Ötszáz villám energiája - Péterfy Bori & Love Band a Savaria mozi aulájában perzselt
Képgaléria megtekintése2010.03.27. - 22:30 | vorinori - Fotók: Csizmazia Ákos
Végre egy olyan koncert, ahol többen ugráltak, mint ahányan ott voltak, és ahol még az is tombolt, aki nem ismerte jól a dalokat. Végre egy olyan éjjel, amikor úgy indultunk el hazafelé, hogy arra gondoltunk, vajon mikor és hol láthatjuk legközelebb Péterfy Borit és a Love Bandet, és még éreztük a testünkben az underground elmebetegség minden (t)aktusát.
„Lassan csinálom, nem érsz haza, idegen szagot érez rajtunk az éjszaka.."
Valóban lassan csinálták, vagyis inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy sokáig csinálták a lassút, és még tovább a gyorsat - a közönség pedig cseppet sem bánta ezt pénteken este, a Savaria mozi aulájában. Péterfy Bori és a Love Band ismerősen idegen szagát érezte rajtunk a szombathelyi éjszaka, hála a bandának és a szervezőknek - nem először.
Egy kis diszkográfia
Nem spilázta túl harmadik lemezének címválasztását (2B) a zenekar, a dalszerzésbe viszont annál inkább beleadtak apait-anyait. 2007-ben az Amorf Ördögök szerzőiből és tagjaiból alakult underground popformáció első, cím nélküli albumán szereplő 'Hajolj bele a hajamba' című dalba „belehajolt" minden igényes popzenét kedvelő, így az villámsebességgel lett sláger. Ugyanúgy, ahogy az Ópium, vagy a Vámpír című fergeteges agymenések is. A 2009-es 2. című album a formáció eddig megjelent anyagai közül a legdinamikusabbra sikeredett, a most tavasszal megjelent harmadik, 2B címet viselő pedig ennek inverzeként lassú, sanzonos, akusztikus dallamvilágával nyugtat meg a 2. őrülete után.
„Hol vannak a táncos lábúak?"
21-kor kezdés, odamegyünk 21:45-re, és lesz helyünk - gondolhatta a fiatalok többsége, mert a tömeg egyetlen, zenére szomjazó emberként rohanta meg a mozit, és kicsit elszámolta magát a helyet illetően. Túlzás nélkül állíthatjuk ugyanis: rég látott ennyi embert a moziaula. Valószínűleg a Zaporozsec is rég látott ennyi embert, saját koncerten mindenképp, ennek ellenére a szentgotthárdi srácok alternatív rockja jó ráhangolás volt Boriékra, bár az emberek inkább csak álltak és füleltek. Egyelőre.
A közönség megszeppent mozdulatlansága este tíz után egycsapásra elillant, Boriék elementáris erővel kezdték az őrületet, a rajongók vették is az adást, és Bori kérdésére, miszerint „hol vannak a táncos lábúak?", megmutatták, hogy eszükbe se jusson máshol keresni. A táncos lábúak 100%-a Szombathelyen, a moziban volt aznap este. De ezen nem volt időnk gondolkodni...sőt, egyáltalán nem volt időnk semmire sem gondolni, mert jöttek, láttak, és...
Robbantak
Ez nem lehetett más, csak kémia. Sósav plusz formaldehid, és már kész is a robbanás. Mi pedig tudtuk előre, hogy ez lesz, és mégis levitte a sapkánkat a menetszél. Ha hozzátesszük, hogy a sósavunk fekete rövidnaciban, fekete hasvillantós topban, tűzpiros motoros kesztyűben és vörös rúzsban pompázott, még ha akartunk volna, sem tudtunk volna menekülni Boriék és a közönség tankönyvbe illő, kémiai reakcióként kivitelezett kölcsönhatása elől.
Az előadásból a humor sem hiányzott, a billentyűknél Tövisházi Ambrus (alias Erik Sumo) piros-kék 3D-s szemüvege találó volt, a csajok az első sorban biztos izgultak is nagyon, hogy ők most 3D-ben látszanak majd egész este, jaj! De még mielőtt mélyebbre ástuk volna magunkat a 3D-s hatás körül felmerült kérdésekben, eláruljuk, hogy nem, ezen sem volt időnk gondolkodni, hiszen rendesen elkapott minket a gépszíj.
Kaptunk ismeretlen dalokat ugyanúgy, mint jól ismert slágereket, sőt, 2-3 szám erejéig még sanzonos, lassabb dallamokat is, de aztán újra a féktelen tombolásé lett a főszerep. Profi, jól összeszokott bandát láthattunk, egy gyönyörű hangú színész-énekesnővel. Egy népszerű zenekart, akik nem úgy álltak ki a színpadra, hogy itt és most szórakoztatnunk kell, nem húzták a szájuk szélét flegmán és fintorogva a kötelesség miatt, és a kétórás ugrálás ellenére sem lett izzadtságszagú semmi. Úgy álltak ki a közönség elé, mintha erre gondoltak volna: nézzétek, így szórakozunk mi, aki szeretne, tartson velünk, nem fogja megbánni. Nem bántuk, senki sem bánta, őszinte eszméletvesztésben lehetett részünk, ahol a csajok a srácok nyakában ülve érezték a (Bo)ritmust, és ahol több kéz volt a magasban, mint sört markolva az arcok előtt.
Se hely, se levegő, de erő az volt
Az aulában ekkor már egy tűt sem lehetett leejteni, és levegő is alig volt, mi pedig kicsit értetlenül álltunk a helyválasztás előtt, mert egy háromszor ekkora klub is kicsinek bizonyult volna a bandának. Ők viszont a szűkösség ellenére is úgy csaptak a húrok közé, mintha minimum egy tízezer fős csarnokban nyomták volna. Az előadott dalok jelentős része a második albumról szólt, a harmadikról nem mutattak meg nekünk semmit, de ez nem is csoda, hiszen annak lemezbemutatója majd csak szeptemberben lesz. Picit sajnáltuk, de nem volt nehéz „elnézni" ezt nekik, mert - ahogy egyik daluk is elárulja - ötszáz villám követte őket, és nem kérdés, belénk is csapott az ötszázból, és perzselt is rendesen.
S hogy végezetül mi is a humorunknál maradjunk: nehéz dolga egyedül Bori fodrászának lehetett, hiszen hatalmas kihívás strapabíró frizurát csinálni annak a nőnek, akinek védjegyévé vált a fejrázás és a féktelen erő, amivel egész este tombol.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Bori állat volt !!!
Misi találkozunk a Magna Cum Laudén