Mindez 2010 nyarának elején történt, amikor kiállítást rendezett a szombathelyi Isis Galéria kiváló vezetőnője, Varga Ibolya, a Savaria Plázában lévő kiállítótermében.

Azt a házat egy vaskeresztesi kirándulásunk alkalmával fedeztem fel, miután útikalauzom, és kedves barátom, Szabó Miklós, a Savaria Szakképző Iskola akkori igazgatója felhívta rá a figyelmemet. Mint egy robusztus, színes bástya, úgy állt az épület a dimbes-dombos tájban. Meg kellett festenem.

Nem mondom, hogy ezzel kezdődött épületfestészetem, hisz siófoki festészeti működésem ideje alatt több száz építmény került különféle festészeti bemutatásra, kőre, cserépre, táblára és tán még vászonra is. Épületfestészetemet azonban nem a magánházak ihlették, hanem sokkal inkább archaikus, népi építészetünk még fennmaradt letéteményei: parasztházai, tájházak, Árpád kori templomok, kolostorromok, és várak. Időnként azonban rácsodálkoztam újkori és mai építészetünk egy-egy darabjára, melyeket országjáró körútjaimon fedeztem fel, s bizony ezeket is meg kellett örökítenem.

Mint tudjuk, az épületek, házak is azon létesítmények közé tartoznak, melyek ritkán érnek meg évszázadokat, sőt, legtöbbjüket pár évtized alatt átépítik, rosszabb esetben lerombolják. Ezért egyfajta értékmentésként, hogy még az unokák unokái is láthassák, festményen kell maradandóvá tennem bizonyos házakat, épületeket, melyek megrezonáltatják bensőmet. Több esetben fordult már elő, hogy olyan épületet festettem meg, melyet új tulajdonosa meglehetősen átalakított, s amikor tudomására jutott, hogy az annak idején megvásárolt házról festmény készült, a művet meg is vette.

Itt van pl. ez a siófoki, tornyos, bagolyvárnak is nevezhető épület a Batthyány utcában. A házról több festményt is készítettem, és ezek közül az egyik az új, renovált ház nappalijában található.

SIÓFOKI NOSZTALGIA - Ódon kastély   olaj-farost, 50 x 40 cm, 2006.

„Mein Haus! Mein Haus! Kiáltott fel 2001-es, nagyberényi kiállításomon egy német úriember, amikor a bemutatott festmények között meglátta berényi házát. Persze, hogy magával vitte a tárlat utolsó napján.

BERÉNYI TANYA - olaj-fatábla, 50 x 60 cm, 1999.

A nagy revelációra Herr Müller - a másik német nagyberényi - megrendelte az ő házát azzal a kéréssel, hogy a templom mindenképp legyen a képen.

MÜLLERÉK BERÉNYI HÁZA A TEMPLOMMAL - olaj-vászon, 35 x 50 cm, 2001.

Ha már a tanyáknál tartunk, Szalafőn is megfogott egy felújított ház, az előtte elterülő udvarral, és egy tókával. Az épületről kétféle nézetből is festményt készítettem.

ŐRSÉGI TANYA SZALAFŐN II. - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

ŐRSÉGI TANYA SZALAFŐN III. - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.

Amikor pár éve a fészbukra felraktam őrségi anyagomat, egy ízig-vérig őshonos őrségi ember megjegyezte, hogy az őrségben nincsenek tanyák, ők jobban szeretik a szer-kifejezést. A tanya ebben, az én esetemben viszont a tanyázás szóval van kapcsolatban, mint ahogy a nóta is mondja: „Ki tanyája ez a nyárfás", vagy „tanyát verni" nem csak az Alföldön lehet, mint ahogy tanyázni, még akár egy szobában is...  Meg aztán egy házra az Őrségben sem mondják, hogy szer.

