Nem könnyű darab Bertolt Brecht- Kurt Weill Koldusoperája, már maga a műfaja is sokrétű, opera, musical, operett és próza keveredése nem kevés szarkasztikus felhanggal. Brecht 1928-ben írta a drámát, mely John Gay és Christoph Pepusch 1728-ban, Londonban bemutatott Koldusopera (The Beggar's Opera) című operaparódiájának átirata. Brecht munkatársnője, Elisabeth Hauptmann készített egy nyersfordítást az eredeti műről, melyet Brecht átdolgozott, Kurt Weil pedig zenét szerzett hozzá. A Theater am Schiffbauerdammban történő bemutatója óriási sikert aratott, majd hamarosan elindult világhódító útjára. Magyarországon először 1930. szeptember 6-án mutatták be a Vígszínházban, Heltai Jenő fordításában és átdolgozásában.

Különös felfújható gumiépítmény tárul a néző elé a színpadon (Ambrus Mária munkája), mely egyszerre csúszda és cápa, mindent és mindenkit  magába nyel, és az előadás összes helyszíne is egyben. Nem egyhelyben áll, elfordul, felfújódik vagy leereszt, ahogy a cselekmény és a darab dinamikája megkívánja. A hal a félelmetes fogaival utalás a bibliai cethalra, mely elnyelte Jónást. Zsótér Sándor rendező cápája akár emberi sorsunk szimbólumaként is felfogható, megszületünk, élünk egy darabig, hol jól, hol rosszabbul, küzdve a társadalmai helyzetünkből adódó problémákkal, hol magával ragad a mélység, hol feldob; hol alásüllyedünk a mocsárba, hol felemelkedünk. A Koldusopera elsősorban a nyomort ragadja meg, nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is. Mi lesz velünk, ha olyan társadalmi rétegbe születünk, melyben a kilátásaink eleve reménytelenek? Előre megpecsételődött a sorsunk, vagy a szűkös kereteink között mégis létezik valamiféle kiút? Mi kell ahhoz, hogy valaki a bűnözést válassza, és arra építse a karrierjét, hogy még a saját magánál is nyomorultabbakat kihasználja?

Macheath, vagyis Bicska Maxi banditafőnök (Major Erik) fura figura, legendákat zengnek kolduskörökben félelmetes alakjáról, rémtetteiről, hány embert késelt már halálra, és hány olyan ember testét sodorja a folyó, akiknek ő oltotta ki az életét. A zord külső, ami inkább a banditafőnök felvett póza, valójában érző lelket takar. Ugyanúgy vágyik a szeretetre, a gyengédségre, mint akárki más, még ha a maga sajátos módján keresi is, hogy rettenthetetlenségéért tiszteljék az emberek, és az sem véletlen, hogy az utcalányok között talál menedékre az élet viharai elől. Közönséges rablógyilkos ő, vagy csak rosszkor élt, rossz helyen, és társadalmi igazságtalanság miatt került ilyen helyzetbe? Ennek eldöntése a néző feladata, egy biztos, Bicska Maxi is szeretne magának feleséget, elveszi hát Jonathan Peachum (Sipos László Márk) koldulási kelléktáros, koldusbanda főnök lányát, Pollyt (Nagy-Bakonyi Boglárka), melynek természetesen ára van. Sem Polly apjának, sem Polly anyjának (Csonka Szilvia) nem tetszik ez a házasság, kezdetét veszi hát a bonyodalom. Peachum feljelenti Maxit a rendőrségen, ahol már egészen hosszú bűnlajstroma van, ám eddig még mindig sikerült megvesztegetnie régi bajtársát, Brownt, London rendőrfőnökét (Hajdu Péter István).

A Koldusopera egyszerre szól a szegények kiszolgáltatottságáról, szerelemről, árulásról, hűségről, féltékenységről és a kapitalista társadalom bírálatáról. Kocsma Jenny szerepében Kiss Marit láthatjuk, aki Zsótér István kedvéért tért vissza a Weöres Sándor Színházba, a Koldusopera erejéig. Jó volt újra látnunk őt színpadon, hallanunk a fülünknek kedvesen csengő hangját. A darabban központi szerepet kap a zene, a dalok, melyek nem csupán aláfestik a cselekményt, hanem gondolatokat, érzéseket, történéseket közölnek. Zsótér Sándor Blum Tamás fordítását használta fel. A zenén kívül a mozgás, a színek is meghatározóak. Bicska Maxi kabátja kék, ahogyan a légvárban is a kék szín dominál. A szín szimbolikában a kék a víz és az ég kékje miatt a békét, nyugalmat, csendet jelenti, ám ugyanaz az ég és a víz tud váratlanul viharos és félelmetes is lenni, feszültséget hordozni. A színészek mozgása szintén üzenetet közöl, ki, mikor és hogyan lép színpadra, hogyan mozog, hátrafelé lépkedve távozik. És ott a csúszda! Hol önfeledten csúsznak le rajta, hol lelkük háborgását csillapítják, hol esküvői helyszínné változik. Major Erik mély átéléssel alakítja Bicska Maxit, tökéletesen azonosulni tudunk vele, bár erős, népies akcentusa néha kicsit zavarónak tűnt. Közben pedig közeledik a koronázási ünnepség.

A darab többi szereplőjének alakítása, Mari Dorottya, Major Irma e.h., Horváth Ákos, Forrai Áron e.h, Szabó Róbert Endre, Poór Éva szintén emlékezetessé teszik az előadást.

Szereplők:

Jonathan Peachum, egy koldusbanda főnöke Sipos László Márk

Frau Peachum, a felesége Csonka Szilvia

Polly, a lánya Nagy-Bakonyi Boglárka

Macheath, egy útonálló banditafőnök Major Erik

Brown, London rendőrfőnöke Hajdu Péter István

Lucy, a lánya Mari Dorottya

Szomorúfűzwalter Major Irma e.h.

Máriásmátyás Horváth Ákos

Horogujjújakab Forrai Áron e.h.

Fűrészróbert Szabó Róbert Endre

Kocsma Jenny Kiss Mari

Öreg kurva Poór Éva

Zenekar:

klarinét, saxofon Hotzi Péter, Hotzi Ferenc

trombita Ujhelyi Péter/ Lővey Márk

harsona Nábrádi Szabolcs/ Morvay András

gitár Völgyi Attila/ Domby Bertalan

ütő Vörös Emil/ Skultéty Rita

zongora Maronics Ferenc

Alkotók:

díszlettervező Ambrus Mária

dramaturg Ungár Júlia

zenei vezető Kákonyi Árpád

karmester Maronics Ferenc

jelmeztervező Benedek Mari

mozgás Téri Gáspár

rendezőasszisztens Papp-Ionescu Dóra

súgó Jenei Ági

ügyelő Pados Bernát

fény Kiss Zoltán

kellék Horváth Viktória

hang Simon Zoltán

RENDEZŐ Zsótér Sándor