Április becsapós, nagyon becsapós - úgy játszik az emberek hőérzetével, mint bábos a marionettfigurával. Süt a nap, de mégsincs meleg, van amikor viszont annyira tűz, hogy legszívesebben leülnénk napozni az árokpartra. A reggelek hidegek, a nappalok kerékpározásra csábítóak, viszont amint lebukik a horizont alá az életet adó csillagunk, ismét cidrizhet a bringás a vason. Hogy ezeket a kellemetlenséget elkerüljük, érdemes betartani a következő, - szó szerint saját bőrünkön tapasztalt - tanácsokat.

Néhány jótanács a tavaszi bringázáshoz

A nagybetűs Biciklista, nem indul útnak 12-13 Celsius fok alatt. Az adott hőmérséklet alatt könnyen lefagynak - nem szó szerint - az izmok, és az ízületek, nagyobb a görcs beállásának veszélye, és persze könnyen meg is fázhatunk. Ha tudjuk, kerüljük a 13 fok alatti pedálozást!

A réteges öltözködés a biciklis legfőbb fegyvere az időjárás ellen. Alulra mindig rövid ujjú pólót vagy éppen izzadságelvezető trikót vegyünk, utána jöhet egy vékonyabb melegítő felső. A biztonság kedvéért mindig legyen nálunk esőkabát, még akkor is, ha egy szem bárányfelhő sem ténfereg az égi legelőn.

Ami az úticsomagot illeti, fontos, hogy minimum egy liter folyadék legyen nálunk - hogy tartalmilag mit is rejt a "csikóbőrös kulacs" azt mindenki maga dönti el. Van, aki a sörre esküszik - a magas elektrolit tartalma miatt -, valaki az ásványvízre, és persze akad, aki megmarad a hagyományos, vegytiszta csapvíznél. Ennivalónak mindig szénhidrátban és cukorban gazdag ételeket csomagoljunk, az egyszótagos harapnivalókkal - chips, mogy, kuk, szoty - nemsokra megyünk, inkább csak olaj a tűzre. A táskánk mindig rejtsen csokit, és lekváros zsemlét, ezekkel bármikor feltornászhatjuk a padlóra küldött vércukorszintünket.

Most, hogy minden(ki) útra kész - kaja a zsákban, innivaló a kulacsban, és jóesetben partner a szélárnyékunkban - indulhatunk is. Következő túránk a Kemeneshát vadregényes tájaira, dombjaira, valamint hepéire- és hupáira vezet. Az 50 km-es aszfaltcsík gőzölögve várja, hogy beleszántsunk bitumentestébe, ne is várassuk sokáig. Vaskarikára fel!

1. etap: Sárvár - Sitke - Gérce

A mai túránk is Sárvárról indul, de most dél felé, azaz a sárvári Gyógyfürdő irányában hagyjuk el a várost. Indulás előtt pár percnyi joggolással (gyorstempójú helybenfutás) felébreszthetjük beszunnyadt ízületeinket, és útközben bemelegítésként laza karmozdulatokkal, nyújtással, gyors tempóváltásokkal és nyeregből kiállásokkal készíthetjük fel izmainkat a körútra. Szükségünk is lesz rá, mert nem egy mindennapi ötvenessel állunk szemben.

A várost a Rába-hídon áthaladva Hegyközség irányában hagyjuk el. A jobb oldalon látható templomra (fenti képünk) sajnos csak egy pillantást tudtunk vetni, mert már előttünk tornyosult egy kisebb emelkedő. 2/4 -ben leküzdhető, bár első megpróbáltatásként nyugodtan választhatunk kisebb áttétet is. A „hegytetőn" lévő körforgalomnál Celldömölk irányában ereszkedünk alá. Innét dombon fel, lejtőnek le - Sitkéig így utazunk a Zefír és a hátszél szárnyán. Sitkén mindenképp érdemes pár perces, nézelődős megállót beiktatni.

A sitkei Nagytemplom látogatók százait vonzza a maga aszimmetrikus, alapjában véve is csonka templomtornyaival, amelyek egy villámcsapás nyomait hordozzák magukon. A Kálvária - templom mellett található a ma impozáns fogadóként működő Felsőbüki Nagy Kastély. A kastély és a kálvária lábánál minden évben nagyszabású rockfesztivált rendeznek augusztus végén. A Kálvária-dombi pihenő utána ismét nyeregbe szállunk, és a község végén lévő kereszteződésnél a Hercseg-hegy szőlőtőkéi közé fordulunk be.

Sitke és Gérce között egy viszonylag rossz minőségű út fogadja a kerékpárost. Gércére a régi vasúti felüljáró felől érkezünk meg, majd falu központjába érve balra fordulunk. A faluvégi elágazásnál Celldömölk felé kanyarodunk, és máris irányban vagyunk túránk második szakasza felé.

