Az idei Dalra rányomja a bélyegét a járvány, nemcsak e sorok írója, hanem Rókusfalvy Lili, az egyik műsorvezető is beteg, aki helyett Rátonyi Kriszta ugrott be, akit egyébként többen hiányoltak az első adásban. Vajszívűségükről kérdezi a zsűritagokat - nagyon helyesen, Egri Pétert egyszerűen csak a „Nyolcas ember"-nek neveztük el a múlt héten, de a többiek is nagyon egysíkúan pontoztak, bár ők ezt azzal magyarázzák, hogy minden dal mennyire jó.

Jól bekezdünk a Subtones-szal, hiszen nem a legegyszerűbb, legkönnyebben emészthető műfaj, főleg Magyarországon, ahol a könnyűzene olyan mélyen a minimális színvonal alatt van, hogy egészen csodálatra méltó az ilyen fantasztikus zenekarok létezése. Elképesztően profi zenészek egyszerre két csodás énekesnővel, hangulatos, szórakoztató zenével... Groove-ot mindenkinek!

Fóris Rita nagyon szépen énekli el ezt a dalt, szép, egyszerű kísérettel. Az én szívemhez nem ért el, nekem túl sok ez a sok szépség, de azt mindenképpen értékelem, hogy van olyan ember, aki ebben a mai nyomorult világban még képes jó dolgokról énekelni.

Az Audioshake élőben talán még furcsább, mint felvételen, persze a mondanivalót nem lehet figyelmen kívül hagyni (bár az olyan rímek, mint „fel" - „fel" kicsit meghökkentőek). A hangosítás egyszerűen bűn rossz, a vokál úgy vonyít, mintha muszáj lenne, az énekből meg csak valami vékonyságot lehet hallani, szóval azért ezen tényleg fontos lenne javítani, mert a szöveg, a dal legfontosabb része így közel teljesen érthetetlenné vált.

Gubik Petra színésznő-énekesnő első saját dalát nevezte a versenybe (azért akad más dalszerző is a listában). Látható-hallható a gyakorlott színpadi jelenlét, jó az ének, tetszik a hangszerelés, a vokál kiemelkedő, és tök jó ötlet a beatbox is. Elég hatásos előadás, ami azt illeti. Kár is, hogy ezt a dalt nem lehetett előre meghallgatni, meg jó is valahol, mert érdekes, egyedi dal ez, és így meglepőbb volt, mintha más ismertem volna.

A Pink & the Panthers dala az egyik kedvencem, ez az élő előadás során sem változott meg, szerintem az egyik legjobb refrén ez (eddig legalábbis), a zene pedig pont annyira mozog az érthető határokon, ameddig kell, az énekhangok remekül passzolnak - ha valami kritikát kellene mondani, talán egy kicsit kevesebb manír jót tenne az előadásnak. (Ha emlékszünk, tavaly is itt voltak, és akkor is nagyon tetszett a Sodor a szél című daluk.) Egri Péter véleménye nagyon meglepett, mert ketten tízpontosra értékelték ezt a produkciót, neki meg „nem jött át", hát Péter... kicsit ki kéne szélesíteni a zenei palettát, ez bizony nem az egyakkordos rockabilly (amit amúgy szintén iszonyúan bírok, tegyük hozzá).

Jól mondta az Ocho Macho, tényleg a színpadi jelenlét az erősségük. Ezerszer jobban bejött, mint az előhallgatás során a felvétel, az élő zene hatása tehát még így is működik. Az énekes remekül kommunikál a közönséggel, a ritmusszekció szuper, szóval... magam se gondoltam volna, de ez nálam most működött. A zúzás a végén abszolút humoros volt, jólesett.

Hegedűs Bori és Tempfli Erik dala élőben is hatásos, nagyon szép az ének, fantáziadús, technikás, mégis egyszerű és tiszta. Szép harmóniák, jó dinamika, jól megkomponált felépítés. Azt hiszem, az Anya olyan örök téma, amiről sokan szeretnének írni, vagy írnak is dalt, és ez a dal abszolút méltó helyet talált ezek közt.

Na akkor hajrá, Nova Prospect! Élő zenét mindenkinek! Ez nem verseny, ez koncert volt. Köszönöm! Nagyon fontos a dal mondanivalója, hiszen a mozgássérült rajongók nehézségeiről szól, tényleg érdemes meghallgatni (lehetőleg élőben).

Pádár Szilvia civilben szociális munkás, ami számomra új információ volt, ezúton is megbecsülésem neki! Itt is azt mondhatom, hogy élőben jóval hatásosabb ez a dal (bár felvételen is jó volt). Nagyon bejön a szerény kíséret, Szilvi hangja, ösztönös előadói képessége, természetes kisugárzása gyönyörűen érvényesül, egyszerűen lehengerlő, ahogy megtölti őszinte érzelmekkel ezt a dalt. Maximálisan megérdemelte a 40 pontot!

Andelic Jonathan dalával nem voltam maradéktalanul elégedett tegnap, most is inkább veszem észre a túl erős sminkjét, mint a dalt, bár van benne egy jó sor: „ki fordít majd nekem arcot, ha mindenhol hátakat látok?" A középrészből egyetlen szót sem értek, szóval ott is lehet, hogy vannak még jó dolgok. Ez nekem most nem jött be, sajnálom, bár tegyük hozzá, hogy még így is nagyságrendekkel jobb a mai magyar rádiós popzenék messze legtöbbjénél.

Amellett, hogy megtudjuk, a Dal dalai megjelennek CD-n is (minek?), számos reklám és szavazatkönyörgés közepette még egy plusz produkció is elhangzik a Mystery Gangtől.

Pádár Szilvi, Gubik Petra, Hegedűs Bori és Tempfli Erik, valamint a Subtones az első körös továbbjutók, a közönség által továbbjuttatott versenyző pedig Andelic Jonathan.