Nem amerikai pite - Tini-vígjátékokból válogattunk

2008.10.02. - 07:15 | Mädl Eszter

Nem amerikai pite - Tini-vígjátékokból válogattunk

„Történelmi” tény, hogy a tinédzser-időszak megfilmesítése számtalan rendező fantáziáját izgatja, izgatta. Tinikkel filmet forgatni egyébként is kifizetődő: kevesebb a sztárallűr, befolyásolható a célközönség, kisebb költségvetésűek a filmek, de legalább akkorát durrannak, mint a top movie-k. Bármennyire is húzzuk a szánkat, lehet igényes tinifilmekre bukkanni, ilyenekből szemeztünk most ötöt.

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy leginkább az amerikaiakat foglalkoztatja ez az időszak, így ma már az európai kultúrához, az európai iskolarendszerhez szokott ember is tisztában van azzal, milyen "nyomorúságos" élete lehet egy olyan diáknak az amcsi gimiben, aki különbözik a többiektől. Betekintést nyerhettünk már, és kívülről fújjuk a szalagavató bálok íratlan szabályait, fixen eltaláljuk, melyik szereplőből lesz bálkirály vagy bálkirálynő. A következőkben szigorúan amerikai filmeket veszünk sorra, de nem a szájbarágós, kommerszebbik fajtából.

Breakfast Club – Nulladik óra (1985 – John Hughes)
Egy agy, egy atléta, egy nyomorék, egy hercegnő és egy bűnöző: két lány és három fiú története, akik ugyan egy gimibe járnak, de még soha nem találkoztak, nem beszéltek egymással. Öt, látszólag különböző karakter története ez, akik szombati büntetésüket töltik az iskola könyvtárában, a zord, igazságtalan, és a fiatalok nyelvén nem beszélő Richard Vernon felügyelete alatt. Feladatuk, hogy írjanak egy esszét arról, kik is ők valójában. A borzalmas magyar fordításban Nulladik Óra címet viselő John Hughes alkotás az alapköve minden tini-filmnek. Azzal a különbséggel, hogy nem csépeli el a generációk közti szakadék terhét, nem csinál viccet belőle. A kényszer úgy hozza, hogy a srácok beszélgetni kezdenek, akaratlanul is belelátnak a másik életébe. Kiderül, valójában senki sem boldog, senki nem jön ki a szüleivel, és hogy a problémák között nem érdemes minőségi különbséget tenni. Arról nem is beszélve, hogy arra a kérdésre, hogy "Mit gondolsz, ki vagy valójában", egy felnőttnek is szinte lehetetlen teljes bizonyossággal válaszolni. A film az USA-ban igazi kultfilm lett, melynek főszereplői: Molly Ringwald, Ally Sheedy, Emilio Estevez, Anthony Michael Hall és Judd Nelson. A film, - bár tudjuk, sokaknak ellenérzése van, ha a fiatalok „lázadó” időszakáról van szó - sallangmentesen, mutatja be, hogy rendben van, ha keressük a szabadságot, mert tizenévesen ez így van rendjén. Arról nem is beszélve, hogy a film ismertette meg a világgal a Simple Minds "Don’t you forget about me" című dalát, ami szintén ékköve a nyolcvanas éveknek!

Ferris Bueller’s Day Off – Meglógtam a Ferrarival (1986 – John Hughes)
Ferris Bueller története már egy egészen más világ, egészen másfajta szórakozás. Szórakozást mondunk, mert a legszorosabb értelemben véve igazán szórakoztató és üdítő vígjáték, szintén a már említett John Hughes rendezésében. Ferris, - akit a filmben a még szemtelenül fiatal Matthew Broderick alakít - az a fajta ember, akinek minden sikerül, pedig szeret időnként tisztességtelen eszközökkel dolgozni. Szülei szemében egy igazi kis angyal, pedig valójában fekete bárány. Kisfiús bája mindenkit levesz a lábáról, és ezt pimaszul ki is használja. Egy tavaszi reggelen úgy dönt, nincs kedve iskolába menni, ezért legjobb barátját, Cameront ráveszi, vigyék el apja Ferrariját, és ruccanjanak ki a városba. Megszöktetik Ferris barátnőjét, Sloant, és válogatott vidámságokban vesznek részt ezen a csodálatos, kötöttségektől mentes napon. Kalamajka persze mindig akad, Cameron sem érzi az autót biztonságban, kiderül, kisebbségi komplexusokkal küzd. Mindezt még megspékelik egy igazgatóval, aki alig várja, hogy egyszer elkaphassa Ferrist, egy húggal (a Dirty Dancingből már jól ismert Jennifer Gray alakítása), és kész a tökéletes tini-vígjáték. Mellesleg a szintén nagyon fiatal Charlie Sheen is felbukkan egy rövid időre. Aki szereti a nevetést, a vagányságot, annak kötelező film.

