Szokatlan és különleges előadás a Horváth Csaba által rendezett Kivilágos kivirradtig, melyben fontos szerepet kap a mozgás, a tánc, az ének és a zene, vagyis igazi fizikai színházi produkcióban részesül a közönség. A fizikai színház a test fölötti uralomra épül, melyben a cselekmény nem csupán a szövegen vagy annak értelmezésén alapul, hanem az események és a karakterek jellemének megértéséhez a mozgás, a mozdulatok kidolgozottsága, sorrendje vagy éppen hirtelen megszakadása is nélkülözhetetlen, mivel a mozgásformák információt közölnek. A Kivilágos kivirradtig ilyen produkció, a tánc, a pontosan megkoreografált mozdulatok, a népdalok nem aláfestik vagy kiegészítik a mondanivalót, hanem kulcsot adnak a megértéshez. A színpadra vitt regény Móricz Zsigmond dzsentri világát tárja elénk, szereplői bolhaként ugrálnak a magyar jólét komondorában, evés, ivás, kedélyes anekdotázás tölti ki a mindennapjaikat, megragadtak a saját buborékjukban, miközben a valódi élet elsuhan mellettük. Bolhalétüket kihangsúlyozza fürge szaggatott mozgásuk és a doromb. S mit tesz a dzsentri, ha megtudja, hogy addigi élete véget ért, a változás szele őt sem kerülheti el, bármennyire is szeretne a múltban ragadni? Mulat. Mulat, amíg van mit enni, inni, mulat, amíg be nem köszönt a hajnal, a kijózanodás pillanata.

Doby István jószágigazgatót (Szerémi Zoltán) elbocsájtják állásából, a gróf másnak adja bérbe a birtokot, olyannak, aki üzleti vállalkozással felvirágoztatja majd. Ez azt jelenti, hogy neki és családjának a házból is ki kell költöznie. Doby felesége (Bálint Éva) bármennyire rátermett és határozott asszony is, nem tud tenni a változás ellen. István napra gyűlik össze a társaság, Doby gyerekei, rokonok, ismerősök, ki-ki a maga jelentőségének és igazának tudatában. S hiába a rossz hír, az ünneplést akkor is meg kell tartani, egy dzsentri akkor is úr marad, ha sorra kopik el a remény.

A darab azonban nemcsak ennek a múltba révedő társadalmi osztálynak a görcsös kapaszkodásáról szól, jóval mélyebb kérdéseket feszeget. Megjelennek a faji előítéletek, vajon megfelelő parti-e, aki zsidó származású, egyáltalán emberszámba lehet-e őket venni, merül fel a dialógusok során a karakterekben. Párkapcsolati kérdések is előkerülnek, ki hordja a nadrágot a házasságban? A férfiak mind egyformák, jelentik ki a nők, a férfiak pedig azt vallják, hogy az asszonnyal nem jó ujjat húzni, úgyis mindig elérik azt, amit akarnak. Móricz 1924 januárjában kezdte el írni ezt a regényét első házassága széthullásának idején, zaklatott évek után, Simonyi Máriával ébredező szerelme idején.

Horváth Csaba rendezése egyrészt visszaadja Móricz Zsigmond 1898-ben játszódó regényének hangulatát, a keserédes, olykor humoros, átéléssel előadott népdalok, a néptánc a dzsentrivilág életérzését tükrözik vissza, másrészt az öltönyök, a csiricsáré ruhák, pulóverek, csillogó női ruhák elárulják, hogy ez a történet akár napjainkban is játszódhatna, és nem nélkülözik a groteszket, az abszurditást sem. A dínomdánomon nem valódi ételek vannak jelen, pattogatott kukorica szimbolizálja a dőzsölést, mellyel ugyanúgy teli lehet tömni a bendőt, szét lehet dobálni a levegőben, hogy indulatok kifejezője legyen, vagy akár hóeséssé váljon. Kiemelt szerepet kapnak a népi motívumos virágmintás tányérok, melyek az étkezési funkción kívül erotikus tartalmat közvetítenek a megfelelő testrészre helyezve, órát szimbolizálnak, és egyéb gondolati tartalmakat fejeznek ki.

A Kivilágos kivirradtig koncentrációt és ügyességet igénylő művészi kompozíció, a közreműködők részéről kemény munkáról és felkészülésről tanúskodik. Mozdulataik kidolgozottak, összeszokottak, és élvezik is, amit csinálnak. Mivel sokszereplős darab, lehetetlen mindenkit egyenként kiemelni, de mind a Weöres Sándor Színház tagjai, mind a Forte Társulat tagjai szívvel-lélekkel belevetik magukat az előadásba. Annusban, Dobyék kisebbik lányában (Mari Dorottya) ott vannak a bolhaszerű mozdulatok, mégis nőies marad, a jegyzőben, Frici férje (Fehér László) érezzük az asszony szorításában való vergődést.

Ajánljuk a Kivilágos kivirradtig című produkciót mindazoknak, akik szeretnének egy nem csupán dialógusokra épülő darabot látni, akik kedvelik a mozgást, a népzenét, a nem hagyományos elődaói stílust, és azoknak is, aki kíváncsiak az újszerű előadásmódra.

Szereplők:

Alkotók:
jelmeztervező Benedek Mari
díszlettervező Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán
dramaturg Tóth Réka Ágnes
kellékes Pulai Anikó
hangosító Simon József Zoltán, Joós Márton
világosító Kiss Zoltán
súgó Jenei Ági
ügyelő Győrváry Eszter
rendezőasszisztens Ostyola Zsuzsanna

RENDEZŐ Horváth Csaba