A hőség sem tudta elriasztani a Kukorelly Endre rajongókat, sokan voltak kíváncsiak rá a készülődő naplementében augusztus 25-én a Zsidó udvarban. A József Attila-díjas író, költő a tőle megszokott közvetlenséggel és érdekfeszítően tárta elénk gondolatait. Úgy véli, a kortárs irodalom nem kap megfelelő helyet az iskolai oktatásban, az irodalmat kronológiai sorrendben oktatják, kezdve az ókori görögökkel, és a tananyag mennyisége miatt gyakran a kortársakig már el sem jutnak. Irodalmi értelemben jó mű az Iliász, a Kisködmön és a többi alkotás is, a probléma az, hogy nem a megfelelő életkorban kell elolvasniuk a gyerekeknek. A Kisködmön befogadására még nem elég érettek, ezért ijesztőnek találhatják. Ugyanígy, ha 16 évesen elolvassa valaki az Iliászt, azt az érzést keltheti benne, hogy ez maga az irodalom, és egy életre elveheti a kedvét az olvasástól. Kukorelly Endre egy egységes, holisztikus történeti diszciplinát hozna létre, ahol teret kapna a gazdaságtörténet, politikatörténet, hadtörténet, kultúrtörténet, zenetörténet, irodalomtörténet, mely a maguk egységében kezelné a témaköröket. Ez talán jobban meghozná az olvasási kedvet, mert azt tapasztalja, hogy egyre kevesebben olvasnak. A régi szövegeteket a történelem keretében tanítaná, a gyerekek kezébe pedig olyan szövegeket adna, melyek a saját korosztályuknak szólnak az ő nyelvükön, az ő problémáikról.

Az írói és a költői lét jól megférnek egymással, Jókai Mór és Thomas Mann is írtak verseket, és a költők is próbálkoznak prózával, színdarabokkal, írnak kritikát, esszét, tanulmányt. Az a jó, ha az ember az egész irodalmat próbálja belakni, és mindenféle műfajt csinál. Kukorelly is írt egy színdarabot Élnek még ezek? címmel, Máté Gábor rendezésében  a Budapesti Katona József Színházban adták elő. 2006-ban a POSZT-on ő is tagja volt a válogató bizottságnak, egy szombathelyi produkció, a Czukor Show is bekerült a versenyprogramba. Kukorelly úgy véli, hamis illúzió azt hinni, hogy régen minden jobb volt, mint most, csak utólag látjuk így. Ha visszarepülhetnénk a 70-es évekbe, a közért láttán azonnal elájulnánk. Már a szaga is elriasztana, a fityulás eladók, ahogy a belül zöld parizert szeletelik, nem a legvonzóbbak. Persze voltak jó dolgok is, a szocializmusban például a könyvekbe beleírták a példányszámot, 50 ezer, 60 ezer, ma már ez nincs így. A Szép versek antológia 60 ezer példányban jelent meg az átkosban. Ez annak is köszönhető, hogy akkoriban volt egy tévé, ami működött vagy nem, hétfőnként adásszünettel. Régen sem volt minden jobb, csak kivetítjük a saját hanyatlásunkat a világra, Kukorelly szerint egyáltalán nincs vége a világnak. Történnek benne rossz dolgok (háború, klímaválság, infláció, járványok), de ez nem jelenti azt, hogy itt a vége.

Kukorelly Endre kreatív írás tanításával is foglalkozik, először a Képzőművészeti Egyetemen kérték föl kreatív írás oktatására, amit azóta is folytat, a COVID óta online formában. Azért jók ezek a kurzusok, mert nemcsak a hallgatók tanulnak Kukorellytől, hanem ő is tanul tőlük. A hallgatói közül többen már könyveket is publikáltak. Kukorelly szívesen megy a különböző médiumokba, ha kérdezik, akkor válaszol, és őszintén elmondja a véleményét. Ebben az a kockázat is benne rejlik, hogy a különböző politikai oldalak azonnal beskatulyázzák, dívik a karaktergyilkosság, de ő vállalja ezt. A polgári lét azt jelenti, hogy az emberek valamilyen szinten részt vesznek a közéletben, legalább annyira, hogy beszélnek a közéletről. Kukorelly mostanában főleg ókori görögöket olvas, rengeteget merítve belőlük. A szabad ember (az ókori görögöknél kizárólag férfi) nemcsak a saját gazdaságában tevékenykedett, hanem kiment az agorára, és részt vett a közéletben. Aki nem vett részt benne, arra azt mondták, hogy idiotész. (A közügyekkel foglalkozók voltak a politészek, akik nem foglalkoztak vele, azok voltak az idiotészek.) A közügyekkel való foglalkozás azt jelentette, hogy nyugodtan mondd el a véleményedet, hallgasd meg a másikét is, és utána vesd össze a sajátoddal.

Kukorelly létrehozott egy alapítványt Nyugodt Szív A Lakhatásért néven , mely a hajléktalanok lakhatáshoz jutásában illetve a lakhatás megtartásában próbál segíteni, ami hol sikerül, hol nem. Például kilakoltatás előtt segítenek a közüzemi számla rendezésében, a tartozások kifizetésében. A projekt két éve működik közösségi finanszírozással a Nyugodt Szív A Lakhatásért Facebook-csoporton keresztül. Amikor elkezdte, tudta, hogy nem fogja a teljes lakhatási kérdést megoldani, de legalább tesz valamit a hajléktalanokért. Ha mindenki csak egy kicsi dolgot csinál, egy kis lépést tesz meg, akkor ezek összeadódnak, és valami nagy sül ki belőle. Ha mindenki felelősségteljesen viselkedik, akkor nem atomizálódik a társadalom, hanem szolidaritás jön létre.

Kukorelly a tavalyi évben egy kis kiadót is alapított, KERT Kiadó néven. Ezzel sem a világot szeretné megváltani, csupán publikálási lehetőséget biztosítani olyan szerzőknek, akiket más kiadók lepattintanak, mert nem látnak benne fantáziát. A költségeket saját zsebből finanszírozza, melyek eddig még nem térültek meg, inkább egyfajta mecenatúraként működik. Eddig négy kötet jelent meg, köztük Farkas Zsolt Pozíciók és kompozíciók című tanulmánykötete. Farkas Zsolt megkapta az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Irodalmi Osztálya által 2015-ben alapított Erdődy Edit-díjat, illetve a Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesület Baumgarten-emlékdíját. A Baumgarten-emlékdíj szintén Kukorelly kezdeményezésére jött létre, közösségi finanszírozással. Arra a kérdésre, hogy ha a tevékenységei közül valamelyikről le kellene mondania, melyiket választaná, Kukorelly azt mondta, hogy jelenleg egyiktől sem válna meg szívesen. Kukorelly beszélt a parlamenti képviselősége alatt szerzett tapasztalatairól is, hogy milyen veszélyes tud lenni, ha valaki hatalmat kap a kezébe. Részleteket olvasott fel a könyvéből, és az előadás végén lehetőség nyílt dedikálásra, és a szerzővel való smúzolásra is.