Írásunkban nem Jókai életének és életművének leírására törekszünk, ezt már sokan megtették, utána lehet nézni az interneten, inkább néhány érdekességet gyűjtöttünk össze. Ahogy egy régebbi cikkünkben, megírtuk, a Komáromban szülei legkisebb gyermekeként született Jókait Jókay Móric néven anyakönyvezték. Az anekdota szerint egy írótársa, Tóth Lőrinc élcelődésből úgy címezte meg az egyik levelét barátjának, hogy „Jókay Mór úrnak", s mi más lehetett Jókai válasza, mint hogy „Tóth Lőr úrnak". Természetesen utólag már nem tudjuk eldönteni, mi igaz az anekdotából, mennyi a valóságalapja; egy tény, Jókai egy idő után elsősorban Petőfi unszolására a Mór nevet kezdte el használni, és 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, hogy elfedje nemesi származását, vagyis regényeit már Jókai Mór néven jelentette meg.

Családja rendkívüli módon féltette, ami részben gyerekkori betegeskedésének volt köszönhető (12 évesen hetekre ágynak esett, amikor elvesztette édesapját). Az iskola csupán 100 méternyire volt a házuktól, mégis sokáig elkísérték, és amikor már egyedül ment, akkor is folyton visszanézett, hogy a dajka vagy a cseléd figyeli-e, hogy rendben megérkezett, nem történt-e valami baj. [1]A kisfiú Jókai ugyanis sok mindentől félt, többek között a kutyáktól, a szakállas zsidó házalóktól, és rettegett attól, hogy élve eltemetik. Ezért aztán nemigen engedték el, hogy odakint kóricáljon, inkább egymagában játszott, saját maga által kitalált játékokkal. Később persze megbarátkozott a kutyákkal, regényeiben gyakran előfordulnak.

„Klári édes! Nem mondom már hogy „kisasszony". Kérlek igen szépen: ne hazudj énnekem. Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják „hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképpen ugat, ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonyít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás." [2]

Félős, lányos személyisége a környezetének is feltűnt, barátai egy időszakban Móric leányasszonynak nevezték. Egy ilyen gyerek számára mi maradhatott más legfőbb örömforrásként, vigasztalásként mint az olvasás. A kis Jókai falta a könyveket, szeretett álmodozni, és maga is írni kezdett. Több nyelven beszélt, jól tudott németül, latinul, franciául, olaszul, angolul, kilencéves korában megjelent két verse nyomtatásban, tízéves korában versét közölték a fővárosi lapok.

A regények megírása kemény munkafegyelmet követelt, minden nap reggel hatkor kelt, hogy tíz órára elkészüljön az aznapi penzumával. Amikor elutazott valahová, akkor is az otthoni menetrend szerint írt. Mivel 10 órára végzett az írással, a nap többi részét egyéb tevékenységeivel tudta tölteni. Erre a rendszerességre egykori tanára, majd gyámja, későbbi sógora, Vály Ferenc szoktatta rá. Jókai 12 évesen került Vályhoz, aki szigorúan megszabta, hogy a kis Jókainak minden nap ötkor kell kelnie, és hatkor már tanulásra készen kell állnia. Ez segített kialakítani az író saját munkatempóját, melyet egész életén át megőrzött. A legenda, mely szerint Laborfalvi Róza bezárta volna Jókait, hogy ne jöhessen ki a lakásból, amíg a napi adagját meg nem írta, hamisnak bizonyult, hiszen felesége halála után is folytatta ezt az életmódot. [3] Rengeteg dolog érdekelte: tornázott, vívott, lőtt, rajzolt, festett, elefántcsontból kis szobrokat faragott, szőlészkedett, gyümölcsöt termesztett, értékes tengeri csigákat gyűjtött lelkesen, 8 cm-es távcsövével rendszeresen kémlelte a csillagokat.

