Mindannyian sirályok vagyunk – A Sirály a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2022.09.29. - 13:20 | Rozán Eszter - Fotók: Mészáros Zsolt (Sadness) / Weöres Sándor Színház
Csehov: Sirály című darabját láthatja a közönség a Weöres Sándor Színház 2022/2023-as évadjának első előadásaként Widder Kristóf rendezésében, Major Erik, Németh Judit és Mari Dorottya főszereplésével. A Sirály a szerelemről és a művészetről szól, és arról, hogy kitörhetünk-e a szűklátókörűség csapdájából, és egyáltalán, érdemes-e lázadnunk a sorsunk ellen.
Csehov Sirálya klasszikus darab, szinte mindenki látta már, olvasta vagy legalább hallott róla. A modern színdarabok szerelmesei ilyenkor legyintenek, ugyan, mi újat tudnak nekünk még mutatni, lerágott csont, az egész történetet kirázzuk a kisujjunkból. A Weöres Sándor Színház Sirálya Widder Kristóf rendezésében azonban nem ilyen, legalább annyira modern, mint amennyire klasszikus, követi a csehovi vonalat és nyújt egyszerre újat. A darab ellentétekre épül, küzd egymással a szerelem és a szeretetlenség, az unalom és a tenni vágyás, a vidéki tespedtség és a város izgalmas (vagy legalábbis annak vélt) miliője, a bejáratott szokások és az újító formák, a fiatalság és az öregség, és folytathatnánk a sort. A darab dinamikája is ezt a kettősséget tükrözi, a cselekmény folyása hol lelassul, a szereplők állóképekbe merevednek, máskor viszont felgyorsul, és a forgószínpadon villámsebességgel váltanak egyik képből a másikba. Az érzelmekre is ugyanez érvényes, időnként apátiába süllyednek, a nihil lesz úrrá rajtuk, más jelenetekben viszont a végletekig korbácsolódnak a szenvedélyek. Mint ahogy a mi életünk is zajlik, talán nem ennyire látványosan, de ugyanúgy a remény és a reménytelenség, a fény és a sötétség, az álmaink és a realitás között sodródunk.
Widder Kristóf Sirálya megőrzi a csehovi alapgondolatot, hangulatot, ugyanakkor jóval túllép rajta, maivá, kegyetlenül maivá teszi. Mert hát miért is megyünk színházba? Hogy egy kicsit magunkra ismerjünk, hogy bizonyos történetekbe és karakterekbe ágyazva manifesztálódni lássuk saját félelmeinket, szorongásainkat, hogy rádöbbenjünk, nem vagyunk egyedül. Bennünk is ugyanúgy harcol a megszokáshoz való ragaszkodás az újtól való félelemmel, aggaszt a jövő a kilátástalansága, a bizonytalanság, kapaszkodókat szeretnénk. A Sirály karakterei bár látszólag meg vannak győződve a maguk igazáról, belül bizonytalanok, kételyek gyötrik őket. Kosztya Trepljov, (Major Erik), a tragikus sorsú fiú az anyjától való függőségben él. Szeretné kibontakoztatni szárnyait, létrehoz egy látványában magával ragadó abszurd előadást (színdarabot a színdarabban) a kihalt bolygóról (ami a klímaváltozás miatt mindannyiunk félelme), melyben tartalmi és formai megújulásra törekszik. Elképzeli a jövőt, a jövőről alkotott félelmeink legrosszabbikát, melyet szerelme, Nyina, a fiatal lány (Mari Dorottya) játszik el. Trepljov és Nyina izgulnak, hogy mit szól mindehhez Arkagyina, a színésznő (Németh Judit), aki egyben Trepljov anyja is. Arkagyina és Trepljov anya-fiú kapcsolata ambivalens, tagadhatatlan, hogy szeretik egymást, de ki-ki a maga módján. Arkagyina nehezen fogadja el az évek múlását, elkeseredetten küzd életkora ellen, büszke a fiatalos megjelenésére, divatos öltözködésére, és arra, hogy még mindig népszerű színésznő, de legbelül ő is tudja, hogy szélmalomharcot folytat, ezért elszántsága annál nagyobb. Anyai szeretetébe önzés vegyül, karrierjét előbbre helyezi fia boldogulásánál.
Trepljov egyszerre szereti és gyűlöli az anyját, az egyik pillanatban kifejezi forró ragaszkodását, szinte kisgyermeki ragaszkodással, hogy aztán a következőben indulatos dühvel taszítsa el magától. Akarja is az önállóságot meg nem is. Kosztya Trepljov az érzelmi hullámzások embere, a meg nem értettség indulata, a saját művészi képességeinek megkérdőjelezése, a szerelmi csalódása végzetessé váló szenvedéshullámot indít el benne. Major Erik kifejezésmódja, mozdulatai, egész megjelenése Sós Imrére emlékeztetnek, a tragikus sorsban rejlő mélységeket tárja elénk.