Badacsonyörsi szomszédunk is lebontotta már az előző tulajtól vásárolt, régi présházat, és valami egészen mást építtetett helyére. Milyen jó, hogy azon a meleg, júliusi délelőtt, 2012-ben elkészítettem ezt az impressziót a régi házikóról. Ez a festmény talán többet jelent számunkra, akik évtizedeken keresztül láttuk, hozzátartozott örsi panorámánkhoz, mint az új, pesti házaspárnak.

ÖRSI DÉLELŐTT - Impresszió - olaj-farost, 30 x 40 cm, 2012.

Barnagon élő színész barátom Leisen Antal szépen felújított házát barátságból festettem meg Tóni számára. Az épület renoválása cseppet sem szólt bele a ház egykori megjelenésébe.

RÉGI HÁZAK - Barnag - olaj-18. sz-i tetőcserép, 18,5 x 26,2 cm, 2015.

Ilyen, archaikus megjelenésüket alig változtató, szép paraszti házakkal szerte az országban találkozom, és küldetésként élem meg, hogy megfessem egyrészt ősi állapotukban, ill. renoválás után is. E műveket 18. sz-i tetőcserepekre készítem, hisz ezek a hordozók szerves egységet képeznek a témával. A cserepeken lévő foltok, töredezések, repedések még inkább azonosulnak a régi, pusztuló épületek világával, kifejezőerejük ezáltal is mélyül.

VÁR UTCAI HÁZ - Jánosháza - olaj-18. sz-i tetőcserép, 17,8 x 35,7 cm, 2016.

Salföldön, Köveskálon vagy Csopakon nagyon szépen rendbe tett házakról készítettem sorozatokat, szintén 18. századi tetőcserepekre.

Salföldi házak

Köveskál és környékbeli épületek

Csopaki épületek

2019-ben a balassagyarmati Palóc Múzeum rendezett kiállítást ezekből az öreg cserepekre festett épületeimből, ahol Ynda is bemutatta, szintén 18. századi, hatszögletű téglákra festett, hazánk változatos területeiről gyűjtött archaikus házait. A tárlat anyagát, gyűjtőmunkánkat Vasvári Zoltán, a Múzeum művelődéstörténész, etnográfus szakembere méltatta.

A Palóc Múzeum kiállítótermében

Ynda hatszögletű téglái

Az ezredforduló előtt 9 évvel béreltük ki a siófoki evangélikus imaház gyülekezeti nagytermét galériánknak. Az imaházat, a mellette lévő régi iskolával együtt megvásárolta egy művészeteket is kedvelő, siófoki vállalkozó, aki létrehozta helyükön a Janus Hotelt (melynek falait több tucat Levy-festmény díszítette). A későbbi években készítettem egy kisebb, nosztalgikus festményt az egykori imaházról, majd a hotelt is megjelenítettem egy kompozíción. A szállodát Makovecz Imre tervezte, és azt az evangélikus templomot is, melyet a régivel átellenben építettek fel pár évvel később. Az épület nagy része Finnországból származó, óriási fenyőfákból készült, megjelenése is északi/éjszakai asszociációkat kelt bennem, hol bagoly, hol mikulás képében. 

AZ EVANGÉLIKUS IMAHÁZ - olaj-fatábla, 20,5 x 25,5 cm, 2006.

HOTEL JANUS - olaj-réz, 150 x 100 cm, 1998

SIÓFOKI MIKULÁS - olaj-gránit, 22,5 x 22,5 cm, 2008.

Végül egy jánosházi épület, melynek némi köze volt egykor az evangélikus hitvilághoz, s amelyből mára már semmi sem látszik, gizgazos fű növekszik nyáron a helyén.

RÉGI HÁZAK - Jánosháza - olaj-18. sz-i tetőcserép, 18,2 x 36,3 cm, 2016.

Miért van az, hogy aukciókon időnként egy-egy épületről készült festményért több pénzt fizetnek, mint amennyiért az épületet értékesítették, vagy felépítették...?