A Zempléni-hegység legmagasabb vidékét, a Milic-csoportot már felfedeztük előzőleg, most a környékén tettünk egy kalandos túrát, amit Magyarország egyik (ha nem a) legészakibb falvából indítottunk. Pusztafalu valódi kis ékszerdoboz, a faluba vezető út elsőrangú és csodás rálátás nyílik róla Füzér várára. Kis székelykapun érkezünk be a településre, aminek főtere márciusban épp felújítás alatt állt, de egy épület már a feliratával és a parkolási lehetőségével is szemmágnesként működött: a Múzeum Kávézó. Egy 200 fős kis faluban múzeum és kávézó? Bizony ám, de erre még visszatérünk.

Ahogy a térképen néztük, a jelenlegi országhatárok mellett talán a legészakibb településünk Pusztafalu (Lászlótanyát nem számítva), bár nem az ország legészakibb pontja. Pusztafalu mindig is Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1920-ban a falu 2/3-át Csehszlovákiához csatolták, amivel együtt járt az is, hogy a Zemplén legnagyobb tavát, az Izra-tavat is elvesztette a település, ma Szlovákiához tartozik.

Remek úton, egy kis faragott kapun át érkezünk Pusztafaluba

Ez volt túránk egyik úti célja, ami közben folyamatosan változott, hiszen a falutól kb. 3,5 km-re levő tavat könnyű sétával hamar elértük. A túrát a már említett Múzeum Kávézó mögött vezető aszfaltútról indítottuk a K□ jelzésen, itt tábla is jelzi a tó irányát. Egy idő után murvásra váltott az út, amin haladva balról a Tolvaj-hegy tömbje bukkant elő a lombjukat hullatott fák közül. Hamarosan elértük a Tilalmasi pihenőhelyet, mely a határokon átívelő Nagy-Milic Natúrpark tanösvényének egyik állomása is.

Az erdő szélén elértük az államhatárt, a jellegzetes szlovák „kalapos" útjelzőtábla infója alapján a K jelzéseket követtük. A következő elágazásnál értük el a Bodnár-forrást (426 m) és egy pihenőhelyet, a K jelzéseket követve kissé jobbra tartottunk, majd egy újabb elágazásnál a bal oldali ágat választva, immár a K és a hozzánk csatlakozó Z jelzésű úton pár perc alatt kiértünk a szép fekvésű Izra-tó (448 m) partjára.

Az Izra-tó

Az erdei források táplálta 3,7 hektár területű tó a környék népszerű kiránduló célpontja csónakázási, horgászási lehetőséggel, nyári melegben még fürdeni is lehet benne, bár vize meglehetősen hideg. A parton egykor retró hangulatú büfé kiégett romjai jelzik, valakik, valamikor, valamiről nem tudtak békés megállapodást kötni... A romok alatti stégekről horgászok dobták be a csalit a világ legtermészetesebb módján, ők biztosan hozzászoktak már ehhez a látványhoz, amire a messziről jött rácsodálkozik. A tavat körbejárva büfét is találtunk, mivel március közepét írtunk ottjártunkkor, az ott tartózkodó - vélhetően - üzemeltetők szlovákul közölték, hogy zárva vannak, és mutatták is a szlovák nyelvű táblát, amire valószínű, ugyanaz lehetett írva, mint amit mondtak... Pedig mi próbálkoztunk angolul, németül, a magyar világnyelvről nem is beszélve - sikertelenül. Így hát nie burger, nie hotdog, nie pizza... Maradt a séta, ám a nem igazán turistafogó tó sok látnivalóval nem kecsegtetett, ezért a kellemes tavaszi időben tovább haladtunk a romépület mögötti turistaút-csomópontban a P és az S jelzés irányában, a Malá Izra felé.

Az ösvény néhány hétvégi ház közelében szép bükkösben kígyózott, átkeltünk egy patakon, majd kissé benőtt csapáson, számos kidőlt fán keresztül, ám szép bükkerdőben értük el a következő elágazást. Néha nagyon kellett figyelni, merre visz tovább az út, az avartakarós, csapadéktól laza talaj pedig külön izgalmakat rejtett. A S jelzés jobbra tartott, mi balra mentünk tovább a P jelzésű úton, mely egyben az E3 hosszútávú túraútvonal is. Rövidesen kiértünk a Kis-Izra-tó elmocsarasodott „tavához", ahol egy valóban földöntúli vidékre toppantunk. Ez a lápos, fákkal benőtt tó hasonló, mint a bakonyi Hubertlaki-tó, csak jóval kisebb. Legszívesebben az egész napot itt töltöttük volna, de március közepe lévén, 17 óra körül már vissza kellett volna érnünk a kávézó előtt parkoló autónkhoz, hogy ne sötétedjen ránk a visszaúton.

Ő meg a kistesó, a lápos Kis-Izra-tó

Így hát egy gyenge 10 percet töltöttünk a tónál, majd a nedves, sáros környezetben balról megkerültük a benőtt tavat, és a P jelzéseket követve megkezdtük a kapaszkodást utunk végső célpontjához. Hangulatos bükkösben, kényelmes úton bukkantunk ki a Kopáska-vadászház (620 m) előtti réten. Ez volt túránk végpontja, innét tovább visz az út a Kis- és Nagy- Milic felé, amiket előzőleg már megmásztunk. Érdemes a vadászház túloldalán levő „teraszra" átmenni, innét káprázatos kilátás nyílik a felvidéki Zemplén tájaira.

Igencsak ki kellett lépnünk, hogy ne sötétedjen ránk, leginkább azért, hogy a Kis-Izra-tó előtti "erdődzsumbujban" még megtaláljuk a túrautat - szlovák barátainknak nem erőssége a jelelés... Végül leértünk a kávézóhoz, kellemes fáradsággal a lábunkban, és az igazi meglepetés csak ekkor ért minket: késő délután volt már, de inkább kora este, ráadásul vasárnap. Ez így együtt egy 200 fős kis falu kávézója előtt meggyőződés nélkül is evidens, hogy bezárt már. Délben (!), amikor a túrát indítottuk, még nyitva volt, és volt minden is! Az épület eleje helytörténeti múzeum, a kávézó része ezen túl van, de meglepetésünkre nyitva volt! Be is dobtunk egy jó meggysört, és búcsút intettünk a Zemplén kis ékszerdobozának, Pusztafalunak!

A túrát és a Múzeum Kávézót is meleg szívvel ajánljuk mindenkinek! 

Részletes túraút: https://tervezo-light.heyjoe.hu/#14/48.5599/21.4885/freemap-turajel 

Magasles a Kopáska vadászház előtt

Fotóink 2023. március 19-én készültek

Könnyű túra a Zemplén tetejére - A Nagy-Milic és a kis-milici Károlyi-kilátó

2022.07.08. - 01:15 | Büki László 'Harlequin'

Ha nem Füzértől akarsz a Kéktúra útvonalán felérni, hanem kényelmesebb, ám mégis látnivalókban gazdag útvonalon szeretnél a Zemplén tetejére jutni, van egy komfortos tippünk! S ahogy utánanéztünk, mások is bejárták már ezt az utat előttünk.

Magyarország legészakibb pontján jártunk. Vagy majdnem.

2022.12.31. - 00:20 | Büki László

Ha Hollóháza környékén járunk, a Lászlótanyáig kiváló minőségű aszfaltúton jutunk el. Innét indítjuk túránkat a Szent Erzsébet-út és a Kéktúra közös szakaszán, majd a határon haladó zöld jelzést követve érintjük Magyarország legészakibb pontját, ami felett a sziklás gerincről már Kassára és a Kárpátok koszorújára nyílik kilátás.