A honi reggae és ragga szcéna jeleseit hallgatva - ami valljuk be, nálam nem tudatos, sokkal inkább random, azaz létezik olyan időbeli egybeesés, amikor autóban ülve éppen Ladánybene 27 vagy CC szám teszteli a nem létező napfénytető meglétét a kocsimban - ez az életérzés úgy elmegy mellettem, mint kínai élsportoló mellett a WADA-ellenőr. Lenghetnek tibeti imazászlók az álmodozva sörözöm sorra, 'tudom, hogy kéne egy ház lenn az óceán partján, és van még a világon olyan, ami kicsit is érdekel': tartok tőle, nem a reggae lesz az.

Épp 'fürdött a lelkem', amikor cirka félfőtérnyi tömeg indította rakétaként ég felé karját, majd Bob Marley levegőbe pöfékelt szelleme tompította valamelyest az előítélet-sorját (Judge Day), de az ezt követő, esztrádba hajló negyedóra tovább mélyítette bennem a reggae okozta 'zenei válságot'. Az Illésék szekerére felpattanó LB27 lenyomta a 'Szó veszélyes fegyver' protest song-ot, majd 'Az élet a legjobb méreg' felkiáltással belelépett egy, pontosabban két Tankcsapdába. Vártam volna még Szécsi Páltól a 'Távollét' című örökzöldet, főképp a kezdő sorok reggae-be oltott verziója birizgálta kaján kíváncsiságomat. Nagy falat (de nem kínait!) lehetett volna (bontani vele):

"Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe. Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
...
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól. De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja..."

Nos, (nagy) lobbantás az nem volt, sőt ráadásra sem emlékszem, mindenki beletörődött, hogy vége a koncertnek... A maga nemében azért hangulatos másfél óra adott annyi töltöttséget a tömegnek, hogy a soron következő Russkaja fokozatosan, de annál következetesebben merítse le és ki a pogózásra hajlók energiacelláit.

Dobrij Abend, Russkaja jönni Ausztria, vörös fények pásztázni színpad, Tobias Vadon köszönteni magyarul közönség! Keine pardon, kleine cirkusz, kassza csók - s máris indul a kazacsok.

A !DelaDap és a Gogol Bordello multikulturális szétesettségét kevesebb forrásból tápláló/összerakó Russkaja ska alapú, csasztuSKAba oltott Dzsingisz-kán-diszkója, és néhol balkáni rezesbandákra hajazó macskajaja alliteráló és korlátnakfeszülő mozgásra késztette az első sorokat. Ez közel sem meglepő, hiszen Ausztria lassan a környező nemzetek folklórjának melegágya - vagy Lacikonyhája - lesz, ahol a baszomnagy üstbe az országba bevándorló népek belehányhatják a nemzeti identitás zsigeri rezdüléseit. Ehhez a nem éppen dr. oetkeri recepethez - 'egy csipet show kell bele' alapon - hozzákeverik még a hangzáshoz illő worldwide stílusokat, és az így kifőzőtt zenei kulináriumot kínálják közönség általi fogyasztásra (az ÁNTSZ-t most hagyjuk ki ebből). Ez az esszencia meg tarolja is lefele a már-már 'historikus egzotikum és fájdalmas nanajgatás' kategóriába tartozó zenére bulizni vágyó fiatalságot. De legyünk zeneileg nyitottak, muzikálisan plurálisak, hiszen nyár van és senki sem egyszálgitáros előadók monodrámáira kiváncsi, amin még a szúnyog is elunná magát csípés közben.

Amit a nyakunkba kapunk, az állítólag ska-punk, őrületes színpadi grasszálás, Zúg a Volga, peresztrojka és kák tyibjá závut ötvözete. Minyá závut Hárlekin, jelentem ugrálásra készen, já gávárjú only pá vengerszki, but ich nicht verstehen sto ti dúmájes. Úgy gondolom, ez a mondat kellően szemléltette a ránk zúduló verbális és zenei hókuszpókot. Ennek a kategóriának kötelező gyöngyszeme azóta is a Leningrad Cowboys with Alexandrov Red Army, amit überelni nehéz, de a Russkaja legalább helybe jött belehasítani a péntek este álmosító csendjébe.

Egyedül a dinamikus mozdulatokat tevő hegedűs kislányt sajnáltam, aki Anna Petrova-Ivanova balett-táncosnőre hajazó törékeny alkatával teljesen elhalt az össznépi hurrá-hangulatban az orosz és osztrák medvék mellett. No, de hattyúk tova, Vanessa Mae lehet, jobb hasonlat lett vón, bár neki még a polikarbonát-hegedűje is törékeny.

Egy mondatban összefoglalva a Russkaja: sokan megették és nem is volt rossz kaja. Na megyek, lelövöm a serifet. Pííísz!

A nap kérdése: mondj egy osztrák nemzeti ételt? 'Mócárdkúgeln'...