Első körben talán érdemes tisztázni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Szent Iván éjjelén (június 24.) nem az év legrövidebb éjszakáját élhetjük át. Hiába ünnepeljük ezt ezen az éjszakán, meg még egy csomó mást is, az igazi nyári napforduló idén június 21-én volt.

A magyarázatot a csillagászatban kell keresni: a kétféle időszámítási mód, a tropikus (a Földhöz viszonyított Napállás) és a tényleges naptári évek közötti különbség, illetve a naptárreformok miatt korábbra csúszott a leghosszabb nappal dátuma. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete régebben valóban június 24-ére esett, de az eltolódás miatt három nappal korábbra, június 21-ére került.

Szent Iván éjszakája, ha nem is a legrövidebb, viszont a nyár legizgalmasabb éjjele. Népszokások, hiedelmek garmadája kapcsolódik ehhez a titokzatos ünnephez. A nyárközép napja szinte az összes európai kultúrában szorosan kapcsolódik a Naphoz, a fényhez, pontosabban a fénynek, az életnek és a világosságnak a győzelméhez a sötétség, az elmúlás és a gonosz erői felett.

Tűzvarázs

Nem véletlen, hogy a Szent Iván-éji hagyományok, rítusok középpontjában éppen a fényhozó tűz áll. A pogányok legfőképp a tűzzel segítették a világosság harcát a sötétséggel szemben. A falvakban, városokban hatalmas örömtüzek égtek, de nem volt ritka a dimbes-dombos vidékeken lángoló kerekek legurítása egy-egy magaslatról.

A tűz átugrálásához is több hiedelem kötődik. Szerelmi ügyködés folytán a szerelmeseknek együtt vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat. De a tűzet kézen fogva átugró szerelemesek a tűz termékenységet is hozhatott. Sőt, van olyan mágikus bűbáj is, amely szerint, ha a furfangos leányzó a kiszemelt gatyamadzagját megszerezte, amit utána elégetett, örökké magához láncolhatta.

De tartja magát az a hiedelem is, ha egy cetlire olyan dolgokat írunk fel, amelyektől meg akarunk szabadulni - pl. szegénység, rossz gondolatok - a Szent Iván-éji tűzbe dobva, mindez a múlté lesz. De fordítva is működik: ha pozitív kívánságokat, életcélokat tartunk a lángok fölé, azok is valóságokká válnak. Vagy nem. De legalább reménykedhetünk benne.

Növények, gyümölcsök mágikus ereje

Úgy tartották, hogy a Szent Iván-i tüzek egészségvarázsló jelleggel is bírnak. A tűzbe vetett almáról például azt gondolták, ha valaki eszik belőle, nem betegszik meg. Az asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, és ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Sőt, állítólag Szent Iván varázsos éjjelén még a gyógyfüvek is megszólalnak, és elárulják az arra érdemeseknek titkaikat. Hogy melyek voltak a legfontosabb szentiváni füvek, és milyen mágikus erőt tulajdonított nekik a néphit, ebben a cikkünkben olvashatsz erről érdekességeket.

A néphit szerint ezen a varázslatos éjszakán bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A vágyak teljesülnek. Vigyázzunk hát, mit kívánunk. Előbújnak rejtekhelyükről a manók, boszorkányok, tündérek, koboldok és mindenféle csodás lények. Álom és valóság összekeveredik. E különös, bűbájjal, delejjel meghintett éjszakának talán az egyik legszebb összegzése és bemutatása, Shakespeare Szentivánéji álma. Ajánlott mű, nem csak Szent Iván-éjszakára.

Szent János miért Szent Iván?

A Szent Iván-éj egy meglehetősen régi ünnep, mely a kereszténység előtti pogány időkig nyúlik vissza, mely jeles napra a keresztény egyház is talált egy „becsatornázási" megoldást. A források szerint az i. sz. 5. századtól találhatunk említéseket a Szent Iván-éj és Keresztelő János születésének együttes ünneplésére. Az Iván név pedig a régi magyar „Jovános, Ivános" alakból ered, illetve a János névnek szláv formájából. Így már érthető, hogy a Szent János havának Szent János éjszakája az nem más, mint Iván napja június hónapban: 24-e.