Na idő, ezt add vissza - Vida Gábor írásai: Kié a föld, szomszéd uram? - Trianon kapcsán omlasztunk

2011.08.08. - 02:45 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Na idő, ezt add vissza - Vida Gábor írásai: Kié a föld, szomszéd uram? - Trianon kapcsán omlasztunk

A történelmet mindig a győztesek írják, és ez ezután is így lesz, amíg ember él a földön és háborúzik. Márpedig amíg lesz, addig harcol, öl, butít és nyomorba dönt. Évezredes Kárpát-medencei tartózkodásunk egyik legnagyobb vereségét-veszteségét nem csatamezőn szenvedtük el, hanem íróasztalnál, nagyhatalmi játszmában, innen nézve igazságtalanul és vérlázítóan, más szemszögből előre kiszámíthatóan, félelemből, bosszúból, és haszonért.

Állítólag a török iskolákban azt tanítják, hogy egy időben a törökség vendégségben volt magyar testvéreinél másfél évszázadig, míg mi még az átkos-rendszer könyveiből török hódoltságként tanultuk meg mindezt. Ez csak azért érdekes most és itt, mert rávilágíthatunk arra az egész emberiséget érintő hazugsághalmazra, amit történelemnek hívnak. Minden országnak megvan a saját egyetemesített történelme, amit minden polgárának kutya kötelessége elfogadni, akkor is, ha az igazságérzete kemény gyomrosokkal tiltakozik az ellen, hogy ezt elfogadja, de persze az ember inkább állja az ütést, mintsem hogy kiközösítsék a sajátjai, netán lehazaárulózzák. A történelemkönyvet végiglapozva - bármelyiket a világon - sehol nem találkozhatunk olyan kitétellel, amelyben azt olvasnánk, hogy nem a győztesnek volt igaza, ergo nem ő volt a jó a pályán. Hisz ki mondaná azt, hogy én voltam a rossz, de én nyertem és kész. Nem, a győztes mindig a jó, hisz ki merne egy győztessel ezen vitázni. Tökéletes példa erre '56 is, hisz utána harminc évig azt sulykolták belénk, hogy ez ellenforradalom volt, és Nagy Imréék szemét hazaárulók voltak. A rendszer mindig a saját malmára hajtja a hazug vizet. Ha Vietnámban az amcsik nyertek volna, ők lettek volna a jófiúk, ha Hitler Németországban győzedelmeskedik, akkor most egy más világban élnénk, igaz vélhetően sokak közülünk nem élnének, és folytathatnánk a sort a "mi lenne, ha" tárgykörrel napestig. De az emberiség továbblép mindig, a törikönyvet kiadatja a hatalom, az emberek elfelejtik a borzalmakat, hisz minden csoda három napig tart, vagy mégsem?

Van ugyanis egy szittya nép, ezek a magyarok, idejöttek valami távoli helyről, melyet máig senki nem tud még megközelítőleg megjelölni sem. Olyan nyelven beszéltek amilyet még senki sem hallott, és amelyen nyelvészeknek csorbul ki a bicska éle máig is. Fogták magukat, elfoglalták Európa legközepén ezt a gyönyörű tisztást, néha felpattantak fürge apró lovaikra, és betörtek a földrész belsejébe, lenyilazva mindenkit, aki az útjukba került. Aztán amikor ez már nem mehetett tovább, szépen lassan kezdtek beolvadni, magyarosan divatos szóval élve integrálódni. Klikkesedős egy fajta, békében még akkor is törzsi villogtak, amikor már nem is voltak törzsek. Ha azonban külső ellenség támadt rájuk egyből összefogtak, igaz mindahányszor bajuszt akasztva egymással is, de így is sok száz évig megőrizték, amit megszereztek. Nincs a történetükben olyan egybefüggő száz év, amikor vagy egymással, vagy valami külsőssel ne csatáztak volna. Egyszerűen erre születtek, kalandra, csatára és szabadságra. Csakhogy a nem tudni hol földről érkezettek, nem tudni hol földön nem ütköztek volna akkora ellenállásba, és ellenszenvbe, mint ezen a teljesen más népekkel benépesült Európában. Mert hiszen addig jól jöttek, amíg megállították a tatár hordákat - más őket nem is tudta volna -, majd az irgalmatlan török seregeket úgyszintén, azonban amikor összeálltak sógorékkal, és Osztrák-Magyar Monarchiát alakítottak, az már túl sok lett mindenkinek. Európa legerősebb állama lettek úgy, hogy míg a lúdtalpas labancok is elhitték azt, hogy a magyarokkal az oldalukon, majd jól meghódíthatják a világot. Bevették a buliba a porosz rokonságot, és csináltak egy elég nagy tüzet, amit nem sikerült életben tartani, a világ többi népe körülállta és jól lepössentette. Majd vélhetően összedugták a fejüket és kiókumlálták, hogy biztos nem a sótlan osztrákok csinálták itt a balhét, maximum csak a fát hordták az olvasztóba. Meg amúgy is veszélyesek ezek a szittyák, hisz állandóan balhéznak, semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak, a saját fejük után mennek, úgyhogy jobb lesz, ha kicsit megnyirbáljuk a büszkeségüket határozottan. Ma kilencven éve - természetesen magyar árulással ismét -, aláírták azt a szerződést Franciaországban, amely majd egy évszázad után sem engedi ezt a makacs népet nyugodni, és amely egyértelmű okozója volt annak, hogy ez az ország és nép alig húsz évre rá, ismét beleugorjon egy még véresebb háborúba, ahonnan ismét vesztesként került ki, tehát ismét ő lett a rossz. Mocsok ez a történelemtudomány innen nézve, meg szerencsénk sincs sose. Ma, amikor ismét nagyon rossz idők járnak felénk, elég csak kimondani az általunk legjobban gyűlölt nevű külföldi helységnevet, a fél ország máris habzó szájjal utálkozik a szemét világ ellen, és fogadkozik, hogy bármi is lesz, de ezt a szégyent lemossuk, ha addig élünk is. Márpedig csak addig élünk.

Mi magunk elutasítjuk eredendően a globális világrendet, mert ugyanakkora utópia, sőt bolygószintű átverés-show, mint a kommunizmus volt, ha nem nagyobb. Be kellene látnunk azonban végre, hogy még mi sem vagyunk akkora császárok - soha nem is voltunk -, hogy a világhatalmak egy majd százéves döntésre visszakanyarodjanak, és azt mondják: bazze tévedtünk, ez visszajár nekik, mert jó srácok ám mégiscsak. Hisz akkor nyugodtan mondhatnák a palesztinok, hogy hoppá, akkor nekem vissza Izraelt, az angolok Burmát követelhetnék, a franciák Szudánt, a spanyolok meg a fél Dél-Amerikát, az pedig azt jelentené, hogy visszafejlődtünk a gyarmati korokba. Nem a birodalmat kéne újra egyesítenünk, hanem a nemzetünket végre valahára, a mostani szép számú pénzért-hazaárulót leváltani és megbüntetni jól, és ha végre egyszer jól élnénk, biztonságban, boldogságban, talán nem veszekednénk sem magunkkal, sem a sorssal, sem pedig senkivel a szomszédból. Béke!

(Az írást először 2010.06.04 16:15 időponttal jelentettük meg).  

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Jazzraiser 2010.06.05. - 00:44
Duplagondol
Enik 2010.06.05. - 01:29
Velős, remek cikk!