„Van-e korlát, melyen a szeretet nem tör át?" - Mahatma Gandhi

Az integrációról, az elfogadásról, az együtt át- és megélt élményekről, a korlátokat is legyőzni képes szabadidős tevékenységről is szól az integrált horgászdélután, mely felemelő és örök élményt jelent a résztvevők számára. Azonban a történtek elbeszélése előtt leszögezném, hogy erről az eseményről hitelesen, mindent beleadva sem lehet egész képet alkotva írni. Az élmények, a látottak még külső szemmel is jóformán leírhatatlanok...

A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége és a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. közös szervezésében immár hatodik alkalommal került megrendezésre az integrált horgászdélután, melynek a Szombathelyi Csónakázótó adott otthont. 

Ám még mielőtt rátérnénk magára a „versenyre", előbb - bár csak röviden - ejtsünk pár szót arról, hogy milyen feladatai vannak a két szervezetnek. A Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. a város szociális ellátásának két, igencsak fontos  területén végzi munkáját. Ezen tevékenységet két hátrányos helyzetű társadalmi réteg életének megkönnyítésével kapcsolatos feladatokra oszthatjuk: egyrészt a hajléktalan, másrészt pedig a fogyatékossággal élő emberek megsegítésére. A hajléktalan embereket ellátó szociális intézménye munkaköréhez tartozik a szociális szolgálat a tartósan utcán tartózkodó egyének ellátásáért, az átmeneti szállás, a nappali melegedő, az éjjeli menedékhely és a háziorvosi szolgálat biztosítása - utóbbi hetente két alkalommal vehető igénybe. 

A fogyatékossággal élő emberek alap- és nappali ellátásával kapcsolatosan az intézmény feladatai közé tartozik az önálló életvitelt támogató szolgáltatások - a Támogató Szolgálat -, a fogyatékossággal élő emberek nappali szolgálata, valamint a munkaerő-piacon való elhelyezkedés segítése. 

A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége feladata pedig többek között a kezelésében lévő vizek felügyelete, karbantartása és védelme, a haltelepítés, a megyei és az országos versenyek lebonyolítása, a különböző családi programok megszervezése, nem utolsó sorban pedig a horgászkultúra terjesztése. 

Mindezek mellett a társadalmi szemléletformálás is lényegesnek látszik mindkét szervezet részéről, elvégre mind a természet-tudatosság - szűkebben mérve a környezet-tudatosság -, mind a szociális érzékenység a mai értékvesztett világ fontos ékköve. 

Mind a két „erény" fejlesztésére jó példa az immáron hatodik alkalommal megrendezésre került integrált horgászdélután, hiszen ott mind az ember és a környezet / a természet, mind pedig az ember és ember közti kapcsolatok épülnek. Az utóbbi esetben különösen lényeges, hogy az épek és a fogyatékossággal élők között húzódó fal eltűnik: együtt horgásznak, tanulnak egymástól az emberek. A fogyatékossággal élők megismerhetik a horgászat szépségeit és a természet egyik arcát, emellett pedig maradandó élményeket szereznek, s nem utolsó sorban barátságok születnek az emberek között. 

Puskás Norbert, a Szövetség ügyvezető elnöke kérdésemre elmondta, hogy a rendezvény apropóját egy, az intézményből érkezett megkeresés adta, miszerint többen is érdeklődnek e sportág iránt. Felmerült az ötlet: mivel sok-sok gyermekeknek és a fiataloknak szóló programot szervez a Szövetség, s rengeteg a fiatal horgász a vasi vizeken, a fogyatékossággal élők is kipróbálhatnák azt, milyen a horgászat, és megismerhetnék a természetben együtt eltöltött idő és a fogási élmény örömét, akkor miért ne lehetne megszervezni ezt a programot. A Szövetség és a FÉHE közös kezdeményezésére válaszul örömmel jelentkeztek a horgásztársak, akiknek van horgászengedélye, akik már rutinosan kezelik a horgászbotot, ismerik a csalogató anyagok és csalik tulajdonságait, a különböző halfajokat. 

Fontos volt, hogy mindenki mellett legyen egy segítő, akinek már vannak ismeretei a pecáról. Így hamarosan összeálltak a csapatok - jó néhányan azóta is változatlan felállásban horgásznak együtt. 

