Napjainkban ilyesmi teljesen szokványos életkép lenne Dolhai Attila számára, ha a Zsámbéki Tanítóképző elvégzése után el tudta volna fojtani magában a rock hívó hangját.

Szerencsére nem így történt. Nyíregyházán, Miskolcon, Szegeden megízlelte, milyen világhírű musicalek figuráit (Jézus Krisztus Szupersztár - Annás főpap, Elisabeth - Rudolf , West Side Story - Tony) megformálni. Ezek után egyenes út vezetett a Színművészeti Egyetemre, amelyet még el sem végzett, már olyan címszerep találta meg, mint a Mozart. A 2004-es Rómeó és Júlia musical bemutatása után országos ismertségre és népszerűségre tett szert, sikertörténete napjainkig töretlen.

Dolhai Attila számos darab főszerepét tudhatja magáénak a Budapesti Operettszínházban. Előadóművészi energiái azonban nem merülnek ki ennyiben. Vidéki helyszíneken is megörvendezteti a nagyérdeműt élőzenekaros fellépéseivel.

Koncertturnéjának nemrég egyik állomása Keszthelyen volt, ahol a Balaton Színház közönsége egy fergeteges bulit élhetett át a fiatal színész-énekessel.

Az első sorokban ismerős arcok, akikkel az ország bármely pontján tartott fellépéseken újra és újra találkozhatunk. Annak ellenére, hogy több korosztály képviselői, olyan baráti közösséget alkotnak, amelynek közös nevezője Dolhai Attila.

Az első felvonásban Dolhai Attila a legismertebb musical szerepeiből és az általa kedvelt darabokból készített összeállítást. Felgördült a függöny és felcsendült a Padlás musicalből a Fényév távolság. Idézve az énekest, ez is azon dalok közé tartozik, amelyek felkonferálásakor egyszerűen nem kell mit mondani. A szelídebb hangvételű, megkapóan érzelmes bevezető után aztán dübörgős hangulatra váltott a banda. Az István a királyból ismert Adjatok!-ra megindult az energiaáramlás a nézőtér és a színpad között. Senkit nem kellett különösebben kérlelni, adtak szívesen, energiát, tapsot, sikolyokat, ovációt. Ezt követően a Mozart!-ból következett egy kisebb blokk. A koncert első részében pár dal erejéig elhangzottak olyan örökzöldek, mint a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair. A felhozatalból nem maradhatott ki a Rómeó és Júlia sem, bár - számomra és többek szerint - érthetetlen módon Attila a Veronát adta elő. Bevallom, nem szeretem, tőle nem. Ő annyira Rómeó, hogy erről akkor is nehéz elfeledkezni, amikor más szerepet énekel a darabból. Viszont a Rudolf című musicalt felidézve már önmagát adta, az Így vagyok csak én-t jó páran énekelték vele a nézőközönség soraiból.

A szünetben fültanúja voltam, amint egy idősebb hölgy abbéli reményének adott hangot, hogy a második felvonásban talán operettet is hallhatunk. Ő bizonyára kicsit csalódott, de remélem, alig akadt rajta kívül még valaki, aki így érzett volna. A jelek mindenesetre nem ezt mutatták. Dolhai Attila az elegánsabb fellépő ruháját lecserélte laza szerelésre, és beindult a rockos őrület. Először pár új számot hallhattunk tőle.

Na, és itt egy kicsit megszólalt az egóm. Dolhai Attila harmadik albumának megjelenése után írtam egy kritikát, amelyben azt javasoltam, hogy szavaztassa meg a közönségével a lemezre kerülő dalokat, mert talán ők jobban ki tudnák választani, elvégre ők a végső fogyasztók. Az Egy szerelem története című albumot bár kellemes zenei anyagnak tartom, de több pontján is túl óvatos választásnak az énekes kiváló adottságaihoz képest. Láss csodát, most lehet szavazni a www.dolhaiattila.hu-n a következő cédére felkerülő dalokra. Szerintem ez remek ötlet! Az énekes kedvelői ezáltal majd sokkal inkább magukénak érezhetik a végeredményt. A kedvcsináló ízelítőből kiindulva dögös hanganyag várható.

A második részben tovább dübörgött a rock, és A zöld, a bíbor és a fekete már lehetetlenné tette, hogy mindenki ülve maradjon. A közönség egyrésze a helyéről felpattanva tombolt az énekessel. Be kell hogy valljam, nagyon kedvelem Dolhai interpretálásában a P.Box klasszikust, és mint tudható, ez a dal neki is a kedvencei közé tartozik. Amit viszont nem mindig találok szerencsésnek, hogy a repertoárba - legyenek amúgy bármilyen jók, lásd I Feel Good - bekerülnek külföldi slágerek is. Az idegen nyelv kissé csetlő-botlóvá, bizonytalanná teszi a produkciót. Van egy angol nyelvű sláger, amely ebből a szempontból kilóg a sorból, mert mindig még jobban felpörgeti az amúgy is fergeteges hangulatot, most sem volt máshogy. A Doobie Brothers Long Train Runnin'-ja ( ugye ismerős a legutóbbi Sziget-reklámból, hogy mi a „jó zene"? - a Szerk. ) nagyon jól áll Dolhai Attilának és bandájának.

Ébredjen a nap, Tűzvarászló, Hé, nővér! és óhatatlanul eljött a pillanat, amikor Dolhai Attila kérte, El kell, hogy engedj! Persze, ő is tudta, hogy ez nem olyan sima ügy, a szűnni nem akaró vastaps visszaparancsolta a fellépőket a színpadra. Ráadásként még együtt énekelték a közönséggel Charlie Az légy, aki vagy című számát.

Miért a mindig telt ház? Miért a mindig forró hangulat? Mert a színpadot - ha kell egymagában is - képes robbanásveszélyes területté varázsolni. Mert nem az ünnepelt musicalcsillagot látjuk színpadra lépni, hanem egy közvetlen, jó humorú, kedvesen sztorizgató pasit. És hogy valójában mégis szupersztár, abból tudhatjuk meg, amilyen színvonalú produkcióval megörvendezteti a publikumot.

És bárhol is bukkan fel legközelebb a hirdetőoszlopok plakátjain a tanító bácsi koncertmeghívása, vétek lenne kihagyni!

Május 7., Szombathely, Ti vagytok a következő hangulatfelelősök!

(A fotók a Mindhalálig Musical szombathelyi előadásán készültek, 2009. október 12-én)