Nyina jelleme szintén kettős, őszinte naivsággal tekint az életre, viselkedése ugyanakkor előrevetíti az elkerülhetetlen végkifejletet. Trigorinban, íróban (Antal D. Csaba) nem azt látja, aki valójában, egy könnyen befolyásolható, a pillanatnyi érzelmei által vezérelt, a szakmájában a kiégéshez közel álló írót, hanem egy olyan embert, aki fürdik a dicsőségben. Mása (Herman Flóra) életét szintén a szerelmi bánat teszi tönkre, hogy aztán olyan emberhez menjen feleségül, akit nem csupán nem szeret, hanem meg is veti. Mása szülei, Samrajev, az intéző (Orosz Róbert) és Polina Andrejevna, Samrajev felesége (Bálint Éva) teszik a dolgukat, olykor hangot adva nemtetszésüknek. Dorn, az orvos (Horváth Ákos) idősebb életkora ellenére még mindig a nők bálványa, kissé cinikus, ám nyugodt viselkedése miatt szívesen keresnek vigasztalást a vállán, és nemcsak a nők. Szorin, Arkagyina bátyja (Szerémi Zoltán) szintén a városi élet után vágyódik, aztán ahogyan az állapota rosszabbodik, már csak egyáltalán az élet után. Megkeseredett emberként úgy gondolja, fiatal korában nem is élt igazán. Jogosan merül fel bennünk a kérdés, mit nevezünk igazi életnek?
Medvegyenko, a tanár (Kelemen Zoltán) akár tipikusan mai figura is lehetne. Megélhetési gondokkal küzd, szinte minden gondolata a pénz körül forog, ezért kisstílűvé válik, s az önbeteljesítő jóslat következtében a többiektől is ezt kapja vissza.
A tragikus végkifejlet és a szereplők önmarcangolása ellenére a Sirály nem húzza le a nézőt, sokkal inkább önmagával és a világgal való szembenézésre készteti. Megmutatja, hogy a félelmeink, szorongásaink, vágyaink és szenvedéseink ellenére emberek vagyunk, akik ugyan jobb sorsra érdemesek, és még ha nem is kapjuk meg mindig ezt a jobb sorsot, akkor is marad bennünk valami nemes, valami méltóság, ami ember mivoltunkból fakad, és ezt nem veheti el senki sem. Widder Kristóf Sirálya magával ragad, beszippant, olykor nemcsak átvitt értelemben, hanem fizikailag is belekerülünk a történetbe, például azzal, hogy mi, nézők is halljuk az ügyelő utasításait, a színház a színházban jelenetnél a színészek beülnek az első sorba, a méltatlankodásuk olyan, mintha a közönségtől származna, a színes füst is beborít minket.
Ez a darab ékes bizonyítéka annak, hogy a díszletnélküliség olykor sokkal többet mond, bármilyen berendezésnél. A színészek játéka (melyet csak dicsérni tudok) ilyenkor még jobban felerősödik, minden mozdulat vagy éppen mozdulatlanság, tekintet, mimika, beszéd vagy hallgatás különös jelentőséget kap. A forgó tükrök pedig hol személyiségünk töredezettségére, hol az átjárhatóságára utalnak, vagy arra, hogy minden csak részletekből áll, ám nem lehetetlen összerakni.
A látványtervező Kupás Anna, dramaturg Tóth Réka Ágnes. Morcsányi Géza- Radnai Annamária fordítása különös színezetet ad. A Sirály rendkívüli darab, korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek.
Szereplők:Arkagyina, színésznő Németh Judit
Trepljov, a fia Major Erik
Szorin, Arkagyina bátyja Szerémi Zoltán
Nyina, Fiatal lány Mari Dorottya
Samrajev, Szorin intézője Orosz Róbert
Polina Andrejevna, Samrajev felesége Bálint Éva
Mása, a lányuk Herman Flóra
Trigorin, író Antal D. Csaba
Dorn, orvos Horváth Ákos
Medvegyenko, tanár Kelemen Zoltán
Alkotók:
látványtervező Kupás Anna
zene Bakk-Dávid László
dramaturg Tóth Réka Ágnes
kellékes Pulai Anikó
hangosító Joós Márton
világosító Kiss Zoltán
súgó Jenei Ági
előadás trailer Kaczmarski Ágnes
ügyelő Győrváry Eszter
rendezőasszisztens Kovács Nóra
RENDEZŐ Widder Kristóf
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1883 szavazat
Új hozzászólás