Az ember és a természet közti szemléletformálásra a horgászat, mint eszköz, rendkívül alkalmas, hiszen aki sok időt tölt el a természetben, az egy idő után automatikusan óvja, védi azt. Így a horgásztársadalom nagy része is odafigyel a vízpartok és a vizek tisztán tartására is. Tehát a horgászok számára a természettel való együttélés  mindenképpen szemléletformáló. A két társadalmi réteg között szintén működik a folyamat, hiszen akár életre szóló barátságok is születhetnek. Olyan emberek találkozhatnak egymással, akik másként nem igazán ismerhetnék meg a másikat. Mi több, így az ötödik / hatodik alkalom után már vannak olyanok, akik kifejezetten kérik, hogy kivel szeretnének együtt horgászni. Tehát az emberi kapcsolatokra mindenképpen jó hatással van ez a rendezvény, mindenkinek ad valamilyen pluszt. Amellett, hogy új ismeretségek jönnek létre,  az egészséges / az ép horgászok is láthatják azt, hogy mi az igazi érték, az igazi ajándék. Azt, hogy ami számára természetesnek, egyszerűnek vett tevékenység vagy dolog, az a másiknak mennyivel nehezebben elérhető, megoldható lehet. Például, amíg mi csak kijövünk pecázni egy jót, addig ez a másiknak már nehézségekbe ütközik.  

Ugyan nincs olyan sok, de arra is volt / van példa, hogy ha például a Csónakázótó körül tesz egy sétát az ember vagy éppen kijön egyet pecázni, akkor esélyes, hogy találkozik fogyatékossággal élő emberrel, melyből  beszélgetés, sőt akár barátság is kialakulhat. 

Ezen a versenyen láthattuk azt, hogy bár a horgászok többsége általában a minél nagyobb és minél több fogási eredményre hajt, itt mégis mekkora örömöt tud okozni egy-egy küsz vagy keszeg megfogása is. Ezek mindannyiunk számára jó pillanatok. Mindenkinek jó az, hogy hozzájárulhat a másik öröméhez.

Elmondható, hogy itt azok a horgásztársak vannak jelen, akiknek már amúgy is van valamilyen érzékenységük a téma iránt, és alapból figyelnek a másik emberre is. Akik kissé bizonytalanok voltak a rendezvény előtt, rájönnek, milyen kis dolgokkal  mekkorát tudnak segíteni, s ezekkel mennyit adhatnak a másik ember számára.

Mivel már az első ilyesfajta próbálkozás is nagy sikert aratott - elvégre a bedobás, az úszó figyelése, a várakozás eredményeként érkező hal, s a fárasztást követően a szákba kerülő zsákmány látványa is mind-mind új izgalmakat és élményeket adott a versenyzőknek -, ezért nem igazán volt kérdéses a folytatás.

Ezen kezdeményezés eredményeként az immár hagyománnyá váló délutánon idén októberben is együtt horgászott ép és fogyatékossággal élő, fiatal és az idősebb korosztály. 

A remek hangulatú eseményen idén 16 csapat vett részt, melyek egy-egy profi vagy amatőr horgászból / halőrből - egyszóval a Szövetség horgászaiból, munkatársaiból - és egy vagy több fogyatékossággal élőből álltak. A mintegy bő két-órás versenyen mindenkinek sikerült valamit a partra segíteni - ha mást nem, hát egy, a vízben megbújó öngyújtót. Korántsem volt lényeges az, hogy a tó óriásait csalják horogra a versenyzők, sokkal inkább maga a horgászati és fogási élmény számított. 

Noha nem egy olyan versenyző volt, aki ott és akkor fogott először életében horgászbotot a kezébe, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy hatalmas az élmény, és máskor is szeretne horgászni!

Mint minden jónak, sajnos ennek a versenynek is vége lett egyszer... A lefújást követően megkezdődött a mérlegelés. Attól függően, hogy kinek milyen szerencséje volt, hol több, hol kevesebb hallal, de mindenütt boldog arcokkal találkozhatott a szem. Habár érmet és kupát csak a dobogós és a vigaszdíjas negyedik helyen végzett csapat kapott, egy-egy emléklap mind a tizenhat csapatnak járt. 

A Szövetség Facebook oldalán az eseményhez fűződő bejegyzésében a következő Robert Brault idézetet hozta, mintegy a nap margójára illő üzenetként:  "Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap visszanézel és rájössz, hogy ezek a nagy dolgok" - úgy érzem, ehhez nincs mit hozzáfűzni, mert a további szó csak elrontaná a gondolatot - az idézet magáért beszél. 

Ezúton is szeretnék gratulálni a versenyzőknek az elért eredményekért, s megköszönni a szervezőknek azt, hogy töretlen lelkesedésükkel ily módon évről-évre hozzájárulnak a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos szemléletformáláshoz, s hogy ekkora alázattal végzik munkájukat. Azt, hogy előítéletek nélkül segítik az emberek életét, a horgászok kikapcsolódását. Egy szó, mint száz: a horgászat egy olyan sport, amelynél a természetközpontúság az egyetlen igazán lényeges tényező, az ember pedig ezen egésznek a része.

A példa követendő lehetne más sportok és egyesületek számára is, mivel véleményem szerint megmutatja, hogy az elénk kerülő akadályok, ha lehetetlennek is tűnik a legyőzésük, mégiscsak látszólagosak, vagyis nem meghatározóak az ember egészére nézve, ergo túl lehet rajtuk lépni, s akár fogyatékossággal élőként is át- és megélni a teljes élet élményét.

További fotók itt