2. etap: Vásárosmiske - Mesteri - Tokorcs

Vásárosmiskére, a majdnem 400 főt számláló, kemenesaljai községbe nyugat felől gurulunk be. A falu központjában a római katolikus templom és a világháborúk áldozatainak állított emlékmű fogadja a turistát. Tovább haladva Mesteri-fürdő felé, egy hosszú egyenes várja a tagjait kinyújtóztatni vágyó kerékpárost. 

Az egyenes útszakaszon egyetlenegy kereszteződés töri meg az aszfalttenger ritmusát, ha itt továbbhaladnánk Kemeneskápolnára érkeznénk, mi viszont Mesteri-fürdő, illetve Mesteri felé igyekszünk, így balra kanyarodunk. A fürdő területére egy hangulatos fasor vezeti be a látogatót, sajnos a fürdő - április lévén - még nem működik, de nyárra már biztos kikapcsolódást tud nyújtani a felfrissülni vágyóknak.

3. etap: Kemenesmihályfa - Ostffyasszonyfa - Sárvár

Utunk legmagasabb és legnehezebb szakaszához érkeztünk meg, amint átléptük a mihályfai táblát. Osttfyasszonyfa felé egy combos emelkedő várja a kerékpárost. De mielőtt belevágnánk a csúcshódításba, vessünk egy pillantást a nemrégiben felújított Vidos-kastélyra.

A csúcsot kis fokozatban lehet elérni, 1/1 vagy ½ -ben, aki combosodni akar, az még bevállalhatja az 2/4 -et is, de az már felér egy 24 órás betonázással. Az emelkedő nem rejtegeti megpróbáltatásait és szépségeit sem - tiszta időben páratlan kilátást nyújt. Amikor azt hisszük, hogy végre felértünk, csak akkor durran a meglepetésbomba, ugyanis a kanyar után, egy újabb emelkedő próbálja megállásra késztetni az elszánt kerekest.

Ha felküzdöttük magunkat az épp soron következő "Chimborasso-n", még akkor se fújhatunk - ugyanis egy húzós egyenes repít le minket Ostffyasszonyfára. Ezen a szakaszon általában mindig szembeszél fúj, így nehézkes az előrehaladás. Mivel minden rosszban van valami jó, ez a szél pár kilométer múlva hátszélként szolgálva dagasztja majd nemlétező vitorlánkat. Erre a szeles háttérkörnyezetre alapozva - a tervek szerint - szélerőművek tucatjai fogják majd összekaristolni az égboltot.

Ostffyasszonyfán áthaladva, a hátszelet vitorlánkba fogva érkezünk meg a motorsport Vas megyei Mekkájához, a Pannónia-ringhez. Seggrakéták és egyéb, két- illetve négykeréken száguldó motorizált járművek szaggatják az aszfaltot. A benzingőztől távol, valahol az erdők rejtekében az első világháború borzalmaira emlékeztető hadifogoly-temető található.

Az első világháború szomorú emlékhelye az ostffyasszonyfai hadifogoly-temető. A vasútállomással szemben Földvárpuszta területén létesítettek hadifogolytábort 1915-1918. között. A tábor összesen 197 fa barakkjában, fennállásának alig 4 éve alatt összesen 160400 orosz, olasz, román, francia hadifoglyot őriztek. Egyszerre mintegy 30-40 ezer ember fért el. A tábort vízzel, villannyal és csatornákkal is ellátták. Többféle műhelyben dolgozhattak, saját tábori pénzt használhattak a foglyok. Bár önálló, nagyméretű kórháza és jelentős egészségügyi személyzete volt, az időnként kitörő járványoknak több mint tízezer áldozata fekszik a közeli temetőben.1918. novemberében feloszlatták a tábort, a hadifoglyok visszatérhettek hazájukba. A tábor szomszédságában létesítettek hadifogoly-temetőt. Hivatalos kimutatás szerint 10600 sír van a temetőben. A tömegsírokon számozott betonkövek jelzik az eltemetettek helyét, az egyes nemzetek sírparcelláin emlékművek vannak és van egy központi emlékoszlop is. Az egykori tábor helyét a mára beerdősült területen már csak néhány nehezen megtalálható betonfal-maradvány őrzi. (forrás: wikipedia.org)

A szomorú emlékhelytől távolodva, az erdő sűrűjéből lassan elő-előbukkan Sárvár sziluettje. A várost elkerülő utat keresztezve legurulunk túránk utolsó lejtőjén, és ennek lendületével érünk vissza Sárvárra.

A túra több szakaszán is szomorúan konstatáltuk, hogy az útmenti árok teli vannak dobálva mindenféle szeméttel, ez különösen a Sárvár és Ostffyasszonyfa szakaszra igaz. Ezen a könnyed 7-8 kilométeren több szeméttel találkoztunk, mint a közeli települések utcáján egybevéve. Az árokból a rég elfelejtett játékszereken, mosdókagylón, fajanszon túl sörös- és üdítősdobozok márka-arzenálja, illetve autóalkatrészek adtak állandó "táplálékot" az idő vasfogának. Lassan megérjük, hogy a szemét között kell majd keresni az avart, és a tavasz hírnökeként köszöntő virágokat.