Verdi Requiem-je külföldi énekművészekkel és kórusokkal a Bartók Teremben

Képgaléria megtekintése2021.11.08. - 01:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Verdi Requiem-je külföldi énekművészekkel és kórusokkal a Bartók Teremben

A Szimfónia-Ősz bérlet harmadik előadása elhozta az évad csúcsprodukcióját: Verdi Requiem-jét külföldi énekművészek és kórusok közreműködésével adta elő a Savaria Szimfonikus Zenekar, Dobszay Péter vezényletével.

Verdi Requim-je a szakrális zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Jóllehet, tételei néhány éves különbséggel születtek, az egész mű mégis homogén, egységes alkotás, romantikus operai stílusjegyekkel.

A romantikus korszak zeneszerzői az egyházi művek megzenésítésekor egyre drámaibb kontrasztokat használtak, kompozíciós módszerük egyre képszerűbbé vált. Verdi Requiem-jében egy operához képest arányaiban kifejezetten sok az énekes együttes: kvartett, trió, duett. Tudatosan használta az énekesek a cappella megszólalásait a bizonytalanság, a kétség, az elhagyatottság megjelenítésére. Az énekkart a nagy történelmi operák kórusaihoz hasonlóan kezelte hol tömegjelenetek, hol közösséget összekötő érzelmek monumentális kifejezőjeként.

Amikor Gioacchino Rossini 1868-ben elhunyt, Giuseppe Verdi (1813-1901) arra gondolt, hogy a nagy operaszerzőre gyászmisével kellene megemlékezni. Elképzelése szerint a rekviem egyes tételeit más-más zeneszerző komponálta volna, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül. Maga megírta a zenemű utolsó tételét, a Libera me-t, de a nagy összefogásból a komponisták közötti féltékenység, illetve a közömbösség miatt nem lett semmi. Két év múlva egyik barátja rábeszélésére újra foglalkozni kezdett a darabbal, de a végső lökést Alessandro Manzoni, az olasz romantika egyik legnagyobb költőjének, a Risorgimento egyik vezéralakjának a halála adta meg. Egy év alatt megírta a mű további tételeit is, és a bemutatóra 1874. május 22-én, Manzoni halálának első évfordulóján került sor a milánói San Marco székesegyházban, Verdi vezényletével, hatalmas sikerrel.

Verdi, a vérbeli operakomponista nem tudta meghazudtolni magát, új darabja számos tekintetben operaszerű hangzást mutat, mi több: egyik tételének, a Lacrimosának a kezdődallama ténylegesen egyik operájából származik (bár ott valójában nem használta fel). Verdi személyes, emberi drámát kívánt megformálni, olyan művet alkotott, amelynek a középpontjában az egyén élményvilága áll. Közvetlen, magával ragadó, operás kifejezésmódra, közérthető dallamosságra törekedett. Részben ennek is köszönhető a Requiem máig tartó népszerűsége.


A Savaria Szimfonikus Zenekarral fellépett:
- Valentina Fijacko Kobic - szoprán
- Francesca Provissionato - mezzoszoprán
- Stjepan Franetovic - tenor
- Christoph Seidl - basszus

- Chorus Angelicus, Varasd
- Ensemble Koinonia, Bécs
- Chantorei St. Stephan, Baden

Vezényelt: Dobszay Péter

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás