Zorán nem tartozott jelen sorok írójának kedvenc előadói közé, ami részben a generációs különbségnek is betudható volt, hisz a Metro együttes sikerei idején még csak a csengetést tanulta háromkerekű biciklijén, könnyűzenei eszmélése kezdetén pedig más irányba állította zenei ízlésének vitorláit.

Az autórádiók viszonylag szűk frekvenciatartománya után teljesen más élmény volt profi minőségben hallgatni Zorán ismert dalait, és az élőzene varázsa azonnal magával is ragadta a közönséget. A szokásos hangfalhegyek dobhártyaszaggató hangnyomása helyett precízen belőtt, igényes hangosításban, és a dalok témájához illő világítástechnikában volt részünk. Az LGT-klasszikus 'Kék asszony' alatt természetesen kék fényben fürödtek az előadók, a reflektorok követték a tempót, a hangerővel arányosan erősödtek-gyengültek.

A koncertnek több csúcspontja is volt, ebből az egyik az „Üres bölcsőt ringat a Hold fénye" című dal, ami az elfoglalt apa és fia kapcsolatát énekelte meg. Annyira megható és szívbe markoló élőben a szerzemény, hogy a végén sorok írója csaknem felpattant és rohant haza - a már bizonyára ágyban fekvő és Morpheusra váró - fiához. Másik csúcspont Presser Gábor - Sztevanovity Dusán 'Magyarország' című dala volt, ami eredetileg az LGT-nek íródott még 2002-ben. Mindig kellemes egy jó dalt hallani, ami megérinti az embert, főként akkor, ha ez visszaigazolást is nyer. Ennek a dalnak a refrénjét sokan dúdolták, sok rajongót megérintett az üzenete.

Akaratlanul is hasonló stílusú nemzetközi sztárokhoz hasonlítottuk zenéjét: Sting, Leonard Cohen, illetve Mark Knopfler néhány mostani dala ugrott be (talán nem is véletlen a 'hasonlóság', hiszen utóbbi két előadótól dolgozott is fel számot Zorán - Volt egy tánc címmel Cohen 'Take This Waltz', Szép holnap címmel pedig Knopfler 'Why Worry' című dalát - a Szerk.).

Zenésztársaival minden erőlködés és manír nélkül „odatették magukat", és mindenki alkalmat kapott önálló szereplésre is. Sipeki Zoltán gitáros egy általa átdolgozott Zorán-dalt adott elő, Kovács Péter /Kovax/ billentyűs pedig énekesként mutatkozott be. Lattmann Béla basszusgitáron játszott le egy zongoraszólamot, egyedül kísérve Zoránt. Az ütős szekció különösen erős volt ezen az estén - a vokalistákkal kibővülve. Kabelács Rita, Péter Barbara és Óvári Éva vokalisták nemcsak csodálatos hangjukkal, hanem ütőhangszerekkel is telítették a hangzást. Gyenge Lajos és Horváth Kornél közös dobszólója, valamint utóbbi önálló magánszáma - a különleges hangzású hang-drummal - elementáris erejű volt. Ezalatt szusszanhattak egyet a zenészek, amire bizonyára szükségük lehetett, mert két óra húsz percesre sikeredett ráadásokkal együtt a koncert.

Művészileg felsőfokon előadott, emlékezetes műsor részese lehetett az est közönsége, aki úgy távozott a teremből, hogy 'valahol mélyen a szívében' továbbra is őrzi Zorán dalainak közérthető és örökérvényű üzenetét.