Groó Diana 2013-as Regina című fekete-fehér dokumentumfilmje Regina Jonas, a világ első rabbinőjének életét mutatja be. Regina 1902 és 1944 között élt, Berlinben született és élete java részét is ott töltötte, egy csöppet sem békés időszakban; átélt két világháborút, a holokauszt pedig végleg megpecsételte sorsát, Auschwitzban halt meg 42 éves korában.

Groó Diana elmondta, hogy Amszterdamban, egy filmfesztiválon találkozott először a rabbinő történetével, a Csoda Krakkóban című filmjének bemutatóján kereste fel a frankfurti Elisa Klapheck, Regina Jonas életrajzírója, hogy nem készítene-e filmet a világ első rabbinőjének életéről. Nem ígérkezett könnyű feladatnak, mivel Regináról mindössze egyetlen fotó maradt fenn, mely rabbivá avatásakor készült 1935-ben, ebből kellett egy egész órás dokumentumfilmet csinálnia. Groó Diana első ötlete az volt, hogy játékfilm formájában dolgozza fel a témát, illetve az is megfordult a fejében, hogy 3D-s fikciós dokumentumfilm formájában ábrázolja Berlint a húszas- harmincas években, technikai akadályok miatt azonban ez nem jöhetett létre. Beszélőfejes dokumentumfilmet sem akart forgatni, mivel Regina kortársai akkor már nem éltek, nem tudott volna velük interjút készíteni, és vitázni sem szeretett volna arról, hogy egy nő lehet-e rabbi.

Végül megszületett egy kísérleti dokumentumfilm, mely két forrásra támaszkodott: egyrészt korabeli archív mozgó felvételek, fotók után kutatott, melyek elsősorban Berlinben élő zsidó lányokat, asszonyokat ábrázoltak, akik helyébe akár Regina Jonast is képzelhetjük. Közel 50 órányi anyag jött így össze, melyet Mógor Ágnes segítségével vágtak egyórás filmmé. A másik forrást Regina Jonas levelezése, ismerősök és diákok visszaemlékezései, illetve a korabeli újságcikkek jelentették. Regina Jonas 1942-es Theresienstadtba való deportálása előtt sejtette, mi vár rá, ezért a berlini hitközségnél helyezte biztonságba iratait, dokumentumait. Élete egészen a nyolcvanas évekig rejtve maradt, Berlinbe látogató amerikai kutatók fedezték fel a levelezését.

Nézzük a korabeli felvételeket, és valóban az az érzésünk támad, mintha az akkori Berlinben járnánk, az akkori lányokon és nőkön keresztül Reginát látnánk.

Regina Jonas ortodox zsidó családban nevelkedett, és már egészen kicsi korában elhatározta, hogy rabbi lesz. A zsidó vallás törvényei szerint egy nő azonban nem lehetett rabbi, sőt sokáig a férfiak imádságának része volt az az ima, melyben hálát adtak azért, hogy nem nőnek születtek. Regina úgy gondolta, egy nő is lehet rabbi, amit így fogalmazott meg:

„A Mindenható a szívünkbe plántálta a tehetséget és az elhivatottságot, és nem kérdezte, milyen neműek vagyunk. Ezért mindenkinek az a kötelessége - akár férfi, akár nő - hogy az Isten által neki ajándékozott képesség szerint hasson és alkosson. Ha ezt a dolgot így tekintjük - a maga igaz valójában - akkor bárki legyen az, legyen nő, avagy férfi, a
lényeg: ember legyen."[1]

Groó Diana arról is beszélt, hogy a film elkészítéséhez a magyar államtól nem kapott támogatást, egy fillért sem, a német és az izraeli koprodukciós partnerek viszont ragaszkodtak a magyar önrészhez. George Weisz, a Londonban élő magyar származású producer-üzletember alapítványa segítségével jöhetett létre a film. Lánya, Rachel Weisz Regina szinkronhangja az angol változatban, a magyar változatban Fullajtár Andrea jeleníti meg Reginát, egy idős hölgynek a rendezőnő nagymamája kölcsönözte a hangját, és más színészeket is felismerhetünk. A filmet többek között Berlinben, Krakkóban és Jeruzsálemben is bemutatták.

Tanai Ibolya kérdésére, hogy vajon a Regina holokauszt film-e, Groó Diana azt válaszolta, hogy részben, mivel szerepel benne a holokauszt, de mégsem az, mert elsősorban a túlélésről szól. Diana nagymamája Szombathelyen született, hároméves koráig itt is élt, ő túlélte a holokausztot, de akár ugyanazt az utat is bejárhatta volna, mint Regina, ha Berlinben jön a világra.

37 éves korában Regina Jonasnak a szerelem is megadatott a Hamburgban élő, nála jóval idősebb Joseph Norden rabbi személyében. A boldogságuk 3 évig tartott, 1942-ben Nordent néhány hónappal korábban deportálták Theresienstadtba, mint Reginát, és soha többé nem látták egymást.

Regina Jonas példakép lehet mindannyiunk számára. Egy szörnyű korban élt, mégis kitartott a szeretet, emberség, a másokkal való törődés eszméje mellett, még a koncentrációs táborban is. Theresienstadtban Viktor E. Frankl pszichiáterrel együtt fogadták az érkezőket, hogy kiválogassák azokat az embereket, akik súlyos mentális állapotban voltak, mert már az odavezető úton feladták a reményt. Regina a táborban a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy erőt adjon ezeknek az embereknek. Megrázó volt látni a korabeli náci propagandafilmet a táborról, melyet mintatáborként próbáltak meg a köztudatban elhelyezni, de valójában semmivel sem különbözött a többi koncentrációs tábortól. A propagandafilmben egy gyerekekből álló kórus énekel a színpadon a nézőtéren ülő gyerekeknek, de egyik arcon sem lehet örömöt látni, hanem félelmet, reménytelenséget és mélységes fájdalmat.

Regina Jonas 1944-ben halt meg Auschwitzban.

[1] http://www.szfe.hu/wp-content/uploads/2018/01/Groo-Diana_DLA-dolgozat.pdf