Megint jó idő - szerencsére még nem kánikula -, és megint kitűnő vérbeli hard bop fogadta a jazz rajongókat csütörtökön este a Lamantin Klubban. Nem csoda, hogy zsinórban az ötödik alkalommal is a jó 200 ülőhellyel rendelkező helység nézőterén jó néhányan állni kényszerültek. Azaz a teltház állandósult a Lamantin Jazz Fesztiválon.

Mint kedden, most is ének-gitár duó állt elénk előzenekarként. A budapesti Seres Laura és Bédy Levente mutatkozott be négy dallal. Levente precíz kíséretével Laura nagyot énekelt nekünk: mélyen búgó, telt mezzoszopránja semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Volt benne valami gospeles, négeres hangszín. Az énekesnő készen van, az allűröket, a pózokat ráér később is felvenni. A dalok: Angel Eyes Ella Fitzgerald műsorából, az Insensatez (How Insensitive) Carlos Antonio Jobimtól, a Blue Monk Thelonioustól és végül Diana Krall repertoárjából a Devil May Care.

Amikor a múlt héten előkészültem az eheti programokra, előbányásztam néhány CD-t a lemeztáramból. Többek között Tony Lakatos and His Friends c. válogatásalbumát, melyben 1976 és 82 közötti rádiófelvételeit lehet hallani, azaz 18 és 24 éves kora közöttieket! Egy másik volt Joey DeFrancesco Live with George Coleman 2007-es koncertalbuma, mivel kíváncsi voltam arra, hogyan szól a szaxofonnal a Hammond orgona. Hogy gitárral hogyan, azt számos hanghordozóról már ismertem. Nos, hasznos volt a felkészülés: alapozni lehetett meghallgatásunkra.

Lakatos Antal a fúziós jazz divatjának időszakában, a Kis Rákfogóban, Füsti Balogh-gal együtt kezdett 1976-ban, akkor még 18 évesen. Majd egyre foglalkoztatottabb zenész lett, fesztiválról-fesztiválra, rádiófelvételeken keresztül külföldi fellépésekre járt. Mint sok pályatársa, ő is külföldre, jelen esetben Németországba tette át székhelyét 1981-ben. Itthon Frankfurtban, otthon Budapesten vagyok - idézzük. A világ nagy jazzereivel játszott együtt, így Randy Brecker-rel, Art Farmerrel, és Toto Blanke-val, Al Foster-rel, Trilok Gurtu-val egy csapatban is. A briliáns technika, a biztos tudás és a sok évtizedes tapasztalat a nyitja állandó sikerének.

A Tony Lakatos Organization felállása: a dobogón balra „építették fel" Jean-Yves Jung B-3-as Hammondját és Leslie- ládáját, középen a szintén francia Jean-Marc Robin dobos ült. Jobbra a színpadon elől állt a fiatalos megjelenésű szólista, Tony, szalmakalappal a fején. A Blue Chili c. sajáttal kezdtek: sodródott a swing ritmusa, dobogott a lábunk. Tony tenorszólója után Jean-Yves mutatta meg nem mindennapi tudását: bizony, a hétfői Hammond-hangzástól jócskán a jazz felé ment el a muzsika. DeFrancesco, a jelenleg a trónról még le nem taszított világelső Hammondos mesteri dallamvariációi tűntek elő, majd erősödött a dinamika. Robin egyre hangosabban ütötte dobjait, az extázisig fokozva a ritmust a végére. Egy nem saját szerzeményben sztenderdeztek egyet a trió tagjai, főként az orgonista imprózott hosszan és káprázatosan, majd megint Lakatos-szerzemény következett, a Back Stage Love, a modális jazz ismérveivel. Mintha egy rajzfilm kísérőzenéjét hallhattuk volna. A When I Fall In Love c. balladában a témát Lakatos fújta be teli emócióval, fátyolosan, majd hangulatában szólt szólója is. Jung is megmutatta, hogy a lassú számokban lehet igazán szép dallamokat rögtönözni lágyabb hangszínre állított Hammondján. A végén a megvariált dallamot ismét Lakatos fújta el "szerelmes" hangulatban, immár szólóban. Hogy mikor vett levegőt...?

A szabadabb dallamú, összetett ritmusú dalt, mely ez után következett, a főnök vitte el a hátán: time-jai nagyon jók voltak, tempója maga alá gyűrte a hallgatóságot. A Devil May Care c. nóta dobszólóval kezdődött. Az inkább egy szérűskert csőszének, mint jazzdobosnak kinéző Jean-Marc egy cinnel rendelkezett több hangszerrel arzenáljában, mint a tegnap este hallott Csízi Laci, de ő is csodát tett: szédületes technikával, stabil alappal, és ördögi dinamikával a szám közepén megszólaltatott rögtönzésében is. Hozta a nyolcakra a szaxofonos is: az elérhető maximumot kihozta hangszere hangterjedelméből hosszú virgájával. Az utolsó szám, a Zoot Suits nyers bop szintén Lakatos legfrissebb CD-jéről való, és a '30-as évek gengsztervilágának hangulatát idézte a magasan szárnyaló tenor- , és a jobb kézzel játszott, fúgaszerűen villámgyorsan fel-alá szökdöső orgonaszólókkal. A közönség erőteljes tetszésnyilvánítására a betervezett ráadásszámmal, a közismert Dave Brubeck Take 5-al ráadásoztak a trió tagjai. A dob hozta a monoton vonatzakatolást, és erre adta magát, hogy mindkét szólista elemében legyen újra. A nem csillapodó tapsviharnak köszönhetően a nem betervezett második encore, a tegnap említett Cedar Walton (Jazz Messengers) vérpezsdítő száma, a Bolívia lett. A(z egyébként az orgonán hozott) basszus kezdett, majd mindkét szólista a közönség biztatására fokozott jókedvvel, mosolyogva zenélt egy-egy izgalmas szólót a végére. Lakatosék bizonyították aznap este, hogy a jó jazzhez nem kell sok zenész: kevesen is tudnak sokat adni!

Eddig ez történt a Lamantinon:

Vad bebopot sodortak a Lamantin Klubban - Art Blakey emlékkoncerttel folytatódott a Lamantin Jazz Fesztivál

2023.07.06. - 15:15 | Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István

Amikor Jack Kerouac regényhőse, Dean Moriarty bekapcsolta a kocsijában a rádióját, és barátnője nem zaklatta éppen, akkor ráfigyelt az abból szóló zenére, az Úton, Denver és Los Angeles felé. Mindig vad bebop szólt. Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk, Art Blakey. Akkor, az '50-es évek elején ez volt a divat a jazzben. A jazz egyik virágkora. Most ugyan nincs virágkor, de jazz van, és hát fel lehet idézni a virágkorokat. Ezt tette az Art Blakey Tribute Band is a szerdai koncertjén.

Nincs mese, megjött a cirkusz - A László Attila Fusion Circus koncertje a Lamantin Jazz Fesztiválon

2023.07.05. - 18:00 | Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István

Kedd este is tele lett a színház klubja elkötelezett jazzrajongókkal, nyájas sznobokkal és kísérletezőkedvű, becsöppent érdeklődőkkel. Jó tendencia, hogy a Lamantin fesztiváloknak köszönhetően évről-évre hízik az első kategóriába tatozók száma. És mi más, ha nem ez a cél!?

Forró hangulat a Lamantin Jazz Fesztivál Blues Napján (videókkal)

2023.07.04. - 13:15 | Gróf István - Fotó: Büki László, Gróf István

A mindig őrületes hangulatú Blues Nap most is talpra ugrasztotta a fesztivál közönségét. Hétfőn a Hammond orgona osztrák virtuóza, Raphael Wressnig varázsolt fül- és talpcsiklandozó groove-okat a the Soul Gift Band muzsikusaival. Kőkemény soul-funk hangtérítést kapott a Lamantin Klub eleinte visszafogott, majd fokozatosan feloldódó közönsége. Póló nem maradt szárazon, fül nem maradt kielégítetlen, Wressnig pedig hozta a showelemeket is, amit már megszoktunk és vártunk is tőle: szájjal orgonálást és orgonaszekrényen csörgődobozást. Mulatság volt a javából, amiről két videót is készítettünk.

A tanárok koncertjével elkezdődött a 23. Lamantin Jazz Fesztivál

2023.07.03. - 02:00 | Büki László