What’s your Joyce? - Bloomsday 2010
Képgaléria megtekintése2010.06.18. - 01:30 | vaskarika.hu
Ha ír esőistenek lennénk, biztos, hogy nem hagynánk mi sem úgy lezajlani a szombathelyi Bloomsday-t, hogy nem idézzük meg a zöld sziget időjárását ezen a napon. Az már más kérdés, hogy úgy tűnik: Taran, a kelta mennydörgések ura nem tegnap határozta el magát arra, hogy vendégeskedjen nálunk mostanság. Tavaly is beugrott - igaz késve érkezett kicsit, pont megnyitó után -, és ezzel kapkodásra kényszerítette a programokat. Az idén viszont napokkal korábban jelezte már – sőt hetekkel -, hogy itt tartózkodik Leopold Bloom, azaz Virág Lipót szülinapján.
Az eső, a nyirkos hideg, valamint a nyugati szél borzolja a kedélyeket, és kényszeríti az embert arra, hogy feljebb hajtsa a gallérját. A zöldellő mezőket köd és pára lepi be, a birkák csoportokban verődve próbálják átvészelni a júniusi telet. Ez bizony Írország. Vagy mégsem? Június 16-án minden ország kicsit Írországgá válik, így Magyarország is. Közel 20 éve hogy Szombathelyen is megrendezik a Bloomsday-t, azt a napot, amely a világirodalom részévé vált James Joyce Ulyssese révén.
Az Ulysses egyetlen dublini nap, 1904. június 16-a történetét meséli el. Az 1940-es évek óta a Joyce-rajongók világszerte kortárs művészeti fesztiválokkal ünneplik ezt a napot. A regény főhőse, Leopold Bloom, azaz Virág Lipót szombathelyi származású - innen a kapcsolat a vasi megyeszékhely és az ír irodalmár között.
A jeles naphoz nemcsak a programok váltak dublinivá, hanem az időjárás is, így a szabadtéri rendezvényeket az Agora épületeiben - Szalon, Pincegaléria és a Savaria Filmszínház - hozták tető alá a szervezők.
James Joyce személye városokat, országokat és gondolatokat köt össze
Az idei Bloomsday-t az ifjúsági zenekar zenés intrója, majd Dr. Ipkovich György polgármester köszöntője nyitotta meg. A város első embere bemutatta a frissen beiktatott ír nagykövetet, John Deady-t és feleségét. A nagykövet elmondta, hogy körülbelül 19-20 éves lehetett, amikor először olvasta Joyce művét, akkor találkozott először Szombathely nevével, és roppantul örül, hogy végre ellátogathatott a vasi megyeszékhelyre.
James Joyce személye városokat, országokat és gondolatokat köt össze. Dublin- Trieszt-Szombathely: e három város meghatározó szerepet játszott Joyce életében, aki 1904-ben elhagyta a szülővárosát, Dublint, mert megelégelte az ottani politikai és vallási helyzetet. Írországról akart írni könyvet - de nem Írországban. Így jutott el az Adriára - először Pólában (Pula), majd Triesztben telepedett el.
A köszöntő után egy sajátos könyvbemutató részesei lehettünk. John Mccourt A virágzás évei - Joyce Triesztben című könyvéről beszélgetett Takács Ferenc, a Magyarországi Joyce Társulat elnöke, Feiszt György, a szombathelyi önkormányzat kulturális tanácsnoka, Dr. Fűzfa Balázs, valamint maga a szerző, aki megszállott Joyce-kutató.
James Joyce trieszti évei meghatározzák a későbbi műveit, jobban, mint ahogy azt korában állították az irodalomtörténészek - magyarázta John Mccourt. Több mint valószínű, hogy itt alkotta meg a személyes élményei, találkozásai alapján Leopold Bloomnak, az Ulysses egyik főhősének karakterét.
Trieszt sokban hasonlít Dublinra, épp ezért folyamatosan inspirálta az alkotásra. Kereskedelmi és kikötőváros, a rengeteg ember, sok nyelvi és vallási sokszínűség egy kulturális Bábellé változott Joyce szemében.
Egy unikum, egy barack, és egy sör... - Little Band koncert a Pincegalériában
A könyvbemutató után a Pincegalériában próbálta az ír pubok hangulatát megidézni az autentikus zenét játszó Little Band. A zenekar hallgatása közben olyan érzése volt az embernek, mintha egy ír kocsmában vendégszerepelt volna a country és a blues.
A 2009-ben alakult zenekar a programajánló szerint autentikus ír és bluegrass zenét játszik. Az ír zenét sokan ismerik és kedvelik, a bluegrass irányzat azonban - annak ellenére, hogy az 1940-es évektől számítják történetét - kevésbé nyert teret Magyarországon. A „bluegrass"-nek nevezett népzenei irányzat USA Kentucky államból származik, a country zenéből vált ki. Fontos sajátsága e műfajnak, hogy mindvégig megmaradt tisztán akusztikusan előadott, instrumentális vokális zenének.
A Bloomsday közönsége nehezen szakadt el a jóféle Guinness sör vonzásától, így a koncert kezdetén szinte családias volt a hangulat. Ír zenével kezdődött a koncert, majd a country-s, bluegrass-es hangzásvilág került előtérbe. Fehér blues-ok, klasszikus rock dallamok feldolgozásai csendültek fel. Szólt a Honky Tonk Women, a Smoke, smoke, smoke és Hank Williams Jambalaya on the Bayou-ja, sajátos Little Band-es feldolgozásban. Első hallásra szokatlan volt a fülnek, amikor egy ismert dallam hallgatásakor, mintha magyar népzenei motívum is megszólalt volna. És igen, nem csapott be a fülünk, nem véletlen elhallás volt, a fiúk szándékosan csempészték bele a hazai zenéket a klasszikus amerikai dalokba. A „Börtön ablakában" country-s dallamokkal összefűzve igazán egyedi hangzásvilágot eredményezett.
Bocskai István a Crossroad (Keresztút) című dal előtt megosztotta velünk, hogy a zenekar ars poeticáját ez a dal fejezi ki leginkább, ahogy az idegen hangzásvilágot vegyítik a magyar motívumokkal.
Little Péter, Little Gábor és Little István - így mutatta be zenekarának tagjait tréfásan Bocskai István gitáros-énekes. Strausz Péter basszusgitáros és Szabó Gábor hegedűs a zenekar másik két tagjának eredeti neve. A humor végigkísérte egész koncertjüket, mert túlnyomórészt vidám, pörgős dalokat adtak elő akusztikus hangszereiken. Egy Eric Clapton feldolgozás után jegyezte meg szerényen „Little István", hogy jobban előadják, mint az eredeti előadóművészek. Kis mosolygás fogadta ezt az ironikus megjegyzést, a koncert végére azonban megerősödött az az érzés, hogy bizony a régi dalok hangszerelése fölött „eljárt az idő", és a magyaros betétekkel közelebb kerültek hozzánk.
Nosztalgikus, humoros, virtuóz és érzelmes zenei eszközökkel szórakoztatott a Little Band. Legnagyobb tapsot talán a koncert vége fele felhangzó One bourbon, one scotch, one beer söpörhette be, ami egy igazi klasszikus kocsmadalnak számít. Magyar kocsmában talán ez így hangzana, Egy unikum, egy barack, és egy sör...
Érzékszervi hidegzuhany: Retrotóth
Szerencsénkre az eső elállt, mire a hetesre ugrott a kismutató, tehát száraz fejjel érkeztünk a Thököly utcába, ahol aztán jött a hidegzuhany, igaz csak érzékszervi.
Tóth Gábor Retrotóth című, életművet felölelő tárlata nyílt meg mind a szemnek, mind a fülnek. Mi magunk a Gazdálkodj okosan mindennel, amit otthon találsz címet adtuk volna a tárlatnak első körben, illetve belső szentségelést követtünk el folytatólagosan és hirtelen felindulásból.
Nem másért, minthogy miért is kellett bevállalnunk a sajtóképviseletet. Ugyanis megint - bár ez nem túl sűrűn fordul elő -, egy olyan gyűjteményt láthattunk, amelynek egyes darabjait külön-külön egy fiókban, vagy lomtalanításkor találva, vélhetően kis mosolygás, elképedés és egyéb reakciók után a kukában landoltatnánk, simán csuklóból. A kiállított darabok azonban egyben - tudva azt, hogy egy ember alkotásai, jobban mondva egy elme szüleményei -, már elérik azt, amit művészetnek hívnak, ugyanis gondolatokat ébresztenek, egyfajta kor-, kör-, és kórképet is mutatnak. Prieger Szabolcs, az Agora programigazgatója párszavas köszöntője után maga az alkotó vette át a szót, illetve nyitotta meg saját tárlatát. Mind a látottak, mind pedig a hallottak alapján - főleg a megnyitó végi szabad-improvizációs zenei agymenésre gondolunk -, azt mondhatjuk csak, hogy nevezett művész egy hatásvadász manipulátor, aki nem csak egyszerűen polgárpukkasztani, hanem sokkolni is akar. Ez nálunk sikerült is, és ahogy elnéztük a megjelenteket - akiknek száma közel sem hozta egy "átlagos írókezes" eseményét sem -, ugyanúgy, mint jómagunk a külső csendesebb termet, és a termelői bor-pogácsa kombót választották, melyek kíséretében diskurálgatásba menekültek.
Élő goa-folyam: Korai Öröm a moziaulában
Vannak dolgok, amik nem változnak. Olyanok is, amelyek évezredek óta is alig. A mindenkor magával ragadó zenekar ezúttal is hozta azt, ami miatt mindig szívesen törünk a tánctér felé, ha ők játszanak. Ugyanolyan átéléssel és rezgésparádéval lüktettek, mint mindig, a pszichedelikus törzsi folyamat-rock pedig ellenállhatatlanul sodort mindenkit magával, korra, nemre, felekezetre és világnézetre való tekintet nélkül. Ezen persze nem kell csodálkoznunk, hisz a Vécsi Tibi fősámán vezette magyar horda a legősibb tradicionális szellemiségben alkot, a múlt homályába veszett természet-közeliségünket idézve meg. Kiválóan szóltak - a hangszerelés okán nem is könnyű őket elrontani -, zakatoltak a dobok, szálltak a gitártémák, dorombolt a doromb, és süvöltözött Vécsi, aki ugyanúgy futotta le a koncerttávot mintha most játszanának először. Az első két szám után mind a hangzás, mind a közönség megtalálta a vonalat, illetve elkapta a fonalat. Körülbelül száz ember adta át magát az élő goa-folyamnak, csukott szemmel varázslótáncolva, vagy épp hangosan csujjogatva a hamisítatlanul kelet-európai őszenére, ami a mai világban úgy kell, mint egy falat kenyér. Ezen a héten, szerdán volt a zeneszeretők vasárnapi ebédje, aki ott volt jóllakott, és ez a kenyér még talán a toronyinál is tovább eltart, pedig az egy hét után is ehető.
A Korai Öröm koncert külön képgalériája ide, vagy a képre kattintva megtekinthető!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások