„A nagy lakótelepek ma már elvesztették tekintélyüket, de az 1960-as évek szorongató lakáshelyzetében lakótelepi lakáshoz jutni szerencsének számított. A háború utáni társadalmi átrendeződés, városba áramlás miatt Szombathely lakóinak száma jelentősen megnőtt. Az új lakásigényeket - az egyébként is lakásgondokkal küzdő város - csak új területek beépítésével tudta biztosítani. Az új területeken a hatékony módszer többszintes, tömbtelkes beépítés volt, amit típusépületekkel, elemes építési módokkal még fokozni lehetett. Így jöttek létre azok a városrészek, amit lakótelepnek nevezünk. A tömeges többszintes lakásépítés az 1960-as évek elején indult meg Szombathelyen." - részlet a kiállítás egyik anyagából.

Szombathelyen a Derkovits, a KISZ és a Joskar-Ola lakótelepek építése 1963-ban kezdődött, a Hunyadi úti lakótelepé 1967-ben. Ezen és más lakótelepek építkezésének részleteiről készült fotógyűjteményébe nyújt bepillantás a könyvtár archívuma. Nagyon érdekes látni a kies területeket, a hatalmas betonkockák alkotta rengeteget még a megvalósulás ideje alatt, pedig mai szemmel mindegyik „csak egy lakótelep", de erről az oldaláról nézve máris sokkal izgalmasabbnak hatnak ezek az épületegyüttesek.

A kiállítás január 12-ig tekinthető meg a Berzsenyi Dániel Könyvtár második emeleti olvasótermében.

A nagy lakótelepek ma már elvesztették tekintélyüket, de az 1960-as évek szorongató lakáshelyzetében lakótelepi lakáshoz jutni szerencsének számított. A háború utáni társadalmi átrendeződés, városba áramlás miatt Szombathely lakóinak száma jelentősen megnőtt. Az új lakásigényeket - az egyébként is lakásgondokkal küzdő város - csak új területek beépítésévelt tudta biztosítani. Az új területeken a hatékony módszer a többszintes, tömbtelkes beépítés volt, amit típusépületekkel, elemes építési módokkal még fokozni lehetett. Így jöttek létre azok a városrészek, amit lakótelepnek nevezünk. A tömeges többszintes lakásépítés az 1960-as évek elején indult meg Szombathelyen.

A Derkovits lakótelep Szombathely észak-nyugati részén helyezkedik el. Részletes rendezési tervét 1960-1961-ben készítette el a VÁTI. Az építkezés 1963-ban kezdődött. Eleinte zömében 5 szintes, téglablokkos lakóépületek készültek. Később az egyhangúság feloldására néhány középmagas házat iktattak ezek közé. Az 1963-64-ben tervezett, és 1964-65-ben kivitelezett 11 szintes (alagsor, földszint + 9 emelet) épület az elsőként megépült középmagas ház volt. 1970-től alagútzsalus, majd 1974-től házgyári panel épületek épültek. A városrész tervei többször módosultak, így megvalósulása időben viszonylag elhúzódott. Ezek viszont a lakótelep megjelenése, változatossága szempontjából kedvező eredményt hoztak. A nem túlságosan nagy városrészen belül egymáshoz ugyan nagyon jól illeszkedő, mégis jellegében más-más részek, egységek alakultak ki. A lakótelep meghatározó adottságai közé tartozik, hogy nem csatlakozik közvetlenül a történelmi városmaghoz, attól egy családiházas terület választja el. Ennek ellenére kedvező forgalmi összeköttetése van a központtal.

A Derkovits lakóteleppel közel egyidőben indult el a Ságvári Endréről elnevezett KISZ lakótelep építése a város déli részén, a Jászai Mari - Népfront - Kőrösi Csoma Sándor - Móra Ferenc utcák által határolt területen. A KISZ szervezésében 1963-ban megindult nagyarányú építkezés keretében kezdetben alacsonyabb (földszint + I. emelet) kis társasház jellegű épületek épültek, de később a jobb területhasznosítás és termelékenyebb építésmódok miatt itt is áttértek a többszintes tömbtelkes beépítésre. A hagyományos - téglafalas - építési technológiát felváltotta a téglablokkos, később az öntöttfalas (Qutinord), majd a nagypanelos építési technológia. A lakótelep hosszan elnyúló, egyes részei beékelődnek a családiházas területekbe. Így kevésbé lakótelep jellegű, mint az azonos időben épült Derkovits és Joskar-Ola telepek.

A Derkovits lakótelep után a Hunyadi úti lakótelep volt az a terület, amely városépítési szempontok alapján tömeges lakásépítésre előnyösen igénybe vehető volt. Előnyt jelentett a városközpont közelsége, hátrányt viszont a teherpályaudvar szomszédsága. A terület részletes rendezési tervét a VÁTI 1964-ben készítette el, s ennek alapelveit az egymást követő ütemek beépítésének megtervezésekor is szem előtt tartották. Az építés egymást követő ütemei különböző építéstechnológiával készültek. Ezzel a lakótelep összképének változatosságát is fokozni tudták. Az eredeti rendezési terv a 4 szintes épületek közötti területen földszintes "atrium" jellegű beépítést javasolt. 1967-69. között ennek szellemében épült meg a lakótelep déli része. Ezután a rendezési terveket többször átdolgozták, és az építés előbb öntöttfalas (Qutinord), majd nagypanelos építési technológiával folytatódott, 4 és 10 szint magasságú épületegyüttesek létrehozásával. Érdekesség, hogy abban az időben a típustervekből megépített L és U alakú épületek újításnak minősültek. A terület 1980-ra megtelt, és újabb területeken kellett a telepszerű lakásépítést folytatni. A lakótelepet 1973. november 5-én nevezték el Joskar Ola lakótelepnek, testvérköztársaságunk, a Mari Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosáról, Joskar Oláról.