak a díszletajtók, önálló életet él négy tál ádáz szardínia, és hétpróbás színészek nem értik a szerepet, aki pedig érti, az kissé nagyothall. Nem lehet gond, egy könnyű bohózatot kiráznak a kisujjukból. Épp csak a színfalak mögött a szokásosnál nagyobb a zűrzavar. Miközben zajlik az előadás, hátul féltékeny szerelmesek állnak egymáson könyörtelen bosszút, fegyverük kaktusz, lepedő, cipőfűző és tűzoltókalapács. A diadalmas turné így is eljut az utolsó előadásig. A társulat már összeomlott. A játszott darab is összeomlott. Az észbontó káoszban nincs más remény, mint hogy egyszer lemegy a függöny, és úgy marad. Michael Frayn zseniális bohózatát 1982-ben Londonban az év legjobb vígjátékának választották, azóta is páratlan sikerrel játsszák világszerte, a műfaj klasszikusává vált. Magyarországon is több ízben bemutatták hol Ugyanaz hátulról, hol Még egyszer hátulról címmel. 1992-ben fergeteges film készült belőle, a rendező szerepében Michael Caine-nel. A Weöres Sándor Színház - e népszerű filmmel megegyezően - FÜGGÖNY FEL! címmel tűzi műsorára. FÜGGÖNY FEL! Rendezőasszisztens (Poppy) / Csonka Szilvia Dramaturg: Hamvai Kornél Díszlet: Horgas Péter Rendező: Jordán Tamás |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások