Vajon mit is jelenthet a kifejezés: speciális film? Sokakban felmerülhet a kérdés, elvégre még nagy a távolság a fogyatékossággal élő emberek és ép társaik között. Igaz ugyan, hogy egyre nyitottabb a társadalom ezekben a kérdésekben, de én, mint érintett, bizton állíthatom, hogy még nagyon sok tennivaló van. A fogyatékossággal élő emberek életében hatalmas szerepe van az önkifejezésnek - történjen az bármely művészeti ág vagy egyéb cselekvés révén -, hiszen a sérültségből adódó beszűkült lehetőségek ezáltal kitágulnak. Valamely művészeti ágban alkotó fogyatékossággal élő embert speciális művésznek, magát a tevékenységét pedig speciális művészetnek nevezik, innen ered maga a speciális film fogalma is.

Fábián Gábor, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnöke Álmodtam egyet című könyvében frappánsan fogalmazza meg a lényeget: „Az értelmi fogyatékos emberek kintről nézve zárt világban élnek, viszont ha mindezt belülről szemléljük, úgy néz ki, mintha kintről nem lennének kíváncsiak a „bentlakókra". Így merült fel bennem a kérdés: valójában akkor ki is a zárkózott? A speciális filmezés egyik nagy érdeme, hogy mára a sérült emberek a szó szoros értelmében is saját kezükbe vették azt az eszközt, amellyel lebontani kívánják ezt a furcsán kétoldalú falat. Ez az eszköz pedig a kamera. Mindez azt bizonyítja, hogy meg akarják mutatni magukat, gondolataikat, nehézségeiket, örömüket és életüket."

A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület létrejöttének célja az, hogy a fogyatékossággal élő emberek életminőségét a mozgókép, a film lehetőségei révén javítsa. Az egyesület civil kezdeményezés eredményeként született, támogatandó minden speciális filmes folyamatot. Tagjai között a speciális alkotók mellett filmes- és színházi szakemberek, valamint a szociális területen dolgozó személyek is segítik a munkát. Az első öt év tapasztalatait foglalja össze a fent már idézett Fábián Gábor-könyv.

A Magyar Speciális Mozgókép Egyesület fennállásának köszönhető, hogy több, mint száz mozgókép készült már el, hogy az ország számos pontján filmes csoportok, műhelyek alakultak, és ezek a mai napig is aktív művészeti tevékenységet végeznek, jobbnál-jobb filmeket alkotva. A filmezés nem csak az önkifejezés, hanem a szabadidő hasznos, ihletett eltöltése is egy elvárások nélküli alkotói állapotban.

Kommunikációs szempontból a film fontossága kiemelkedő az ember számára, akár alkotóként, akár befogadóként vesz részt a folyamatban. A beszélt nyelv lehet elvont, nehezebben érthető, míg a képi, vizuális világ egyértelmű. Függetlenül a sérültségtől, a képi látvány könnyen és világosan érthető mindenki számára. Többször tapasztalható, hogy egy fogyatékossággal élő ember számára a verbális kommunikáció gondot okozhat, míg a speciális filmkészítés olyan lehetőségeket tár fel előtte, amelyek az önkifejezés eszközeivel egy érzelemgazdag világba engednek betekintést.

Sokszor bepillantást nyerhetünk egy-egy filmen keresztül az egyén életébe, lelkivilágába. Időnként tanúi lehetünk egy-egy vak alkotó bemutatkozásának is a filmek világában. Tapasztalataim szerint ilyenkor a vizuális kommunikáció némileg háttérbe szorul, s helyét a verbális kommunikáció veszi át. Ez talán ösztönözheti akár azokat a látássérülteket is, akik a filmezés gondolatával kacérkodnak, hogy ne féljenek a filmkészítés folyamatában részt venni.

S ha már filmkészítés: ez a művészeti ág (is) nem csupán magából a film felvételéből, vágásából, a szereplésből áll, ugyanolyan fontos szerepe van az ötletek, a cselekmény, a forgatókönyv kidolgozásának is. „Végignézve" az alkotásokat, bizony sokszor katartikus élményt kapunk, hisz olyan világok tárulnak fel szemünk előtt, amelyek megrendítőek és rendkívül elgondolkodtatóak lehetnek. A kamera a saját életükre irányul többnyire, de azon keresztül önmagukkal is szembe néznek.

Ezen filmek művészeti értékét nehéz meghatározni az érzelmi hatások miatt, de kétségkívül hitelesen mutatják be a fogyatékossággal élő emberek világát. Lényeges, hogy minél több speciális film szülessen, felmutatva a fogyatékkal élő személyek értékeit, életét, gondjait és örömét.

A Speciális Mozgókép Egyesület segíti az érdeklődőket az alapismeretek elsajátításában, a filmezés gyakorlatában, az elkészült alkotások bemutatásában, egyszóval: az egész folyamatban. Ezen kívül képzéseket, konferenciákat, filmszemléket, alkotótáborokat is szervez, valamint évente a Magyar Speciális Független Filmszemlén, Budapesten lehetőséget kapnak a filmesek a bemutatkozásra. Ha tetszik, akkor úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az egyesület a szemléletformálás eredményeként létrejövő hídnak egy igencsak erős pillére. 

Ezen építő folyamat jegyében immár hatodik alkalommal Szombathelyen is megrendezésre került az egyesület és a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár együttműködéseként a Speciális Nézőpont című rendezvény, amely korábban Speciális Mozi néven indult el.

A rendezvény évről-évre több érdeklődőt vonz, számos iskola is elhozza diákjait a filmek bemutatójára és az alkotókkal való megismerkedésre. Ez szerves részét képezheti az ifjúság érzékenyítésének, felhívva a figyelmet az esélyegyenlőség fontosságára. A mai világunkban, ahol kiemelkedő szerep jut a digitalizációnak és a médiának, rendkívül fontos, hogy a fogyatékossággal élők éppen úgy lehetőséget kapjanak a fotózáshoz és filmkészítéshez, mint az ép társaik. Az elkészült alkotások sikerélményt, az egyén hasznosságának és fontosságának érzését, a csoportok találkozásának lehetőségét és az alkotás örömének élményét is nyújtják a film készítőinek. Személy szerint én ezt rendkívül fontosnak és jelentősnek tartom, hisz ismerve sok fogyatékossággal élő fiatalt, tudom, milyen nehéz „csatornát" találni a másik ember felé. Az ép ember sokszor nem mer közeledni a fogyatékossággal élőhöz, nem tudja hogyan kellene felvenni vele a kapcsolatot vagy egész egyszerűen nem akarja megbántani - érdekes, hogy ennek a fordítottja is éppen így jelen lehet a társadalomban -, a film ezt a falat igyekszik bontani.

Egy film létrehozása, megalkotása nagyon sokrétű folyamat, amely nem nélkülözhet alapvető technikai ismereteket sem. A speciális filmesek sokszor ötleteiket nehezen tudják megfogalmazni, történetbe „komponálni". A kezdeti nehézségek áthidalásában nyújthat segítséget egy speciális filmes segédanyag, amely Ihász-Kozmor Barbara gyógypedagógus és Fábián Gábor munkája. Ez konkrét segítséget nyújthat a filmeseknek, és azoknak különösen, akik ezután szeretnének a speciális film készítésébe fogni.

Az idei évben megrendezett közös projekt keretében régi és új filmesek is kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. A népes publikum filmvetítésnek, beszélgetéseknek, közösségek találkozójának lehetett részese.

A vetítésre érkezett csoportokat, érdeklődőket Putz Attila városi képviselő, a Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése Kulturális, Oktatási és Civil Bizottság bizottsági elnöke, dr. Baráthné Molnár Mónika, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója és Fábián Gábor, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnöke köszöntötte.

A köszöntőket követően megkezdődött a sokszor szívszorító, olykor humorral is átszőtt filmek sora. Az idei Speciális Nézőponton az alábbi csapatoktól és alkotótól láthattunk filmeket:

Rum-Kastély EGYMI Média Szakköre

Speciális Filmes Csoport, Szombathely, Vas Megyei ÉFOÉSZ

Ágfalvai filmesek, SZEDIK - Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ Pszichiátriai Betegek Otthona, Ágfalva

Szombathelyi Jóbarátok Filmes Közössége

Mozgásjavító Filmműhely, Mozgásjavító EGYMI, Budapest

Fábián Gábor, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnöke

Az egyes filmek között lehetőség nyílt az alkotókkal való megismerkedésre, bemutatkozásukra, illetve az egyes kulisszatitkok elárulására is.

Nemcsak egy szokványos vetítés és közönségtalálkozó volt ez, hanem egy sokak számára eddig ismeretlen, vagy alig ismert közeghez való közeledés is. Megható, felemelő, néhol megrázó, de mindenképpen elgondolkodtató képsorokat láthattunk. Bizonyára többünknek volt már olyan filmes vagy színházi élménye, amely után nehéz felállni és mindent ott folytatni, ahol a vetítés előtt abbahagytuk. Most is így történt...

Boros Ferenc, a könyvtár munkatársa, filmes szakember, több film alkotója, az esemény házigazdája néhány évvel ezelőtt, az egyik Speciális Nézőponton így fogalmazott: „Napjainkban a speciális filmezés még nagyon kevés intézményben van jelen, miközben véleményem szerint a sérült gyermekek, fiatalok fejlődéséhez, személyiségük kiteljesedéséhez és az integrációhoz nagyban hozzájárulhat ez a művészeti ág. Kis lépésekben lehet haladni, ám a sok apró lépés eredménye csodákkal érhet fel. Nem csak olyan csodákkal, amilyeneket ma láthattunk a vásznon, hanem belülről fakadó csodákkal is, hisz ezek a fiatalok el akarnak mondani valamit, ezáltal belső világok nyílnak meg."

Valahányszor lehetőség nyílik számunkra egy-egy speciális film megtekintésére, mindannyiszor felmerülhet bennünk a „költői" kérdés, mely utat mutat az ÉRTÉKEK megbecsüléséhez, az önmagunkhoz és embertársainkhoz való viszonyulásunkhoz is egyaránt: Valóban az én problémám a legnagyobb a világon? Miért nem tudom meglátni a szépet és a jót?