Empire Records – A Zenebirodalom visszavág (1995 – Allan Moyle)
Ezzel a filmmel elérkezünk a kilencvenes évekhez, és az ötös lista azon darabjához, ami kicsit kilóg a sorból. Az eddigi két mozi (és a következő kettő) ténylegesen is az iskolához kötődik, ezt azonban annyiban nevezhetjük tini-vígjátéknak, hogy a szereplői tinik. A Zenebirodalom visszavág cselekménye egy lemezboltban játszódik, ahol Joe, az üzletvezető, olyan fiataloknak adott munkát, akik mind bogarasak és problémásak kicsit. A bonyodalom lényege, hogy Lucas (a nagy bölcs), eljátssza az előző napi bevételt Atlantic City-ben; ami ezután következik, az emberi, nagyon bájos, rendkívül szórakoztató, és szeretni való. Nyolc fiatal eladó, akik közül csak néhányuknak oldódik meg a problémája a film végére, egy tolvaj, Joe, a jóbarát, Mitch, a tulaj, Rex, a sztár, és egy fergeteges buli a végén. Mindez megspékelve rengeteg jó zenével. Magával ragadó lendülete van a filmnek, alig lehet ülve végig nézni. Jó poénok és szimpatikus arcok sora. Megtekinteni érdemes!

Clueless – Spinédzserek (1996 – Amy Heckerling)
Igen, igen, a Spinédzserek valóban bugyuta film, de annak tökéletes. Chernek és kompániájának az élet csupa szórakozás, és buli. A legfontosabb témák a pasik, a ruhák, a pláza. Mindez persze Beverly Hillsben, ahol a gazdagok mind ugyanabba az iskolába járnak, mindennaposak a plasztikai műtétek, és ahol a legnagyobb gond az, mért nem tetszik az ember a kiszemelt pasinak, és milyen trükkel vegye rá a tanárt arra, javítsa fel a hármast ötösre. Amennyiben ez nevezhető így – de inkább maradjunk kellően cinikusak és viccesek – Cher azért átmegy némi jellemfejlődésen: rájön, tehet valamit másokért is, és persze megtalálja az igaz szerelmet is. A filmről nincs értelme többet mondani, hacsak azt nem, bája éppen a bugyutaságában rejlik, és ezért szerethető. Talán Alicia Silverstone meghatározó alakítása is kellett ahhoz, hogy klasszikus tini-vígjátékká váljon a film.

10 things I hate about you – 10 dolog amit utálok benned (1999 – Gil Junger)
Shakespeare „A makrancos hölgy” című darabjából készült, modernkori tini-vígjáték attól jó, hogy, bár ugyanolyan mint a többi, mégis más. Ez így nem sokat mond, de valahol mégis benne van a lényeg. A Padua nevű középiskola egészen különlegesnek tűnik (persze nem az): a diákok jól kitalált karakterek, ráadásul élettelibb a suli hangulata, mint a többi tucatgiminek. Kat és Bianca Stratford testvérek, édesapjuk - lévén nőgyógyász -, enyhén paranoiás. Szigorú szabályokat állít a lányok elé: nincs pasi, nincsenek önálló döntések. Kat a lázadó, Bianca pedig a „barbie baba”. Aztán persze jön a shakespeare-i bonyodalom, modern köntösbe öltöztetve: fogadások, lepénzelések, melyből szerelem fakad, szakítás, és végül happy end. Jó poénok, fura fazonok alkotják a „stábot” - Heath Ledger nyilván a csajok emlékezetében örökre megmarad -, ettől lesz üde, érdekes, vidám, és szórakoztató a történet. Mindez pedig éppen elég ahhoz, hogy a mozi kommersz részei fölött jótékonyan szemet hunyjunk.

megosztom a twitter-en megosztom a facebook-on megosztom a delicious-on megosztom a startlapon megosztom a google+-on NyomtatásKüldés e-mailbenAz oldal tetejére Forrás: filmszemle.hu (kép)

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Atom 2008.10.02. - 11:40
Azt hiszem mindegyiket láttam, de van köztük egy.. ..egy ami mindent visz. "Meglógtam a Ferrarival" - annak idején megannyiszor néztük meg bátyámmal, röhögtünk mindig, most is megjött a kedvem, hogy megnézzem:) Nagyon jó film, nem holmi pite...
VVega 2008.10.21. - 22:35
Ebből a csapatból számomra a Breakfast Club visz mindent :)