Zaklatott világunkban fokozottabban szükségünk van az optimizmusra, mint bármikor, de vajon nem elvakult-e az élet szépségébe vetett hit, nem ostobaság-e azt vallanunk, hogy a mi világunk a létező világok legjobbika, amikor szenvedés vesz körül, bármerre nézünk? Voltaire pikareszkje ezt a kérdést járja körül.  

Az 1759-ben írt kalandregény, mely egyben filozófiai gúnyirat is, a szerző éles kritikája a leibnizi optimizmus felhőtlen valóságszemléletéről. Leibniz a lex optimi, azaz az optimizmus törvénye szerint azt állítja, hogy „Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna észszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse." Voltaire Candide című kalandregényével erre cáfol rá, gúnyirata görbetükröt tart saját korának társadalma elé.

Nagy Péter István rendező Vinnai András, Bódi Zsófia és saját szövegével mai környezetbe helyezte Candide történetét a Weöres Sándor Színházban. A lendületes, fiatalos produkció felvillantja előttünk korunk valamennyi problémáját: az esztelen öldöklési vágyból fakadó vadászatot, a klímaváltozást, a vendégmunkások kizsákmányolását, a prostitúciót, a szegénységet, az önzést, az egymás kihasználását, a kivagyiságot, az emberi ostobaságot, a kokainbárót, a maffiát, a háborút, még hosszasan folytathatnánk; és történik mindez annyira maró gúnnyal, olyan zsigerből fakadó humorral, hogy még a könnyünk is kicsordul a nevetéstől.

A darab elején egy showműsorba csöppenünk, valami azonban rögtön szemet szúr, pontosabban a fülünknek lesz gyanús: valóban annak a hangját halljuk, aki megszólal? Minden csak látszat, ami körülvesz minket? Az egész életünk egy talmi csillogás? A showbiznisz világa mindenesetre az, hiszen itt nem számít más, csak a nézettség, hogy minél több embernek eladhassuk a műsorunkat. Candide útját végig követi a kamera, mai realityként tárva elénk életét.

A Weöres Sándor Színház Candide-ja színészi és technikai bravúr is egyben. A fő helyszín egy lakókocsi, ami időnként átalakul hajóvá vagy repülőgéppé, vagy valakinek az otthonává. A szereplőket monitoron kivetítve is látjuk, és élőben is, bár nem mindig vannak előttünk, hiszen néha a folyosóra vonulnak, vagy a lakókocsi mögé mennek, de a kamera segítségével akkor is látjuk, hogy mi történik. Ez akár annak a szimbóluma is lehet, hogy manapság, az internet korában semmi sem maradhat titokban, mindenre fény derül, még arra is, ami a háttérben zajlik. Candide Pangolosi tanár úr követőjeként optimistán szemléli a világ dolgait, követi szíve útját, szeretné megtalálni szerelmét, Kunigundát, még akkor is, ha be kell járnia érte az egész világot, és még az sem biztos, hogy Kunigunda egyáltalán él. Naiv szemlélettel fogadja a világ eseményeit, s bár kezéhez vér tapad, belső nyugalmát alapjában véve sosem veszíti el.

A Candide ráeszmélés a világra, egy fiú fejlődéstörténete. Amíg Candide a báró birtokán élt - bár ott is számkivetettségben volt része - elfogadta, hogy minden okkal történik, és mindennek fel lehet fedezni a pozitív oldalát. Ha a szülei nem adósodnak el, és nem kerülnek börtönbe, akkor nem kellett volna a bárónál dolgoznia, és nem lehetett volna Kunigunda közelében. A későbbiekben is, amikor hányattatásai elkezdődnek, megpróbálja felfedezni a dolgok jó oldalát, ám ezt a törekvését egyre erőltetettebbnek érezzük, látjuk, hogy már maga sem hisz benne.

Vinnai András, Bódi Zsófia és Nagy Péter István szövege szókimondó, kemény és szatirikus reflexió a mai valóságra, mélyreható társadalombírálat gúnyba öntve. Voltaire kora a maihoz hasonlóan tele volt tragédiával, a képmutatás, a számítás virágkorát élte és éli most is. A humor, a szatíra segítségével, a tragédia komikummá formálásával könnyeben megértjük a társadalmi erők mozgatórugóit, és abban is segít, hogy egy kicsit eltávolodva, kívülről nézzünk magunkra, és észrevegyük az ellentmondásokat, meglássuk emberi mivoltunk kicsinységét, ugyanakkor felül is emelkedhessünk rajta.

Candide tehát beutazza a világot, sok mindent lát, sok mindent tapasztal, Afganisztánba kerül, még a világűrbe is eljut, megjelennek napjaink és a közelmúlt közéleti, politikai szereplői, hírességei is. Ez a darab arra is kiváló példát nyújt, hogy az ember mennyire elválaszthatatlan a környezetétől. Akár tragikusan szemléljük, vagy a humoros oldalát nézzük, akár pesszimisták vagyunk vagy optimisták, a környezetünk hatással van a gondolkodásunkra, személyiségünkre. Ha tagadunk egy szituációt, az is reakció.

A Candide igazi csapatmunka, remek színészi játékkal (Csonka Szilvia, Domokos Zsolt, Ecsedi Erzsébet, Némedi Árpád, Gyulai-Zékány István, Jámbor Nándor, Major Erik, Mari Dorottya, Sipos László Márk, Szerémi Zoltán) a darabhoz tökéletesen illő díszlettel, technikai megoldásokkal. A sárvári születésű Nagy Péter István stábjával felejthetetlen munkát alkotott.

Szereplők:

Csonka Szilvia
Domokos Zsolt
Ecsedi Erzsébet
Némedi Árpád
Gyulai-Zékány István
Jámbor Nándor
Major Erik
Mari Dorottya
Sipos László Márk
Szerémi Zoltán

Alkotók:

Díszlettervező Schnabel Zita
Jelmeztervező Pattantyus Dóra
Dramaturg Bódi Zsófia
Zene Dargay Marcell
Sound design Csizmás András
Operatőr Kondor Noémi
Vágó Sipos László
Súgó Zsohár Amália
Ügyelő Pados Bernát
Rendezőasszisztens Kovács Nóra

RENDEZŐ Nagy Péter István

Bemutató: 2022. március 11., 19.00, Márkus Emília terem