A porcelán légiessége, avagy Schrammel Imre kísérletezése kaolintartalmú anyagokkal

Képgaléria megtekintése2022.06.26. - 01:30 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A porcelán légiessége, avagy Schrammel Imre kísérletezése kaolintartalmú anyagokkal

Múzeumok Éjszakája programsorozat részeként került sor Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész porcelánszobrainak bemutatására a Schrammel-gyűjteményben (Éva-malom). A porcelánkészítés rejtelmeibe Bihari-Bakodi Szilvia restaurátor vezette be az érdeklődőket.

A porcelán a szépség, a törékenység, az elegancia szimbóluma. Az uralkodók hatalmas vagyonának jelentős részét az aranyékszerek mellett a porcelángyűjtemények teszik ki.

Örömmel fedeztük fel a Múzeumok Éjszakája programsorozat tárlatvezetései között Schrammel Imre porcelánfiguráinak bemutatását a Schrammel-gyűjteménynek helyet adó Éva-malomban.

Bihari-Bakodi Szilvia restaurátor bevezetőjében elmondta, hogy a több ezer éves, értékes, „fehér aranynak" is nevezett porcelán őshazája Kína. Ennek a rendkívül magas hőfokon égetett, tökéletesen tiszta és csengő hangú, légies anyagnak Európában a 18. század elejéig titok övezte a készítés technikáját, receptjét. Az európai porcelán születése Johann Friedrich Böttger nevéhez kapcsolódik, majd nagy porcelángyárakat alapítottak Meissenben, Bécsben és Velencében. Ezeket a hagyományokat vitték tovább hazai porcelánmanufaktúráink, elsősorban Herenden és Hollóházán. Mindkét gyárhoz mérföldkőként kapcsolódik Schrammel Imre Kossuth-díjas szobrászművész életműve, aki porcelántervező szakon végzett az Iparművészeti Főiskolán 1957-ben.

„Hollóházán tanultam meg a porcelán technológiáját és anyagtanát" - vallja a kezdeti időkről a szobrászművész. Itt kísérletezett először a porcelánfigurák készítésével, amely azért jelentett nehézséget, mert a magas hőmérsékleten, amikor a kristályosodás elindul, a porcelántárgyak „összerogynak". Ezt egy megfelelő formával lehetett kivédeni, vagy támasztani kellett.

A porcelán egyik fő alapanyaga a kaolin, ami keménységét adja. Így a különböző területekről származó kaolin különböző keménységű, és meg kell határozni pontosan a mennyiségét. A hollóházi porcelán előállításához Füzérradványból származó kaolint használtak.

A Herendi Porcelánmanufaktúra számára készült porcelánszobrok is a művész egyedi kísérletező kedvéről tanúskodnak. Egy olyan figuracsoportot alkotott, mely önmagában egyfajta reklám. „Azért lettek a karneváli figurák, mert arra is gondoltam, hogy mi az a mindenki számára érdekes figuratípus, amit a világ bármely pontján el tudok helyezni." - idézte Schrammel Imrét Bihari-Bakodi Szilvia.

A művészt a Karnevál-sorozat elkészítésére felesége velencei karneváli fotói is inspirálták. A figurák arca is radikálisan eltért a korábbi „babaarctól", amit a Herendi Porcelánmanufaktúra szobrainál megszoktunk. A karneváli figurák arca nem kidolgozott, maszkot viselnek vagy aranyfestést kapnak.

A kiállításon bemutatott alkotások nemcsak Schrammel Imre kezemunkáját dicsérik, hanem a porcelángyárban dolgozókét is, akik megvalósították a szobrászművész terveit.

A tárlatvezetés végén Bihari-Bakodi Szilvia Schrammel Imre szavait idézte, amelyek összegzik a porcelánról, agyagról évtizedeken át szerzett ismereteit:

A porcelán végül is agyag, de steril, tiszta, szellemi, amelyből pontosan az élet, és az életnek az átalakult maradéka hiányzik. Nem a természet, az ember csinálta. Az agyagot a természet. Az agyag elsírja magát, kihozza a ráncokat, a torzulásokat túlviszi az elviselhetőn, azaz fokozza a nyomor érzetét, kegyetlenül beismerteti velünk, hogy materiális létünk milyen is. A porcelán hazudik. Úgy, mint a félrelépő szép asszony."


A kiállítás megtekintése után, és Schrammel Imre porcelánról alkotott véleménye alapján egészen másként gondolunk a kerámiaipar legnemesebb anyagára.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás