Fesztiválság és zenesokk - így láttuk a Pannónia Fesztivál első napját

Képgaléria megtekintése2010.05.21. - 18:00 | vorinori - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Fesztiválság és zenesokk - így láttuk a Pannónia Fesztivál első napját

Május 20-án, csütörtökön nyitotta meg népes vendégserege előtt kapuit a 4. Pannónia Fesztivál Várpalotán. A kizárólag hazai fellépőket felvonultató eseményt ezúttal is hatalmas érdeklődés övezte. Így festett az első nap a vaskarika.hu szemszögéből.

Csütörtökön este 7 óra tájban érkeztünk, és a háromszor eltévedős, térdig sárban kepesztős, hatméteres sort igazán türelmesen legyűrős helyszínbe inputálódásunkat követően azonnal élvezhettük a már nem szomjas tömeg vendégszeretetét. Valahogy így: „Aggggyá bort!" Vagy: „Hé, szeinteed bunkó vaok?" De nem válaszoltunk, mert elvonta figyelmünket a szivárványszínű tarajok tömkelege. Ekkor egy fél pillanat erejéig felsejlett bennünk az asszimiláció totális lehetetlensége, de végül nem adtuk fel, és „médiahősként" tovább indultunk.

Kocsival vagy sátorban? Ez itt a kérdés!

Négykerekűvel érkezés esetén a már említett sáros buktatókkal megspékelt pusztában kolbászolás esete állt fent, ámbár pozitívumként elmondható, hogy a parkoló legalább ki volt világítva. A sátorozás meg sátorozás, ehhez nagyon nincs is mit hozzáfűzni, hacsak nem annyit, hogy volt ott biza jó sok hely, meg annál tényleg csak egy picivel több sátor, ahogy az lenni szokott.

Első néhány óránk a következőkkel telt: helyismeret megszerzése, csodálkozás 1., csodálkozás 2. Bővebben: a színpadok elrendezése ideális volt, könnyen megközelíthetőek voltak az egyes helyszínek és elég nagyok ahhoz, hogy n+1 fő elférjen, ahol n="úristen, mennyi ember!" felkiáltással volt jellemezhető. A jegyár a hazai fesztiválokhoz mérten kimondottan pénztárcakímélő volt, ennek ellenére az ételek, italok ára sem rugaszkodott el a valóságtól. Az már más kérdés, hogy a valóság annyit tesz: manapság minden drága. A csodálkozásokról majd később, mert elindultunk nagyszínpadolni PASO-ra, az ámulatot meg otthagytuk pihenni valamelyik padnál. Szabadtér, kiváló fények, jó hangosítás, kezek a magasban, zsiráfok és elefántok meg ennél is magasabban. A Vodafone nagysátorban a Vad Fruttik vadultak, a Kiscsillag csillogott, immár fedett sátorban, ahol szintén nagy gondot fordítottak a színvonalas technikára, na meg arra, hogy soha ne fogyjon el a folyékony kenyér. Sör valóban sok volt, csak Murphy-törvényként a kiszolgálók száma bizonyult igen kevésnek hozzá (mindig több szomjas száj van, mint ahány tele korsó). Miközben mi röpke órákat vártunk italainkra, Lovasiék kihasználták az időt a beállásra. Amikor azt halljuk, hogy „igazi fesztiválhangulat", na, akkor kell a csütörtök esti koncertjükre gondolni. Ők zenélésben, a tinik tombolásban, a sátor pedig nagyfokú páratartalom növelésben tette oda magát.

Ha tankok lennénk, féltünk volna, ugyanis a rendezvény egyik legnagyobb durranása, a Tankcsapda még a biztonságiakat is csapdába ejtette, és jól megmozgatta őket. A Tankok + szélgép + tömeg turmix hatása valahogy olyan volt, mint a F1 + Ferrari + Schumacher kombináció volt anno. Biztos siker, hype-oló tömeg.

Mi az etnot hiányoltuk a felhozatalból, de a punkok, rockerek ezúttal sem csalódtak: Rómeó miután elvérzett, minden bizonnyal a Pokol(gép)-re került. Volt még egy rahedli metal-koncert, hip-hop is, hogy az egyéb más kategóriákat ne említsük, mi meg visszamásztunk sátrainkba, vagy éjjeli kalandtúrára indultunk autóinkat megkeresni.

Mire számítottál?

És most jön a csodálkozás 1. és 2. kifejtése, ugyanis valahol erre is, meg mégsem erre számítottunk. Az átlagéletkor jóval 18 alatt van, az egy fejre jutó piercingek és hajszínek száma pedig jóval 5 fölött. Ez nem lenne önmagában gond, az viszont tényleg elkeserítő, hogy pár órával a kapunyitás után többen voltak azok, akik már nem tudták, hol vannak, mint azok, akik még nem tudták. Elfért volna több szemétgyűjtő is a placcon, de ez nem mentség arra, hogy az otthonról, anyu karmai közül kiszabadult, „kulturálódni vágyó' tinik secperc alatt teletették a helyszínt műanyag poharakkal meg egyéb hulladékkal. Igénytelen - ez volt az első szó, ami a látványról eszünkbe jutott. Nem hisszük, hogy akárkinek is örömet okoz az, ha valaki egy jól megszervezett koncert helyett inkább a fűszálakat nézi meg közelebbről, párszor színeset ásít és mindeközben maga alá...nos, hát szemetel. Aztán másnap délben felkel, és azt mondja: „Egy jó koncert sem volt tegnap este! Mi ez a sok szemét itt? És uhh, milyen büdös van!".

Hová tűnt a mai fiatalokból a kulturáltan, normálisan szórakozás képessége? Mert volt valamikor, az biztos. Így viszont adott egy jó fesztivál, igényes és sokszínű zenei felhozatallal, és egy közönséggel, aki egyemberként tántorog a zenét és a zenére beszívva. Valami nagyon válságban van. Fesztiválság? Mindettől függetlenül az első nap cirka 5-8000 zenerajongójával együtt mi is könnyen asszimilálódtunk a körülményekhez, és zeneileg jóllakott „óvodásként" várjuk a folytatást!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás