Neo(n)-val is épphogy élvezhető – a moziaulában villantott a Neo

Képgaléria megtekintése2010.05.18. - 12:00 | mirzatripsa - Fotók: Dart

Neo(n)-val is épphogy élvezhető – a moziaulában villantott a Neo

Szombat este, zuhogó eső, Dunáról fújó szél, ami majdnem Bora. Ennyit az időjárásról, bár még az est alakulásában szerepe lesz, de inkább következzen belföld. Irodalom órának ígérkező este a napszaknak és tantárgynak megfelelő Esti Kornéllal meg kevésbé lírai, de annál dark-abb Neo-val.

Mindjárt az elején ki is lehet lőni az Esti Kornélt, mert bár minden várakozásunk őket övezte, megjelenésükre nem került sor, egyes madarak csiripelés szerint valaki beteg lett. Így kis csoportosulásunk fel is nevetett, mivel közülünk pont valaki beteg volt, így a többiek le is verték rajta az Esti Kornél hiányát.

Így végül is mondhatjuk, hogy a Neo egész időben elkezdett játszani, hisz elmaradt a zenekarok közötti kínos átszerelés, így volt egy hosszú beállás. Csak a közönség nem volt sehol. Az egész estére pontosan ráhúzható az egyszerű, tőmondatos kifejezésmód. Egyszerűen volt mindenben valami megfoghatatlan távoliság, műviség. Közben azért estek be még emberek, talán egy hatvanfős társaságot össze is tudunk kaparni és mindenki úgy tűnt, hogy nagyon jó érzi magát. Akkor még is hol van a hiba. A hiba ott van, hogy ezt a közönséget láttuk már pont elég koncerten ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, teljesen mindegy milyen koncerten, mikor és honnan jön a zenekar, milyen fellépést nyújtanak, mennyivel jobb - rosszabb, mint az eddigiek, teljesen mindegy. Ugyanúgy ugrálnak, tapsolnak minden koncerten, mindenkinek. Ez akár szép is lehetne, vannak, akikben bízhatunk, elindulhatunk bátran koncertre, hisz tudjuk, ők mindenképp ott lesznek, de ez már kezd kicsit fárasztó lenni.

Ez hamis visszajelzés, egy múló bekarmolás, amihez feltétlenül biztosítani kell a következő napra is a következő ivópartnert, meg a következő koncertet. Szóval, ha a Neo-nak már olyan referenciája van, mint amilyen, szinte megható lenne, ha megpróbálnának valamit adni, ami kicsit másabb, mint amikor az ember otthon hallgatja a lemezeiket. A koncertjük most inkább alapzajnak tűnt, mintsem egy ütős bulinak, ami után még másnap is dúdol az ember. Semmi nem változott az évek során, ugyanaz a fénytechnika, ugyanazok a dalok, ugyanazokkal a hibákkal, - erőtlen, hangsúlytalan női vokál, pont ilyen jellegtelen szinti betétekkel - ami miatt már üresnek tűnik az előadásmód. Jellegtelen szintit értsd: nem ötlettelen, hisz a dallam magában szinte tökéj, csak hiányzik a lehengerlő energia. Valami alapvető jópofaság és kritikus szemléletmód látszott kiveszni belőlük.

Az tény, hogy nem egyszerű sportcsarnokok, fesztiválok után egy verébmaroknyi közönség előtt játszani, de azért ez egyrészt várható volt, másrészt azért ennek is megvan a pozitív oldala - pont ilyenkor lenne lehetőség a kísérletezésre, nem lehet hibázni - , harmadrészt életbe lép az egyrészt.

Ezek után, szívesen mondanánk is valami pozitív pluszt, de jelen esetben csak annyira telik, hogy a mikrofonállványnak álcázott neonokat, vagy a neonnak álcázott mikrofonállványokat mókás lomózni. Emellett nagy öröm, hogy az embert mindig hülyerészeg emberek ostromolják semmirevaló szeretethiányukkal, s ami talán az írás témája szempontjából releváns lehet: még mindig jól hangzik a Kontroll zenéjéből az a szám, aminek a vége az a 'shining light, fading away', amiben hirtelen nem lennénk biztosak, hogy elhangzott - dehogyis nem - de ezt azért sikerült hazafelé csendben énekelni.

Szóval aggodalomra semmi ok, azért aki akarja, bármikor jól érzi magát egy Neo koncerten, de azért megdöbbentő, hogy egy Neo szintű zenekarról nem lehet semmit igazán kiemelni, nem lehet semmilyen fordulatról beszámolni, nem lehet egyetlen egy apró kreatív megmozdulást keresve sem kiszúrni. Ez az igazi kiszúrás és csalódottság.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

vidaotone 2010.05.18. - 12:20
ez már sajnos évek óta leírható róluk...