Jókai szerelmi élete legalább annyira kalandos volt, mint a regényei. Első házassága Laborfalvi Rózával, az ország ünnepelt színésznőjével, a leányanyával (a házas Lendvay Mártontól született gyermeke) nagy vihart kavart. A 8 évvel idősebb Rózával való kapcsolatán anyja annyira felháborodott, hogy még az örökségből is kitagadta, Petőfi pedig a barátságuk megszakítását vette fontolóra, egyes források szerint úgy összevesztek, hogy nem is békültek ki soha többé. Jókai anyja később elfogadta Rózát, sőt még a lányának is nevezte a korábban megvetett menyét.

Jókai és Laborfalvi Róza megismerkedése is romantikus körülmények között történt a legenda szerint. Laborfalvi Róza 1848. március 15-én, a forradalom kitörésének napján Katona József drámájának női főszerepét játszotta egy díszelőadáson, amikor Jókaival megismerték egymást.

Mikszáth Kálmán így ír erről:

„A forradalmár előtt egy királyné (állt). Gertrudis. A legszebb Gertrudis Magyarországon.

Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól." [4]

Más feltételezések szerint már jóval március 15-e előtt ismerték egymást. Egy a lényeg, végül mégis összeházasodtak. Kezdetben Róza fizetéséből éltek, ezért aztán az asszony ellentmondást nem tűrően irányította a közös életüket. Egy legenda szerint ez esetenként odáig fajult, hogy az író csak akkor kapott enni, ha bemutatta feleségének az aznapra tervezett mennyiségű munkát.

A házaspár szeretett Balatonfüreden tartózkodni, villájukban gyakran fogadtak vendégeket, nemcsak Róza, hanem Jókai is szeretett főzni, Kakas Márton álnéven recepteket is írt. Kedvelt ételeik közé tartozott a hal (három-négyféle módon is elkészítették), valamint a paprikás csirke, a főzelékek és a töltött káposzta.

Jókai második felesége, Grósz Bella 54 évvel fiatalabb volt nála. 1897-ben egy tavaszi napon Jókai lakásába bekopogtatott egy fiatal leány. Remegő hangon adta elő, hogy olthatatlan vágy űzi a művészi pályára, színésznő akar lenni, hivatást érez magában, de a szülei szegények,  és nem tudják érte a színiiskolai tandíjat fizetni. Viszont ha a méltóságos úr meghallgatná a szavalását és méltónak találná, vegye pártfogásába, és nagy befolyásával segítse előre művészi tanulmányaiban. Jókai hátradőlt karosszékében és Nagy Bella elszavalta a Tetemre hívást. Mikor befejezte, Jókai fölkelt, és homlokon csókolta a lányt, ettől fogva pedig nem szűnt meg figyelemmel kísérni fejlődése útját. Bejuttatta a Nemzeti Színházba ösztöndíjas növendéknek, majd amikor tanárai nem voltak meggyőződve az elhivatottságáról, Rákosi Szidi iskolájában szerzett neki tandíjmentes helyet.[5]

A 74 éves írónak az akkor 20 éves, zsidó származású színésznővel kötött házassága szintén nagy port kavart, még Mikszáth is elvitatta az idős ember jogát az önálló döntéshez, Jókai-életrajzában agyalágyult betegségnek nevezi. A pletykák és botrányok ellenére az író és Bella öt évig éltek boldogságban, sokat utaztak.

Az író életének 80. évében tüdőgyulladásban hunyt el. 2003 nyarán kisbolygót neveztek el róla, amely kb. 4-5 km átmérőjű és 5,54 év alatt kerüli meg a Napot.

[1] https://www.veol.hu/helyi-kultura/2018/02/kalandos-mult-jokai-elore-dedikalt-fotokkal-setalt-fureden

[2] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Jokai-jokai-mor-osszes-muvei-1/sarga-rozsa-138A2/ii-138C7/

[3] https://www.gyogyhir.hu/cikk/3809/Jokai-Mor-a-sors-kegyeltje

[4] https://wmn.hu/kult/57312-hangos-botranyok-felrelepesek-es-sirig-tarto-szeretet--ilyen-volt-laborfalvi-roza-es-jokai-mor-hazassaga

[5] https://irodalmijelen.hu/05242013-0951/jokai-masodik-hazassaga