Mintha Iván énekelne az Ivan & The Parazolból, majdpedig mintha a Blahalouisiana szólna. Megdobbant a szívem, egy pillanat alatt éber lettem. Nyargaltunk is a dallamok eredetét felkutatni. Hét fiatalt találtunk egy Klasszik Lasszó felirat alatt zenélni és énekelni. 

Az udvar tele volt a hallgatósággal, és nem tartott sokáig kitalálni, miért. A hangok, melyek idecsaltak, igaznak bizonyultak: Vitáris Iván volt egyike a heteknek, valamint Schoblocher Barbara, Jancsó Gábor, Pénzes Máté a Blahalouisianából, kiegészülve Kemény Zsófi költővel és slammerrel, Czinki Ferenc íróval, a tulajdonképpeni ötletgazdával, és Sárkány Bertalan dobossal a Mary Popkids zenekarból.

Az előadás, ami szinte azonnal magával ragadott, egyszerre volt zene és irodalom. A csodásan szép ének és hangszeres játék, a felolvasott monológok valami olyan profizmussal és ugyanakkor játékossággal voltak előadva, annyira üde volt az egész, benne az „Y"generáció minden bájával és fiatalos lendületével, hogy másnap, már hazaérve, azonnal kutatni kezdtem róluk információ után. Szerencsére találtam is: a youtube-on van fenn jó néhány videó az általuk előadott dalokból.

Míg ott az előadást élveztem, hallgattam többek közt a három fiatal hangján megszólaló régi Fonográf dalt, a Társasjátékot, úgy éreztem, mint amikor kinyitnak egy ablakot, és friss levegő áramlik be a szobába, lefújva a port a bútorokról. És ezen a nyitott ablakon beözönlő fényben minden másnak tűnik valamiképp. Nagyon tetszettek Kemény Zsófi írásai, a magányról szólót éppúgy érezhettem magaménak, mint gyanítom, nagyon sokan. Meglepő érettség áradt a szavaiból, és mindenek felett tehetség. Bár bevallom, én addig a napig nem tudtam a formáció létezéséről, szerencsésebb barátaim már hallották előadásukat és lelkesen dicsérték ők is.

Anélkül, hogy bő lére ereszteném a beszámolómat - mert hát tessék meghallgatni őket, akit érdekel!- egyet biztosan mondhatok: sok siker és fellépés vár még rájuk. A barátságnak azzal a ritka és értékes adományával rendelkeznek, amivel inspirálóan hatnak egymásra, nagyszerű dolgokat hozva létre. Mindannyian sikeres, sokoldalú, alkotó fiatalok, akik előtt szép jövő áll, mi pedig, a hallgatóság, sokat várunk tőlük.

Miközben magamban sajnálkoztam, hogy lekéstem az elejét, arra gondoltam, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy kezd elmosódni a határ a műfajok között, és hogy milyen jól megférnek egymás mellett a különböző művészeti ágak. Valahogy úgy, mint a nyolcvanas évek alternatív irányzataiban.

Mindenesetre: járjon utána, aki elhiszi!