A Herner Ferike faterja - Istendráma egy istenháta mögötti faluban

Képgaléria megtekintése2010.05.20. - 11:45 | Rétfalvi Péter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Herner Ferike faterja -  Istendráma egy istenháta mögötti faluban

Háy János drámájának színházi adaptációját május 15-én mutatták be a Weöres Sándor színház ideglenes otthonában, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kortárs drámát Kelemen Zoltán állította színpadra. Az olykor vicces, alapjaiban azonban megrendítő darabnak az MMIK első emeletén lévő Mesebolt Bábszínház kamaraterme adott otthont.

„Mit örökítünk tovább? Értéktelenséget? Perverziót? Szeretetlenséget? Hogy is állunk Istennel, családdal?" - teszi fel a kérdést Háy János humorral fűszerezett profán istendrámája, A Herner Ferike faterja.

„Mi történik akkor, ha a sorstalan emberek - akik más sorsával szembesülnek - egyszer csak önmagukra lelnek? Ez a tükörkép, saját sorsuk elviselése, fájdalmas és elviselhetetlen lehet. Olyan elementáris dolgok szabadulnak fel, amelyek beláthatatlan következménnyel bírhatnak. A darabnak ugyanakkor van egy másik vetülete is: Magyarország, Európa és a világ is itt tart. Parázsló helyzetben vagyunk, bárki eldob egy "gyufát", annak szörnyű következménye lehet, bekövetkezhet a robbanás, ami tán tisztulást hoz, de az ezt megelőző pusztítás fájdalmas is lehet, ártatlan áldozatok tömegével." (forrás: sajtóanyag, www.wssz.hu)

„A legunalmasabb az, amit pont csinál az ember"

Az első felvonásban az istendráma három kulcsfigurája a cselekményszövés kulcsfontosságú helyszínében, egy árokban mereng az élet mibenlétéről. A jelenetek díszletei minimálisak, azonban hangulatát a színpad háttérében vetített kép teszi színesebbé. A három negyven körüli, elöregedett munkanélküli alkoholista férfi - Herda Pityu (Szabados Mihály), Banda Lajos (Orosz Róbert) és Krekács Béla (Horváth Ákos) - árkot ás, és nyomja a vakert, s mindeközben olyan alapkérdésekre keresi a választ, mint hogy van-e értelme az életnek, és mi a jövője az embernek?

A munkások humoros, és néhol trágár párbeszédéből körvonalazódik egy történet, amelynek köze van Ferikéhez, de hogy pontosan milyen irányt vesz és hogy hogyan is végződik, arra csak a mű legvégén derül fény. Az esemény lassan, mondatról mondatra, színről színre bontakozik ki, követve a szereplőket időben és térben.

A második felvonás első színe harminc évvel korábban, egy rendőr (Endrődy Krisztián) házában játszódik. A díszlet ebben a színben is minimális, négy kopottas szék és egy asztal fogadja a nézőt. Az élőképes háttérnek köszönhetően azonban a jelenet élethű, az időviszonyok remekül felismerhetőek, a jelen és a múlt egymáshoz való viszonyítása nem okoz nehézséget a nézők számára, teljesen bele tudják élni magukat a darab cselekményébe. A jelenet során jól kirajzolódik a szülők között uralkodó konfliktus, amely egyre mélyebb szakadékot váj a család életébe. Ferike iskolai problémái csak tetézik ezt a családi feszültséget, amely egyre inkább kirekeszti a családot a „normális" falusi létből.

„A Ferike gyereke, a kisgyereke a Ferikének."

A felvonás másik szálon futó történetét a Szabó Tibor által a szokásos humorral megformált Papi Jóska köré épült. Jóska a negyven körüli tehenész, akinek családját elragadta a tűz, s akinek mozdulataiban és viselkedésében a néző mégsem veszi észre egyből a tragédia árnyékát, azt, hogy magát okolja a balesetért, és ezért tudja „megjósolni" halálát, amelyet a téli fagy okoz. Egy évvel később ez a momentum juttatja el a dráma főszereplőit a végső megoldáshoz is. A drámai pillanatra, Jóska esetére saját 'intelligens' és humoros magyarázataikkal próbálják megadni a választ arra, hogy jó-e, ha előre tudjuk halálunk időpontját. A felvonás végére körvonalazódik, hogy a rendőrcsalád elköltözött erről az istenháta mögötti helyről, és Herner Ferike (Borbíró András) hobbija a vadászat lett, ami meghozza a darab drámai végszavát, azt, hogy a felnőttként nem látott Ferike gyermeke meghalt.

A színészek játéka könnyed és pontos, Kelemen Zoltán rendezői kézlenyomata érvényesül a szerepekben, de közben mintha a szerepek magukból a színészekből manifesztálódtak volna. Még a legjobb drámai történetet is el lehet rontani rossz szereposztással, de még csak gondolni sem gondolhattunk ilyesmire, amikor láttuk, hogy Szabados, Horváth és Orosz annyira hihetően játszották a részeg munkásokat, hogy megkérdőjelezhető volt a kelléküveg tartalma.

Ezt a darabot a közönség csak a könyvből ismerheti, de tudja, ha elmegy a színházba, akkor a rendező és a szereposztás garantálja a sikert. Akinek esetleg nem sikerült rájönnie a darabból annak eláruljuk, hogy a Herner Ferike faterja maga a Ferike...

Szereplők:

Ifj. és id. KREKÁCS BÉLA / Horváth Ákos
Ifj. és id. BANDA LAJOS / Orosz Róbert
Ifj. és id. HERDA PITYU / Szabados Mihály
PAPI JÓSKA / Szabó Tibor
RENDŐR, a Herner Ferike faterja / Endrődy Krisztán
ASSZONY, a rendőr felesége, a Herner Ferike muterja / Bálint Éva
HERNER FERIKE, a rendőr fia / Borbiró András

Díszlet: Csernai István
Jelmez: Kelemen Zoltán - Varga Alexandra
Kellék: Poór Éva
Súgó: Kiss Lívia
Zene: Dévényi Ádám
Dramaturg: Kelemen Zoltán
A rendező munkatársa: Juhász Ádám

Rendező: Kelemen Zoltán

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás