A szombathelyi nőknek kicsit megerősödött az állukon a pihe

Beszélgetni nem tudtunk és nem is akartunk. A zenék alatt azért nem, mert „áll-leesősen" jól szóltak a srácok, két szám közt pedig azért nem, mert „könnyfolyósan és hasfogósan" vidámra sikerült minden átvezető megnyilvánulásuk. Az alaphangulatában kávéházi örömzenélésnek szánt muzsikálás meg is találta a maga közönségét a Cinema Caféban, ami szerencsére nem 'tömegdiszkó', mégis Czutorkán söpört rajta végig aznap este. A nemek harcát - jelenlétük arányát tekintve - a pasik nyerték, Czutor Zoli meg is jegyezte, hogy ahhoz képest, hogy leginkább lányok, esetleg csajok vesznek részt a fellépéseiken, most mégis a 80% hímnemű. Vagy netán Szombathelyen így festenek a nők, csak megerősödött az állukon a pihe?

Minden idők egyik zongoristája és a többiek

A Czutorchesra zenekar a Belmondo együttes két tagjából, Czutor Zoltánból, valamint Pulius Tamásból (aki minden idők egyik zongoristája és kiválóan halandzsázik angolul, főleg AC/DC-t) illetve Czutor Anettből (aki Szegeden maradt, mert fél a vidékiektől) áll. Pontosabban ül, nekünk pedig ez fekszik, kiegészülve ezúttal Reggel Ferenc 'Caramellel' (aki tud egyszerre dobolni). Zoli szerint elég furcsa, hogy a 2007-ben alakult formáció pályafutását egy moziban kezdte, és ahogy az esti nézőszámot elnézte, ott is fejezi majd be. Azért mi ezt nem vennénk olyan biztosra, hiszen a Nyers és Belmondo dalokat ugyanúgy élvezte a parányi közönség, mint a Lennon János és barátja, Mekkartni Pál által megalkotott, a kétrészes koncert vázát képező Beatles-melódiákat. De megidézte a zenekar Frank Sinatrát (Moon River), aki Czutor szerint az utolsó férfi volt, Barry White-ot (Just The Way You Are), Lionel Richie-t (Ororszlánszívű Richárdot), a Commodores énekesét, akitől a Faith No More által közismertebb 'Easy' csökkentette a távolságot a párok közt. A filmzenék sem maradtak ki, a Butch Cassidy & the Sundance Kid betétdala (Rain Drops Keep Falling on My Head) és a Ház a tónál egyik opusza (Paul McCartney - This Never Happened Before) színesítette a repertoárt. Ha pedig ne adj isten, valakinek csökkenni kezdett a vérhumorszintje, Tamás elsősegély gyanánt monoton hangon felolvasott a Ben Hur-ból.

Lehet, hogy nem is szórakoztató, hanem nevetséges zenekar vagyunk?

Az első blokkot stílszerűen a Szomszédok zenéjével zárták, de szerencsére Etus nem ült oda hozzánk ecsetelni, hogy ismét drágult a tej, ami viszont nem aludt meg a szánkban. A második blokkban pedig, mintha szünet sem lett volna, folytatták a zongora-gitár-dob, plusz háromszor egy száj felállásban működő hangulatkeltést, mindezt jó párszor angol felkonferálással, kedvezve ezzel az egyik angol ajkú asztaltársaságnak is. Interaktív esti „besza-behu" muzsikálás, slágerhegyek az improvicázió fennsíkján, ami nem pusztán hallgatha tó, hanem egyszerűen: konk rét és szórakoztató, de egyben igényes, és elragadó is. Ilyen volt a Czutorchestra zenekar fellépése Szombathelyen, a Cinema Caféban, a legközelebbire pedig bűn lesz nem elmenni. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a banda azon morfondírozott: vajon ők szórakoztató, avagy nevetséges zenekarnak számítanak-e? Nevetségesnek semmiképp, a szórakoztatót pedig nyugodtan emeljünk négyzetre. . A közvetlen hangulatú fellépés kisebb közkívánat-parádéval ért a végéhez, amit Lou Reed: Perfect Day című klasszikusával zártak, és nem is találhattak volna ennél jobb végszót. Mi pedig megkérdezzük olvasóinktól - hisz nekünk is feltették a kérdést -, hogy tudják-e, hogy ma van a világ napja? (szépségkirálynő-kompatibilis integetés, függöny).